Csak egy mozi

Majd jöttek a sejtelmes zugok. Elsőként a pince, amely pazar közösségi tér is lehetne, ha fűtés-korszerűsítés fedőnévvel nem építettek volna belé egy komplett Orion űrhajót. És az előtér, a hangulatos presszó, a jellegzetes lépcsősor, majd a gépház: itt dobog a moziszív. Kissé fura látni, amint a pergő képek először a lencse előtti üveglapon torzulnak, majd pengeélesen a nagyvászonra vetülnek. Egy nagy illúzió az egész, olyasféle, mint az élet. Élénk feltűnést kelt ma is a falba épített vaslétra, amelyen felkapaszkodva a padlástérbe tekinthetünk. Elvarázsolt helyszín; hobbit-tanya, zombibarlang, denevéremberek találkozóhelye. Legalábbis mindez beleképzelhető. És a jelen, a belül megújult mozi méltatlan köntöse. De mi arra gondolunk, hogy míg a vásznakon emberi sorsok peregtek, ad-dig a valós terekben történelem íródott. Helyi kultúrtörténelem.