Hétvége

2006.06.23. 22:00

Egy hölgy díjakkal és kétségekkel

<b>Beszélgetés Básti Juli Kossuth-díjas színésznõvel szakmáról, nyilvánosságról</b>

Mórocz Zsolt

A quotHalhatatlanságáraquot a legbüszkébb a Kossuth-díjas színésznõ, Básti Juli.
- Édesapámnak járt volna a díj, de õ már sajnos nem élt, amikor ezt az egészet kitalálták. Minden év végén az úgynevezett Halhatatlanok Társulatába választják azokat az elõadómûvészeket, akiket arra méltónak talál a közönség, akik a rendelkezésükre álló eszközökkel, tehetségükkel, a nemes célok melletti kiállásukkal minden tõlük telhetõt megtettek a kultúráért, a mûvészetért, a társadalomért. A hazai kulturális életben még a sikerhez leginkább hozzászokott mûvésztársaim számára is az Örökös Tagság az egyik legnagyobb kitüntetés. Az Örökös Tagok lábnyomát a Nagymezõ utcában az Operettszínház elõtti részen gránitkövekben örökítik meg az utókornak.
- Nagyon örültem a megtisztelõ címnek, annak pedig különösen, hogy együtt kaptam meg Dorkával. Udvaros Dorottya ugyanolyan quotszínészgyerekquot, mint én, gyermekkorunktól ismerjük egymást. Édesapám, Básti Lajos hallani sem akart választásomról, de Dorkát is le akarták beszélni a színészetrõl - mondja Básti Juli.
- Érettségi után egy évig mindenfélét csináltam - és semmit. Akármibe belekaptam, nem érdekelt. Éreztem, gondoltam valamit, amit magam sem mertem megnevezni. Amikor tudatosodott bennem, jelentkeztem a Színház- és Filmmûvészeti Fõiskolára. Felvettek. Simon Zsuzsa osztályába jártam, de tanított színészi mesterségre Major Tamás, Babarczy László és Székely Gábor is.
- Az õ hatásukra szerzõdtem diplomám átvétele után 1980-ban három osztálytársammal, Máté Gáborral, Bezerédi Zoltánnal és Eperjes Károllyal a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. A Paraszt Hamlet Opheliájával kezdtem a pályát.
1984-ben a Katona József Színházhoz szerzõdött, Jarry Übü királyának Übü Mama szerepével csatlakozott a társulathoz.
- Kaposvár után a Katona vonzott legjobban. Azok a darabok, azok az elõadások, azok a partnerek, azok a rendezõk. Lehet, hogy a csillogásra másutt több lehetõségem lett volna, a jobb színésszé váláshoz viszont itt volt, és számomra ez volt a döntõ.
Elsõ filmszerepét 1980-ban a Kettévált mennyezetben játszotta, amiért 1982-ben San Remóban megkapta a legjobb nõi alakítás díját, de azóta több fesztiválon is el-nyerte ezt a címet, csakúgy, mint a filmkritikusok díját.
- A színészetben az a jó, hogy a fele elmélyülés, befelé figyelés. Hogy jó legyen valaki, ahhoz elég némi adottság, ügyesség, fogékonyság, és kicsi szerencsével karriert is lehet csinálni ennyibõl. De ha ennél több akarsz lenni, egy picivel is, ahhoz a százszorosát kell adnod. Szenvedélyben, odaadásban, fegyelemben, koncentrációban, munkában. A különbség formálisan olykor alig vehetõ észre, a lényeget tekintve viszont ég és föld. Az egyik hatásos, a másik meg is tud érinteni. Hogy eljutok-e idáig, nem tudom, de hogy ezért igyekszem mindent megtenni, az biztos.
Az új Nemzeti Színház igazgatója Udvaros Dorottyával együtt hívta a társulathoz.
- Nem gondolkozom azon, mi lett volna, ha a Katonában maradok. Férjemmel, Puskás Tamással vidéki elõadások sorát hoztuk létre, Tihanyba és Keszthelybe beleszerettünk. Szerencsés vagyok abban is, hogy a legújabb magyar filmrendezõ-generáció tagjai fölkérnek filmezni. Sokan azt mondják, eltûntem, mert nem látnak minden tv-show-ban, bulvárlapok címoldalán. Ez tudatos döntés eredménye, nem hiszem, hogy azért keresnek meg feladatokkal a rendezõk, mert láttak engem az újságban... A közönségre pedig annyi tartozik az életembõl, amennyit belõlem a színpadon lát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!