Döröske: kis falu, nagy akarat

Már 2002-ben, amikor első alkalommal választottak meg polgármesternek - két szavazattal kaptam többet... -, kellett rájönnöm, hogy az önkormányzatnak nincs pénze. Azon morfondíroztam, hogy valamilyen egyesületi formában kellene gondolkodni. Mivel akkortájt megosztott volt a falu, úgy véltem, hogy az összetartó erő lehetne. Az egyesület-kezdemény két évvel később már kirajzolódott, ám csak 2005 őszén jegyezték be hivatalosan. A körmendi kistérség menedzsere, Körmendy-Szalai Mónika bábáskodása nagyon sokat jelentett számunkra.

Már 2002-ben, amikor első alkalommal választottak meg polgármesternek - két szavazattal kaptam többet... -, kellett rájönnöm, hogy az önkormányzatnak nincs pénze. Azon morfondíroztam, hogy valamilyen egyesületi formában kellene gondolkodni. Mivel akkortájt megosztott volt a falu, úgy véltem, hogy az összetartó erő lehetne. Az egyesület-kezdemény két évvel később már kirajzolódott, ám csak 2005 őszén jegyezték be hivatalosan. A körmendi kistérség menedzsere, Körmendy-Szalai Mónika bábáskodása nagyon sokat jelentett számunkra.

A falubelikek kicsit kétkedve fogadták a kezdeményezést, nem gondolták, hogy ebből valami lesz. Megpróbáltam becserkelni őket, éppen ezért arra gondoltam, hogy először a virágos falumozgalomba vágjunk bele, hiszen abban csak közösen lehet valamit elérni. Fogékonyaknak bizonyultak a helybeliek. Aztán beindultak a dolgok. Téltemető vigasságokat rendeztünk 2007-ben, kistérségi pályázaton kaptunk hozzá pár százezer forintot. Böllérviadal volt a falubeliek és a hegyesgazdák között, borversenyt rendeztünk az itteni gazdák nedűiből, jól sikerült a maskarás felvonulás, a gyermekfoglalkoztató is népszerű volt. A következő télen részt vettünk - tizenhárom faluval közösen - a Leader-téltemetőn Szarvaskenden.

Bemutatkozott a lovardánk, az itteni böllérverseny első helyezettje indult az ottani megmérettetésen, utóbb nálunk jártak mohácsi busók, föllépett a szintén mohácsi Sokác táncegyüttes. Leader-pályázatnak is köszönhetően kőkereszteket újítottunk fel, helyreállítottuk az egykori gémeskutat, amit már annyira körülvett az erdő, hogy a fiatalok már nem is tudták, hogy egyáltalán létezett. Ugyanott közösségi teret alakítottunk ki, ahol tavaly nyáron gémeskút-partyt rendeztünk. Üres kassza lévén az összes telektulajdonostól ezer forintot kértünk, mindenki szó nélkül adott. Kondérban babgulyás rotyogott, pestipaprikás készült. A falubeli asszonyoktól nem kértünk pénzt, ők sütöttek, bort, pálinkát hoztak.

Két fűzfát összehoztunk, ott volt a bejárat, stampó pálinkával, pogácsával, süteménnyel vártam a vendégeket, beljebb pedig fölszolgálták az étkeket. Szeretném, ha lenne ennek folytatása a jövő nyáron, arra gondoltam, hogy kétévente a Templom-hegyen, a Bogrács-hegyen, az Öreg-hegyen élők lehetnének a vendéglátók vetésforgóban. Egyébként az Öreg-hegyen van a legtöbb víkendház, nyaranta megduplázódik Döröske lakossága. Külföldiek is vettek házat, jó példával járnak elől többek között a virágosításban, igényesek. A helybeliek láthatják, hogy így, másképpen is lehet. Ez ösztönző hatású. Ez a lényeg.

Részt vettünk a Civil szervezetfejlesztés Vas megyében elnevezésű programban, ami azért is volt jó, mert arra is megtanítottak bennünket, hogy miképpen adjuk el magunkat, milyen legyen a község megjelenítése, logója és még sorolhatnám. Nem utolsósorban a könyvelésben is segítenek.

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

A falubelikek kicsit kétkedve fogadták a kezdeményezést, nem gondolták, hogy ebből valami lesz. Megpróbáltam becserkelni őket, éppen ezért arra gondoltam, hogy először a virágos falumozgalomba vágjunk bele, hiszen abban csak közösen lehet valamit elérni. Fogékonyaknak bizonyultak a helybeliek. Aztán beindultak a dolgok. Téltemető vigasságokat rendeztünk 2007-ben, kistérségi pályázaton kaptunk hozzá pár százezer forintot. Böllérviadal volt a falubeliek és a hegyesgazdák között, borversenyt rendeztünk az itteni gazdák nedűiből, jól sikerült a maskarás felvonulás, a gyermekfoglalkoztató is népszerű volt. A következő télen részt vettünk - tizenhárom faluval közösen - a Leader-téltemetőn Szarvaskenden.

Bemutatkozott a lovardánk, az itteni böllérverseny első helyezettje indult az ottani megmérettetésen, utóbb nálunk jártak mohácsi busók, föllépett a szintén mohácsi Sokác táncegyüttes. Leader-pályázatnak is köszönhetően kőkereszteket újítottunk fel, helyreállítottuk az egykori gémeskutat, amit már annyira körülvett az erdő, hogy a fiatalok már nem is tudták, hogy egyáltalán létezett. Ugyanott közösségi teret alakítottunk ki, ahol tavaly nyáron gémeskút-partyt rendeztünk. Üres kassza lévén az összes telektulajdonostól ezer forintot kértünk, mindenki szó nélkül adott. Kondérban babgulyás rotyogott, pestipaprikás készült. A falubeli asszonyoktól nem kértünk pénzt, ők sütöttek, bort, pálinkát hoztak.

Két fűzfát összehoztunk, ott volt a bejárat, stampó pálinkával, pogácsával, süteménnyel vártam a vendégeket, beljebb pedig fölszolgálták az étkeket. Szeretném, ha lenne ennek folytatása a jövő nyáron, arra gondoltam, hogy kétévente a Templom-hegyen, a Bogrács-hegyen, az Öreg-hegyen élők lehetnének a vendéglátók vetésforgóban. Egyébként az Öreg-hegyen van a legtöbb víkendház, nyaranta megduplázódik Döröske lakossága. Külföldiek is vettek házat, jó példával járnak elől többek között a virágosításban, igényesek. A helybeliek láthatják, hogy így, másképpen is lehet. Ez ösztönző hatású. Ez a lényeg.

Részt vettünk a Civil szervezetfejlesztés Vas megyében elnevezésű programban, ami azért is volt jó, mert arra is megtanítottak bennünket, hogy miképpen adjuk el magunkat, milyen legyen a község megjelenítése, logója és még sorolhatnám. Nem utolsósorban a könyvelésben is segítenek.

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

A falubelikek kicsit kétkedve fogadták a kezdeményezést, nem gondolták, hogy ebből valami lesz. Megpróbáltam becserkelni őket, éppen ezért arra gondoltam, hogy először a virágos falumozgalomba vágjunk bele, hiszen abban csak közösen lehet valamit elérni. Fogékonyaknak bizonyultak a helybeliek. Aztán beindultak a dolgok. Téltemető vigasságokat rendeztünk 2007-ben, kistérségi pályázaton kaptunk hozzá pár százezer forintot. Böllérviadal volt a falubeliek és a hegyesgazdák között, borversenyt rendeztünk az itteni gazdák nedűiből, jól sikerült a maskarás felvonulás, a gyermekfoglalkoztató is népszerű volt. A következő télen részt vettünk - tizenhárom faluval közösen - a Leader-téltemetőn Szarvaskenden.

Bemutatkozott a lovardánk, az itteni böllérverseny első helyezettje indult az ottani megmérettetésen, utóbb nálunk jártak mohácsi busók, föllépett a szintén mohácsi Sokác táncegyüttes. Leader-pályázatnak is köszönhetően kőkereszteket újítottunk fel, helyreállítottuk az egykori gémeskutat, amit már annyira körülvett az erdő, hogy a fiatalok már nem is tudták, hogy egyáltalán létezett. Ugyanott közösségi teret alakítottunk ki, ahol tavaly nyáron gémeskút-partyt rendeztünk. Üres kassza lévén az összes telektulajdonostól ezer forintot kértünk, mindenki szó nélkül adott. Kondérban babgulyás rotyogott, pestipaprikás készült. A falubeli asszonyoktól nem kértünk pénzt, ők sütöttek, bort, pálinkát hoztak.

Két fűzfát összehoztunk, ott volt a bejárat, stampó pálinkával, pogácsával, süteménnyel vártam a vendégeket, beljebb pedig fölszolgálták az étkeket. Szeretném, ha lenne ennek folytatása a jövő nyáron, arra gondoltam, hogy kétévente a Templom-hegyen, a Bogrács-hegyen, az Öreg-hegyen élők lehetnének a vendéglátók vetésforgóban. Egyébként az Öreg-hegyen van a legtöbb víkendház, nyaranta megduplázódik Döröske lakossága. Külföldiek is vettek házat, jó példával járnak elől többek között a virágosításban, igényesek. A helybeliek láthatják, hogy így, másképpen is lehet. Ez ösztönző hatású. Ez a lényeg.

Részt vettünk a Civil szervezetfejlesztés Vas megyében elnevezésű programban, ami azért is volt jó, mert arra is megtanítottak bennünket, hogy miképpen adjuk el magunkat, milyen legyen a község megjelenítése, logója és még sorolhatnám. Nem utolsósorban a könyvelésben is segítenek.

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

Részt vettünk a Civil szervezetfejlesztés Vas megyében elnevezésű programban, ami azért is volt jó, mert arra is megtanítottak bennünket, hogy miképpen adjuk el magunkat, milyen legyen a község megjelenítése, logója és még sorolhatnám. Nem utolsósorban a könyvelésben is segítenek.

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

Részt vettünk a Civil szervezetfejlesztés Vas megyében elnevezésű programban, ami azért is volt jó, mert arra is megtanítottak bennünket, hogy miképpen adjuk el magunkat, milyen legyen a község megjelenítése, logója és még sorolhatnám. Nem utolsósorban a könyvelésben is segítenek.

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

Az egyesületnek immár húsznál több tagja van, számos külső segítő támogatását élvezi. Vannak újabb és újabb jelentkezők, helyiek és azok, akiknek itt van ingatlanuk, házuk. Szóval akik kötődnek a községhez.

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

Zsúfolásig megtelt a kultúrház a DÖFFE ötödik születésnapi ünnepségén. Oklevelet kaptak a tagok, a támogatók, s nem utolsósorban azok, akik hozzájárultak egy igazi helytörténeti kuriózumnak számító - nagyméretű, impozáns kinézetű, igényesen megvalósított - könyv létrejöttében, melyben csaknem valmennyi helybeli lakosról és családjáról található fénykép. A döröske című könyv - alcíme : Kölcsönkért tekintetek - Mandúr László képíró, a Magyar Fotóművészek Szövetségének tagja és Simkó János Pulitzer-díjas újságíró alkotása. Valamennyi benne szereplő család kapott ajándékpéldányt. Volt nagy torta, tűzijáték, háziasszonyok által varázsolt, különleges édességek sokasága. És öröm, boldogság.

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."

"Sok mindent jelent ez a könyv a falu számára" , mosolyog Erzsike, aki csak úgy ragyog. "Nem csak a mostaniaknak, hanem az utódoknak, akik elővehetik. S milyen érdekes, külsős emberek kellettek ahhoz, hogy megszülessen. Hogy általuk sokkal jobban lássuk magunkat. Sose lehetünk elég okosak és bölcsek mi magunk a saját dolgainkban... Itt születtem, büszke vagyok erre a falura. A gondokat-bajokat leszámítva, ahogyan mondani szokták: ez a világ közepe számomra."