Hétvége

2010.03.07. 06:26

Egy csónak a végtelen vízen

Életmélység és megéltség - talán ezek elég jó szavak Marosits József munkáira. Hitelesen, letisztult bölcsességgel gondolkodik életről, halálról, tűnékeny vagy nagyon is tartós, ránk telepedő pillanatokról - több műfajban, sok ezer alkotás által, melyek csak egy részét ismerhetjük.

Merklin Tímea

A szobrász több évtizedes tartozását rótta le a megnyitón: Böröczki Mihálynak ígérte egy művét 35 évvel ezelőtt. Eggyé válik két szerkezet, / Renddé nemesül a forma / Gömbbé simul a szeretet: / egy kis kompozícióba - ezzel a kis négysorossal adta át most az ajándékát, majd az ars poeticát megfejelte egy verses hitvallással: Engem a káosz és a rend szünös szüntelen körülleng... Embernek maradni bátran a bölcs összevisszaságban.

Ezután Tóth Csaba kockázatosnak érezte prózára váltani, de el akarta mondani a kiállítás látogatóinak, hogy új kontextusba kerülnek Marosits József munkái, ha ismerjük a verseit.

- A tárlat gazdagsága, mélysége ellenére sem mondhatja senki, ha innen hazamegy, hogy ismerem Marosits Józsefet, mert csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az itt látható száz grafika töredéke annak a tízezernek, ami otthon maradt. A szobrok is csak egy szűk keresztmetszetet adnak. Ha ismerjük a művek költői hátterét, Marosits József maga leplezi le a gondolatokat. A versek útmutatók. Öt kötetéből legalább egy kötetnyi olyan vers van, ami fenn fog maradni.

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

A szobrász több évtizedes tartozását rótta le a megnyitón: Böröczki Mihálynak ígérte egy művét 35 évvel ezelőtt. Eggyé válik két szerkezet, / Renddé nemesül a forma / Gömbbé simul a szeretet: / egy kis kompozícióba - ezzel a kis négysorossal adta át most az ajándékát, majd az ars poeticát megfejelte egy verses hitvallással: Engem a káosz és a rend szünös szüntelen körülleng... Embernek maradni bátran a bölcs összevisszaságban.

Ezután Tóth Csaba kockázatosnak érezte prózára váltani, de el akarta mondani a kiállítás látogatóinak, hogy új kontextusba kerülnek Marosits József munkái, ha ismerjük a verseit.

- A tárlat gazdagsága, mélysége ellenére sem mondhatja senki, ha innen hazamegy, hogy ismerem Marosits Józsefet, mert csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az itt látható száz grafika töredéke annak a tízezernek, ami otthon maradt. A szobrok is csak egy szűk keresztmetszetet adnak. Ha ismerjük a művek költői hátterét, Marosits József maga leplezi le a gondolatokat. A versek útmutatók. Öt kötetéből legalább egy kötetnyi olyan vers van, ami fenn fog maradni.

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Ezután Tóth Csaba kockázatosnak érezte prózára váltani, de el akarta mondani a kiállítás látogatóinak, hogy új kontextusba kerülnek Marosits József munkái, ha ismerjük a verseit.

- A tárlat gazdagsága, mélysége ellenére sem mondhatja senki, ha innen hazamegy, hogy ismerem Marosits Józsefet, mert csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az itt látható száz grafika töredéke annak a tízezernek, ami otthon maradt. A szobrok is csak egy szűk keresztmetszetet adnak. Ha ismerjük a művek költői hátterét, Marosits József maga leplezi le a gondolatokat. A versek útmutatók. Öt kötetéből legalább egy kötetnyi olyan vers van, ami fenn fog maradni.

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Ezután Tóth Csaba kockázatosnak érezte prózára váltani, de el akarta mondani a kiállítás látogatóinak, hogy új kontextusba kerülnek Marosits József munkái, ha ismerjük a verseit.

- A tárlat gazdagsága, mélysége ellenére sem mondhatja senki, ha innen hazamegy, hogy ismerem Marosits Józsefet, mert csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az itt látható száz grafika töredéke annak a tízezernek, ami otthon maradt. A szobrok is csak egy szűk keresztmetszetet adnak. Ha ismerjük a művek költői hátterét, Marosits József maga leplezi le a gondolatokat. A versek útmutatók. Öt kötetéből legalább egy kötetnyi olyan vers van, ami fenn fog maradni.

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

- A tárlat gazdagsága, mélysége ellenére sem mondhatja senki, ha innen hazamegy, hogy ismerem Marosits Józsefet, mert csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az itt látható száz grafika töredéke annak a tízezernek, ami otthon maradt. A szobrok is csak egy szűk keresztmetszetet adnak. Ha ismerjük a művek költői hátterét, Marosits József maga leplezi le a gondolatokat. A versek útmutatók. Öt kötetéből legalább egy kötetnyi olyan vers van, ami fenn fog maradni.

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

- A tárlat gazdagsága, mélysége ellenére sem mondhatja senki, ha innen hazamegy, hogy ismerem Marosits Józsefet, mert csak a jéghegy csúcsát látjuk. Az itt látható száz grafika töredéke annak a tízezernek, ami otthon maradt. A szobrok is csak egy szűk keresztmetszetet adnak. Ha ismerjük a művek költői hátterét, Marosits József maga leplezi le a gondolatokat. A versek útmutatók. Öt kötetéből legalább egy kötetnyi olyan vers van, ami fenn fog maradni.

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

A szobrász-grafikus-költő pályájáról egy húsz évvel ezelőtti időt emelt ki Tóth Csaba. 1991-ben Rasperger Józseffel együtt rendezték a Tűrt - Tiltott kiállítást az MMIK-ban. Az aczélos korszakot próbálta megjeleníteni.

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

- Ott találkoztam először azzal a korszakkal, aminek a terhe és nyomása megjelenik e művekben. Olyan művész áll itt, aki a nyugati régióban a lelki és fizikai elnyomásból a legtöbbet mutatta meg, köztünk a legbátrabbként akkor is, ha ezek akkor nem kerültek a közönség elé. A hibás rendszer által ránk kényszerített lelki és fizikai terrorról nem tudok meggyőzőbb művet ajánlani, mint az itt látható Prés-t. Többségünk átélte ezt a megfélemlítést. A Madarak azokra utal, akik a szabadság irányába tettek volna lépéseket. Ezt a 20. századi drámát, amiben éltünk, az általam ismert képzőművészek közül senki nem fejezte ki olyan megrendítő erővel, mint Marosits József. A Farakás József Attila gondolatát idézi: Akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ... A Szentkúti gyökerek, törzsek azt a közeget mutatják, amiben elszenvedtük azokat az évtizedeket. A vasabroncsokkal lezárt disznóólajtó felidézi: a fiatalságunkat akkor voltunk kénytelenek megélni. A képek áramlása párhuzamos a költői szavak áramlásával. Az élmények sűrítmények, villanófényszerűen jelennek meg egy-egy műben. Az 56 karácsonya az egyik legdrámaibb mű - beleborzongtam.

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Minden szoborhoz, grafikához van egy vers, szét nem választható, szerves egységben. Marosits József komplex tehetségére a kötetek elolvasása után láthatunk rá: minden művében ott lappanganak azok a gondolatok, amiket versben, rajzban, szobraiban fejez ki. Az Életfogytiglan című szoborhoz tartozik például ez a vers is: Csónakunk csordogál a végtelen vízen...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Tóth Csaba egy újszövetségi példát hozott, hogy mondandóját lezárja. A római százados (a megszálló hatalom képviselője) odamegy Jézushoz: Beteg a szolgám, gyógyítsa meg! Ilyen hitet nem találtam itt! - mondja Jézus. Ezzel párhuzamosan a festőművész úgy fogalmazott: Ilyen életmélységet másnál nem láttam, mint Marosits Józsefnél. A képzőművészet nagy részéből mindez hiányzik. Neki van mondandója az élet értelméről, a halálról, az elmúlásról. Becsüljük meg azt a művészt, akiben ez megvan.

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Nézzük a Fohász című, cserfából faragott szobrot (1998), az ég felé nyíló embert. A Kapcsolat szép diófából van: anya, és a belőle formálódó gyermek. A Katedrális mocsári tölgyből és fenyőfából, a Csendes éj vörösréz lemez 2006-ból. A Révész (2003) akác és mocsári tölgy. Még az anyagminőségek is válogatottak. Ringó kebleid bársonyát érzem / és csípőd rezgését, / őrzöm combjaid szorítását...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!