Egy olasz stukkátor Kőszegen

A festőkhöz hasonlóan e tevékenységet végzők között is vannak mesterek és művészek, e cikkben egy stukkátorművészről lesz szó.

A XVII–XVIII. század fordulóján, amikor a török után az idő kicsit csendesebbé vált, először a főurak és a tehetősebb városok kezdtek el építkezni. A kor építkezéseinél sok olasz is dolgozott, jó szakembereknek tartották, szívesen alkalmazták is őket, bár hazai vetélytársaik nem mindig örültek ennek.

Közéjük tartozott a stukkókészítéssel és kőfaragással foglalkozó Pietro Antonio Conti is. Az olasz Svájchoz tartozó Luganóból jött, hogy pontosan mikor, nem tudjuk. 1697-ben már biztosan Sopronban élt, mert abban az évben a helyi kőfaragók panaszt emeltek ellene. A konfliktus oka az lehetett, hogy a soproni német mesterek úgy érezték, elveszi a munkájukat. Később a feszültség oldódott, Conti sopronivá vált, 1705-ben hivatalosan is a város polgárává fogadták. Szerencsére támogatója akadt Esterházy Pál herceg személyében, így a lakóhelyén adódó munkák mellett feladatot kapott két nagyszabású építkezésen is. Az egyik a fertőboldog asszonyi bazilika mennyezetének díszítése volt, a másik a nagyszombati Keresztelő Szent János-székesegyház stukkóinak elkészítése.

Vas megyében két helyen találkozhatunk az alkotásaival, a Nagy család felsőbüki kastélyában és Kőszegen, a Szent Jakab-templom Xavéri Szent Ferenc-kápolnájában. A nagyszombati templom és a kőszegi kápolna egyaránt a jezsuiták számára készült. Az egyik a monumentalitásával jelentett kihívást a művész számára, a másik éppen ellenkezőleg, a kis méretével. Kőszegen a stukkódísz szinte karnyújtásnyira van. A közelség nem minden szempontból jelent előnyt, így jobban érzékelhetőek a felújítás hiányosságai is. A védőszent életéből vett jeleneteket ábrázoló képek festője ismeretlen. Talán Conti földije, Luca Antonio Colombo lehet, ők ketten több helyen is együtt dolgoztak.

Xavéri Szent Ferenc a XVI. században élt misszionárius szent. Loyolai Szent Ignáchoz csatlakozva részt vett a jezsuita rend megalapításában. Azért, hogy terjessze a hitet, előbb Indiába, majd a Távol-Keletre ment. Igyekezett jó kapcsolatot kialakítani az ott élőkkel, ezért japánul is megtanult. Kínai útja során halt meg, ma Ázsia apostolaként tisztelik. Jelképei a lángoló szív és a kereszt. Sokat utazott, ezért előfordul, hogy zarándokruhás képén ott látjuk a zarándokok jelképét, a fésűs kagylót is.

A kőszegi kápolna stukkója nem egyszerű vakolatdísz, hanem gipszből alkotott burjánzó virágoskert, amely szobrokkal és félszobrokkal egészül ki.

Pietro Antonio Conti, akit egyszerre tekinthetünk olasznak, svájcinak, németnek és magyarnak, véglegesen nálunk maradt, Sopronban alapított családot. Fiát – akiből Pesten neves szobrász lett – már Conti Antal Lipót néven ismeri a művészettörténet.

Kiemelt képünkön: A Szent Ferenc-kápolna mennyezete