Hétvége

2016.08.05. 16:38

Csillag-szóró a kőszegi éjszaka: Kokoschka babája, amikor Gergye Krisztián 40

A Kőszegi Várszínház évadzáró előadásának végén mindenfelé csillagszórók szikráznak a nézőtéren: Gergye Krisztián kortárstáncos-koreográfus-rendezőt ünnepli a közönség. Kőszegen született és pont 40 éves.

Ölbei Lívia

Váratlanul még az utoljára rég megízlelt, de most a csillag-szóró éjszaka hívószavára új erővel, új zamatokkal és kétségbeeséssel fölbukkanó Ady-vers is – a „párás, dísz-kócos tánci terem” emlékével – mennyire passzol ehhez a bársonyos, augusztusi éjszakához, a születésnaphoz, a születésnaposhoz és a Kokoschka babája-előadáshoz: „Őrzők, vigyázzatok a strázsán, / Csillag-szórók az éjszakák, / (...) Történt szépek, éltek és voltak, / Kik meg nem halhatnak soha, / Őrzött elevenek és holtak, / Szívek távoli mosolya, / Reátok néz, aggódva, árván (...)” És tovább is: „Az Élet él és élni akar, / Nem azért adott annyi szépet, / Hogy átvádoljanak most rajta / Véres és ostoba feneségek. / Oly szomorú embernek lenni / S szörnyűek az állat-hős igék / S a csillag-szóró éjszakák / Ma sem engedik feledtetni / Az ember Szépbe-szőtt hitét / S akik még vagytok, őrzőn, árván, / Őrzők: vigyázzatok a strázsán.”

Fotó: Pócza Zoltán

Az életet félti, sőt: az élet forrásához-keletkezéséhez, a keletkezés sokat kutatott, de nem ismert pillanatához jut nagyon-nagyon közel a bábot és táncost elképesztően, sokszor megtévesztően pontos partneri viszonyban működtető Kokoschka babája-előadás is, amelynek Gergye Krisztián nemcsak rendezője-koreográfusa és látványtervezője, hanem (egyik) főszereplője is. Az életet félti, éppen azért, mert a színpad (a vár) óriási filmvászonként szolgáló hátsó falán kirajzolódó tételmondat szerint: „Az élők egyre holtabbak lettek.”

A kortárs tánc és színház Magyarországnál tágabb összefüggésben is meghatározó, összetéveszthetetlen, jelentős szakmai díjakkal is elismert figurája, Gergye Krisztián különleges összművészetet művel. A Kokoschka babája Afonso Cruz azonos című regénye ihletésében jött létre: nem adaptáció, hanem inkább ugródeszka, metafora az egész borzalmasan szép 20. századot átkaroló metaforához, amelyet az egyszeri valós történet hívott életre: Oskar Kokoschka őrült vonzalmában elkészíttette Alma Mahler (a Múzsa) életnagyságú, a legkisebb ráncig élethű bábuját-babáját, társadalmi életet élt vele – aztán fogta, és megölte. Alma baba több alakban is megjelenik Gergye Krisztián színpadán, amely Kőszeg kedvéért természetesen kicsit átalakult. Mintha a budapesti Müpában bemutatott előadás esszenciája, értelmezése lenne ez a több szempontból egyszeri és megismételhetetlen este. Ha a Fesztiválszínházban a tér/idő „felszabdalása” (vasfüggöny, mozgó drapériák stb.) szervezi a táncjátékot, a várszínház egyterű színpadán csodálatos árnyak játszanak a térrel, az idővel és velünk.

Van Kokoschkának egy festménye Nő kékben címmel, 1919-ben festette; abban az évben, amikor Ady Endre meghalt, és minden Egész eltörött: ő Alma (baba). A kőszegi bemutató után a Gergye Krisztián Társulatához nem először csatlakozó osztrák balett-táncos, Gloria Benedikt (a Kokoschka babája társkoreográfusa) könnyű világkoskék ruhát visel a sötétkék kőszegi ég alatt. Már az sem lehetett véletlen, hogy a 2011-es Trilógia Maraton kőszegi darabját (a virágszerű gyökérzetével az ég felé nyújtózó fa feledhetetlen látványával, a zsinagógával és a kálváriával) éppen július 27-én mutatta be Gergye Krisztián Társulata. Azon a napon halt meg Svájcban Agota Kristof, aki halálában Kőszegre tért haza. Egy évvel később a hajdani kőszegi téglagyárban magyarországi Agota Kristof-ősbemutatót rendezett Gergye Krisztián.

De már az sem véletlen, hogy 2007-ben A mindenhol jó, de legjobb a paradicsomban című kortárstánc-rituáléjával tért vissza (tékozló fiú) szülővárosába, hogy megérintse a földet. Azóta Gergye Krisztián és Társulata rendszeres és nélkülözhetetlen vendég a Kőszegi Várszínházban. Illetve dehogy vendég: hazajár. Őrzők a strázsán. Nem azért adnak annyi szépet.

(Kokoschka babája. Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt a Kőszegi Várszínházban. A színpadon: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt, Barabás Anita. Zenék: Gustav Mahler, Richard Wagner, Arnold Schönberg, Max Richter, Igor Stravinsky, Szofia Gubajdulina, Alfred Schnittke. Koreográfia: Gergye Krisztián, Gloria Benedikt. Bábterv: Hoffer Károly. Jelmez: Béres Móni. Fényterv: Vajda Máté. Vetítés: Karcis Gábor; Vojnich Erzsébet és Szüts Miklós alkotásainak fölhasználásával. Dramaturg: Miklós Melánia. Látvány, rendezés: Gergye Krisztián)

Végigtáncol a falakon

"Egymás mellett megyünk a kastélyig, megállunk az udvaron a bástyák tövében. A fivérem felkapaszkodik a kőfalon, és a tetejére érve táncolni kezd egy föld alatti helyiségből jövő zenére. Táncol, karjait az ég, a csillagok, a felkelő telihold felé nyújtja. Hosszú, fekete kabátos, vékony sziluettje végigtáncol a falakon. (...) A fivérem nevet: Ne félj, nem fogok leesni, tudok repülni. Minden éjjel itt lebegek a város felett" – írja Agota Kristof a Trilógia harmadik részében, amelyben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy A Nagy Füzet ikreinek egyik fele nem létezett: a személyiségből vált útra valaki az otthonból való kiűzetéssel. (A fordító meg nyilván nem azonosította a ma már egyre többek által ismert és fölismert helyszínt, Kőszeget; azért írt kastélyt vár helyett.) Lucas, Claus egyik vagy másik fele mindenesetre azóta is minden éjjel ott lebeg Kőszeg fölött. Legföljebb nem vesszük észre. A vár kőfalain végigtáncoló, hosszú, fekete kabátos, vékony sziluettje pedig akár fölcserélhető Gergye Krisztiánéval – mondjuk amint éppen Kokoschka babájával játszik árny-tánc-színházat. Amikor a születésnapi ünneplésbe forduló kőszegi előadás után az utolsó tapsok is elhalkulnak, idesereglett barátai, kollégái, szerettei köszöntik őt. Torta, koccintás, tűzpiros lufik. És rengeteg ölelés. A Kőszegi Várszínházból titokban megszervezett meglepetés tényleg az: igazi meglepetés. Mindeközben Gergye Krisztián természetesen több új előadáson dolgozik. Szeptemberi Müpa-bemutatóval készül a Lautrec táncolni fog, amely a Kokoschka babájához hasonlóan az Európai hidak című nemzetközi projektben valósul meg. Káprázatos cirkusz lesz, az biztos. Sírás, nevetés, ölelés.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!