Döröskei fotók Budapesten

Mandur László, aki képírónak vallja magát (nem mellékesen: tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének) ekképpen fogalmazott: Meglehet, szokatlan ötlet volt a hirtelen támadt elhatározás: lefényképezni egy kis vasi település apraját-nagyját, mindenkit, aki hajlandó lesz a kamera elé állni. Majd mindenki hajlandó volt. Az elkészült képek foglyul ejtettek. Őszinte, mosolygós, tiszta tekinteteket kaptam kölcsön egy teljes falutól, és a kölcsönt ugyebár illik visszaadni. Így született ez a könyv, döröske címmel és odabiggyesztettünk egy alcímet is: kölcsönkért tekintetek. Kis d-vel írtuk a Döröskét, egyrészt kedvességből, ezzel a tipográfiai játékkal utalunk arra, hogy az egyik legkisebb magyar faluról van szó, másrészt mert a nagyszerű tettek végrehajtóit, a bátorság példaképeit - a Pál utcai fiúk nemecseke óta - kitüntethetjük a kisbetűvel. Hogy miféle nagyszerű tettekről és bátorságról beszélek? A létezés és az életben maradás errefelé önmagában is tiszteletre méltó tett, de aki a részletekre is kíváncsi, olvassa el Kereszturiné Pintér Mária 1987-ben írt Döröske monográfiáját, amely így kezdődik: Druska (1244), Dereske (1276), Dyriske (1278), Duruske (1283), Duruska (1292), Derechke (1549), Deoroske (1565) és Döröske (1624). A történelem a XVII. század első harmadáig gyakori keresztelő volt.

A fotóművész így folytatta: Rövid írások is születtek a képekhez, ezek egy újságíró-látogatóban (Simkó Jánosról van szó természetesen - szp) a képek nyomán született érzések, gondolatok. A könyvek többségében az írást képekkel illusztrálják. Ebben a könyvben ez pont fordítva van: itt a képek szólnak a valóságról, és a képeket illusztrálja a szöveg. De ez innentől már az olvasó dolga... Bevallom, nekem nagyszerű élmény volt a falu is, a képek is, a könyvcsinálás közös munkája is. Ha valamit vissza tudtunk adni ezzel a könyvvel a kölcsönkért tekintetekért, akkor nem jöttünk hiába.

E tekintetekből (is) kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a József Attila Művészeti Centrumban július 5-ig (keddtől szombatig 11-18 óráig látogatható a tárlat).

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Mandur László, aki képírónak vallja magát (nem mellékesen: tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének) ekképpen fogalmazott: Meglehet, szokatlan ötlet volt a hirtelen támadt elhatározás: lefényképezni egy kis vasi település apraját-nagyját, mindenkit, aki hajlandó lesz a kamera elé állni. Majd mindenki hajlandó volt. Az elkészült képek foglyul ejtettek. Őszinte, mosolygós, tiszta tekinteteket kaptam kölcsön egy teljes falutól, és a kölcsönt ugyebár illik visszaadni. Így született ez a könyv, döröske címmel és odabiggyesztettünk egy alcímet is: kölcsönkért tekintetek. Kis d-vel írtuk a Döröskét, egyrészt kedvességből, ezzel a tipográfiai játékkal utalunk arra, hogy az egyik legkisebb magyar faluról van szó, másrészt mert a nagyszerű tettek végrehajtóit, a bátorság példaképeit - a Pál utcai fiúk nemecseke óta - kitüntethetjük a kisbetűvel. Hogy miféle nagyszerű tettekről és bátorságról beszélek? A létezés és az életben maradás errefelé önmagában is tiszteletre méltó tett, de aki a részletekre is kíváncsi, olvassa el Kereszturiné Pintér Mária 1987-ben írt Döröske monográfiáját, amely így kezdődik: Druska (1244), Dereske (1276), Dyriske (1278), Duruske (1283), Duruska (1292), Derechke (1549), Deoroske (1565) és Döröske (1624). A történelem a XVII. század első harmadáig gyakori keresztelő volt.

A fotóművész így folytatta: Rövid írások is születtek a képekhez, ezek egy újságíró-látogatóban (Simkó Jánosról van szó természetesen - szp) a képek nyomán született érzések, gondolatok. A könyvek többségében az írást képekkel illusztrálják. Ebben a könyvben ez pont fordítva van: itt a képek szólnak a valóságról, és a képeket illusztrálja a szöveg. De ez innentől már az olvasó dolga... Bevallom, nekem nagyszerű élmény volt a falu is, a képek is, a könyvcsinálás közös munkája is. Ha valamit vissza tudtunk adni ezzel a könyvvel a kölcsönkért tekintetekért, akkor nem jöttünk hiába.

E tekintetekből (is) kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a József Attila Művészeti Centrumban július 5-ig (keddtől szombatig 11-18 óráig látogatható a tárlat).

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

A fotóművész így folytatta: Rövid írások is születtek a képekhez, ezek egy újságíró-látogatóban (Simkó Jánosról van szó természetesen - szp) a képek nyomán született érzések, gondolatok. A könyvek többségében az írást képekkel illusztrálják. Ebben a könyvben ez pont fordítva van: itt a képek szólnak a valóságról, és a képeket illusztrálja a szöveg. De ez innentől már az olvasó dolga... Bevallom, nekem nagyszerű élmény volt a falu is, a képek is, a könyvcsinálás közös munkája is. Ha valamit vissza tudtunk adni ezzel a könyvvel a kölcsönkért tekintetekért, akkor nem jöttünk hiába.

E tekintetekből (is) kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a József Attila Művészeti Centrumban július 5-ig (keddtől szombatig 11-18 óráig látogatható a tárlat).

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

A fotóművész így folytatta: Rövid írások is születtek a képekhez, ezek egy újságíró-látogatóban (Simkó Jánosról van szó természetesen - szp) a képek nyomán született érzések, gondolatok. A könyvek többségében az írást képekkel illusztrálják. Ebben a könyvben ez pont fordítva van: itt a képek szólnak a valóságról, és a képeket illusztrálja a szöveg. De ez innentől már az olvasó dolga... Bevallom, nekem nagyszerű élmény volt a falu is, a képek is, a könyvcsinálás közös munkája is. Ha valamit vissza tudtunk adni ezzel a könyvvel a kölcsönkért tekintetekért, akkor nem jöttünk hiába.

E tekintetekből (is) kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a József Attila Művészeti Centrumban július 5-ig (keddtől szombatig 11-18 óráig látogatható a tárlat).

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

E tekintetekből (is) kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a József Attila Művészeti Centrumban július 5-ig (keddtől szombatig 11-18 óráig látogatható a tárlat).

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

E tekintetekből (is) kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a József Attila Művészeti Centrumban július 5-ig (keddtől szombatig 11-18 óráig látogatható a tárlat).

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

A megnyitón egy busznyi döröskei is megjelent, élükön Mizda Ferencné - Erzsike - polgármesterrel. (A délután derekán szerét ejtették annak is, hogy ellátogassanak a Parlament épületébe.)

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Eljöttek a Döröskéről elszármazottak is, hogy osztozzanak az örömben, hiszen nem mindennapi dolog, hogy földijeik bemutatkozhatnak a fővárosban. Ráadásul nem is akármilyen módon. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ilyen tárlat - s ilyen könyv - még aligha jött létre e honban. Megbizseregteti az ember szívét.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Büszkeséggel tölti el a falubelieket, hogy megszületett a kötet s megnyílhatott ez a nagyon szép tárlat. Milyen érdekes, hogy külsős személyiségek kellettek ahhoz, hogy az ember igazán értékelje azt a helyet, ahol él. S általuk egyben sokkal jobban látjuk önmagunkat is , hangsúlyozta Erzsike, aki átadta a falu - különleges fából és kőből készült - ajándékát Mandur Lászlónak.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Keleti Éva fotóművész is csupa-csupa szépet mondott a községről, annak lakóiról és művésztársáról is. Simogattak a szavai, melyek egyben hozzájárultak a bensőséges hangulat megteremtéséhez.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Neves személyiségek is eljöttek a megnyitóra. Koncz Zsuzsa Kossuth-díjas énekművész azt is elárulta, hogy régebbről ismeri már a döröske anyagát, mert Mandur László - akihez régi barátság fűzi - megmutatta a felvételeket még azok megjelenése előtt. Döbbenetes a tárlat is. Azt a Magyarországot láthatjuk, amelyikről a hírek nem beszélnek... Nagyon tetszik, igen-igen megfogott. Ráadásul a képeket nézve kicsit felidéződnek bennem gyerekkorom egyes részletei is. Elég sok időt töltöttem dédnagyapáméknál, a dunántúli Vinár községben. Nagyon sok tekintetre most újra ráismertem, s be-bevillantak bizonyos dolgok, szituációk , osztotta meg érzéseit Zsuzsa. (Egyébiránt őt is fotózta koncerten Mandur László.)

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.

Simkó János a kötetben így morfondírozik: Árulkodóan fényes a kapanyél. A szőlő az élet. A vele való munka kemény, nehéz, de örömet terem. A mélyre nyúló gyökerek vajon tudnak-e annyit az apró bogyóról, mint Büki Rozika és ősei, akik megizzadtak érte? Aki egyszer a zöld szőlőrendek tagja lett, örök körben, indaként, életbe fonja a reményt.