Egy ideje már nem csak saját felhasználásra termel a nádasdi Kutrovácz házaspár

Kutrovácz Éva 2018 tavaszán négy nap alatt lett anyuka, és hagyott fel azzal, ami a nap 24 órájából húszat kitöltött az életében. A most két és fél éves Annát négynaposan fogadták örökbe a férjével, és amíg lehet, otthon marad vele Éva, aki ízig-vérig népművelő, harminc éve szerzett szakács szakmával, marketingtudással és vendéglátós felmenőkkel. Gábor agrár­mérnök – állattenyésztő – és takarmányboltos, a föld és az állatok a mindene, 2006-ban egy balesetben elveszítette az egyik veséjét.

A kezdetektől megvolt bennük a törekvés arra, hogy vegyszermentes élelmiszerekkel töltsék fel a kamrájukat. Maguknak előállították ezeket, aztán igény mutatkozott a tiszta ételekre a környezetükben is. Mindezeket egy kalapba téve már csak azt kellett kitalálniuk, hogyan tudják „az otthonlétet” finanszírozni. Mára a vállalkozói lét felé sodródnak mindketten. Gábor főállásban viszi a takarmányboltot, részmunkaidős a Tangazdaságnál. Évivel együtt élelmiszer-feldolgozással foglalkoznak, őstermelők és mezőgazdasági kistermelők.

Három nappal a disznóvágás után találkozunk, a két mangalica feldolgozásából még a hurkatöltés van hátra. Évi a konyhában mutatja: a zsír kisült, a töpörtyű, a töpörtyűkrém és a májkrém a friss májból már elkészült, természetesen tartósítószer nélkül. A mangalicákat maguknak vágták, a gazdaságukban baromfit – Baranyai táj­fajta tyúkot, kakast, futókacsát – nevelnek, saját keltetőjük is van. A tyúkok kettős hasznáról – húst és tojást is adnak szépen – beszél Évi, amikor a lassan óvodáskorú szélvészkisasszony, Anna érkezik a szobából. Földimogyorót pucol, építőkockával sütis játékot játszik, a következő pillanatban pedig már Bartos Erika Örök ölelés könyvét nézegeti – a könyv az örökbefogadás témáját járja körül.

– 2011 szentestéjén istentiszteleten voltunk. A tisztelendő arról beszélt: tökéletesre akarjuk alakítani a karácsonyt égősorokkal és ajándékokkal, közben nem vesszük észre, hogy azt a Jóisten már megadta nekünk. Az jutott eszembe: mi pedig annyira akarunk gyereket, hogy nem hagyjuk a Jóistent dolgozni rajta. A férjem, anélkül, hogy tudta volna, mi jár a fejemben, megfogalmazta: ha születik gyerekünk, születik, ha nem, örökbe fogadunk egyet, őt is kell valakinek szeretni. Elkezdtük a lombikprogramot, és jelentkeztünk a Tegyesznél is. Közel voltunk ahhoz, hogy feladjuk, amikor 2018 tavaszán megcsörrent a telefon: egy újszülött vár bennünket a kórházban. Szó szerint négy napunk volt a felkészülésre, nekem akkor a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumban volt a munkahelyem. A negyedik napon hazahozhattunk egy 3 kiló 85 dekás kis csodát.

Éviék lassanként belerázódtak az „egy család vagyunk” szerepbe, azóta is tanulják egymást. Nem vér szerinti, de szív szerinti gyerekük Anna, akinek az érkezéséről csak a legszűkebb család, baráti kör és munkahelyi környezet tudott. Nekik nagyban köszönhető, hogy rendezett, kész környezetbe hozták haza a kislányt – mesélik. És a csodák folytatódtak: egy ismerősük anyatejet ajánlott nekik Magyarnádaljáról. Annában azóta is bőven van élet, mindemellett együttműködő kislánynak írja le az anyukája.

Fél évvel az érkezése után, 2018 decemberében a nádasdi takarmányboltos 25 év után bezárt, átadta az üzletet Gábornak, aki akkor még főállású agrármérnökként dolgozott. A félig-meddig kényszerszituáció is a kistermelői lét felé indította a házaspárt. Gábor szaktudása mellé Évi is odatette az idejét, energiáját, kereskedelmi és marketinges tudását. És a kedvét is. Szerencsés alkatnak mondja magát: amit csinál, azt tudja szeretni. És ami ugyancsak beigazolódott: amit szívesen csinál az ember, azon áldás van.

Egy baráti megkereséssel kezdődött minden: „Hallom, szoktál szilvalekvárt befőzni. Kaphatok én is?” A lekvár után savanyúságért, szörpért és cseréphordóban készült savanyú káposztáért is jöttek az ismerősök. Nem telt el sok idő, Éva és Gábor hivatalossá, jogtisztává tették a működésüket. Annál is inkább, mert azt tapasztalják, élhetővé kezd válni a gazdálkodás őstermelőként, kistermelőként – a jogalkotói rész legalábbis ezt támogatja.

Harminc-negyven család adja az állandó vásárlói kört. Hogy mire van leginkább igény, mivel érdemes foglalkozniuk, az most van letisztulóban. Kelendőek a zöldségkrémek cukkiniból, padlizsánból, az ecetes torma, a savanyúságaik. Télen jól fogy a hordós káposzta, a friss lilakáposzta-salátájukat dobozokba mérik ki a helyi termelői piac napjának reggelén. A recepteket – fontos az eltarthatóság és a tartósítószer-mentesség – fel kellett kutatniuk, a termékpalettájuk egy része saját fejlesztés. Háztól viszik tőlük a tyúkot és a kiscsibét, hiszen keltetnek is, és a tojásra is mindig van jelentkező.

Családi gazdaságuk egy része Gábor szüleinél van Takácsiban (Veszprém megye). Ami a nádasdi agyagos, kavicsos földön nem terem meg, azt onnan hozzák. Így van takácsi dinnyéjük, paprikájuk. Az életszerűség és észszerűség jegyében úgy gondolkodnak: azt és olyan módon érdemes feldolgozni, amit az adott évben ad a föld, amit az időjárás és a termés enged. Legutóbb agyonvágta a jég a gyümölcsöt, sok gyümölcslé készült almából, szőlőből. A ringlótermés szép volt, a nagy szemű gyümölcsből ecetes savanyúság lett. Amit készítenek, az egészséges, jóízű, és remélik, szemléletet is tudnak formálni.

– Trendekben élünk, feltétel nélkül elfogadunk divatirányzatokat a táplálkozásban is, a csordaszellem erősen motiválja az embereket. Fontos, hogy ha piacon vagy egy háznál vásárolunk, a megfelelő kérdéseket is fel tudjuk tenni és persze értelmezni a választ. Hiszen egyáltalán nem mellékes, hogy a tetszetős küllemű húsáru nitrites pácsós, vagy átgondolt pácolással és füstöléssel készült jól takarmányozott állatból. A zöldségalapanyagok mű­trágyás vagy bioszerekkel előkészített földből származnak-e. A kétszáz forintos olcsó bolti kenyérnek sem tudni a pontos összetevőit. Az otthon készült kovászos sem kerül többe, de a fogyasztása kedvezőbb az emberi testnek – érvel Évi.

– Tíz évvel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, egy 41 négyzetméteres tömblakásban laktam Körmenden. Jött Gábor, aki ha traktort látott dolgozni, letekerte a kocsiablakot, és beleszagolt a levegőbe, hogy érezze a föld szagát. Beláttam, hogy családi házba kell költöznünk: 2013-ban jöttünk Nádasdra.

Abban, hogy Gábor baleseti előzményeiből adódó hátrányát erősséggé fordítsák, az egyik fő mankójuk, hogy egyensúlyt és mértéket tartva tiszta élelmiszerekkel táplálkoznak. Történetükhöz hozzátartozik, hogy Éva nem fogadta el tavaly ősszel a munkahelyén a közalkalmazottiból munkavállalói státuszba való átsorolást.

– Nem hagytam el a pályát, csak a munkahelyemet. Minden csepp vérem népművelő, és akár önkéntesként, akár egy közösség tagjaként vagy pályázatíróként biztosan visszatérek. Az idő eldönti majd, hogy a tudásomra, tehetségemre hol lesz szükség.

Anna áprilisban lesz hároméves, szeptembertől kötelező számára az ovi. Addig Évi mindenképpen otthon marad, mondják. Aztán a kamrába megyünk, majd ki, hogy szemrevételezzük a hátsó udvarban a baromfit, a gyümölcsfákat, a téli álmát alvó kertet.