Egy világváros főpolgármestere – Márkus József története

Amikor 1960-ban Szombathelyen a Fő tér 25. szám alatti házon emléktáblát állítottak Márkus Emíliának, nem nagyon emlegették testvérének, Márkus Józsefnek a nevét. Akkor még a közeli rokon, Horváth Boldizsár egykori igazságügy-miniszter neve is csak ímmel-ámmal került szóba, igaz, neki már volt szobra a városban, 1901-ben állították. Arra, hogy a szülőházra is kerüljön tábla, éppen nyolcvan évet kellett várni.

Márkus József (az idősebb) gombkötőinasként került Szombathelyre, mesterlevelet szerzett, majd rövidesen neve bekerült a városi polgárok könyvébe is. (Ez utóbbi azt jelentette, hogy a város elöljárósága teljes jogú városi polgárként ismerte el.) Maga és családja előrehaladásában ezek is fontos események, de a legtöbbet mégis az jelentette, hogy feleségül vette Horváth Annát, a későbbi igazságügy-miniszter testvérét. A két család élete évtizedeken át összefonódott.

Márkus József a családjával egy rövid ideig sógora, Horváth Boldizsár házában lakott, majd felhagyva a gombkötőmesterséggel Batthyány Fülöp szombathelyi malmában vállalt munkát, a családja is odaköltözött. Az épület már nincs meg, a vízimalom a Gayer park közelében állt, ma a nyomai is alig látszanak. A nyolc Márkus gyerek közül egyről, József Károlyról (ez volt a teljes neve) biztosan tudható, hogy 1852-ben a Fő téri házban látta meg a napvilágot. Fiatalabb testvérei – így Emília is – már a malomházban születtek. Emília születését követően a malom egy tűzesetben megrongálódott, ezért a Fő tér 25. számú ház akkor egy darabig ismét az egész Márkus família otthona volt. (Márkus Emília – aki mindig szeretettel emlegette szűkebb pátriáját, Szombathelyt, föl is lépett itt – életében aztán szimbolikussá vált a nyughatatlan tűz, de még lobogó szőke hajzuhataga is könnyen föl tudta idézni a lángokat.)

A nyolc Márkus testvér közül öt érte meg a felnőttkort, Elek húsz, az írói pályára készülő Miklós és az újságíró-képviselő István 33 éves korában halt meg.

Maradtak tehát ketten. Emília hosszú és rendkívül gazdag színészi életútja többé-kevésbé ismert. (Meg kellett küzdenie a családjával, hogy a színészi hivatást választhassa. Az életútja azt bizonyítja, jól tette, hogy kitartott az álmai, a vágyai, a tehetsége mellett.)

Bátyja, Márkus József is jelentőset alkotott, sikerei is voltak, mégis kevesen ismerik tevékenységét. Elemi iskolába még Szombathelyen járt, a gimnáziumot is itt kezdte el, de az utolsó évet már Pesten végezte. Jogász lett, s 23 éves korától már a főváros szolgálatában állt. Gyorsan haladt a ranglétrán: 1897-ben a város főpolgármesterévé választották. Pest és Buda 1873-as egyesítése után ő volt a második, aki ezt a tisztséget betöltötte. Közel egy évtizedig volt hivatalban. Budapestnek abban az időben hétszázezer lakosa volt, s a városvezetésnek jó néhány területen világvárosi kihívásokkal kellett szembenéznie. Márkus József polgármesteri megbízatása 1906-ban szűnt meg, de a közéletnek azután sem fordított hátat, képviselőként a felsőház tagja maradt. Már zajlott az első világháború, amikor 1915-ben meghalt.

Halála alkalmából a főváros díszközgyűlést tartott, s elhatározták többek között azt is, hogy utcát neveznek el róla és a Kerepesi úti temetőben síremléket állítanak neki. Márkus József sírját ma Stróbl Alajos egyik legszebb alkotása díszíti – de ez nem az a síremlék, amelyről a közgyűlés döntött. Talán a világháborús körülmények is közrejátszottak abban, hogy a Márkusnak szánt emlékmű nem készült el. A sírján látható dombormű eredetileg nem neki készült, hanem báró Kochmaister Frigyesnének, aki az Áru és Értéktőzsde elnökének felesége volt. A Márkus méltó síremléke elkészítésének ügyét a főváros sokáig halogatta, még 1927-ben is a közgyűlés témája volt. Végül a szombathelyi származású Tóth István kapott megbízást a műre. Az 1931-ben elkészült szobor azonban a második világháború idején elpusztult.

1953-ban a Kochmeister házaspár hamvait a rákoskeresztúri temetőbe vitték át. A síremléküket pedig – immár új felirattal – Márkus József kapta meg.

Kiemelt képünkön: Márkus József szombathelyi szülőháza az udvar felől