Egymástól a legtöbbet

Havas Gábor a szo- ciálisan hátrányos helyzetű, viszont kifejezetten tehetséges gyerekek felkarolására létrehozott Tudor Alapítvány kuratóriumának elnökeként járt Szombathelyen - az ország legelső, öt éve sikeresen működő Tudor-műhelyében. Miközben rendkívül fontosnak tartja a kiemelkedő képességű gyerekek támogatását - Endreffy Zoltán halála után mi másért, ha nem ezért vállalta el a kuratóriumi elnökséget -, azt is látja, hogy hogy hol kezdődik, hol végződik - és miben nyilvánul meg - a hátrányos helyzet. Havas Gábor szerint az mindenesetre biztos, hogy "a Tudor-jellegű működés a legmélyebb szegénységben élő, legalul lévő gyerekek számára nem igazán működik. Ott kicsit mást kell csinálni". A Tudor-műhelyek mellé például olyan intézményeket képzel el, amelyek képesek tenni azért, hogy a hátrányokkal induló gyerekek ne kallódjanak el, társadalmi helyzetük merev automatizmussal ne termelődjön újra. Ha ez az újratermelődés nem áll meg ha a társadalmi rétegek között a szakadék tovább nő, abból véleménye szerint mindenkit érintő tragédia lesz. Pedig a szakadék egyelőre csak növekszik

A különböző kutatások révén teljesen világosan látszik, hogy 1990 után romlott a helyzet, ha úgy tetszik. Tehát az olló kinyílik, vagy legalábbis semmiképpen sem szűkül össze akik lenn vannak társadalmilag a szüleik, a családjuk révén, azoknál elfogadhatatlanul nagy a valószínűsége annak, hogy lent is maradnak. Havas Gábor munkájából adódóan rálát az oktatás valamennyi szintjére egyfelől több olyan iskolai kutatást végzett másokkal együtt az elmúlt években, amelyek azt vizsgálták, hogy például a cigánygyerekek elkülönítése milyen mértékű az általános iskolában, és hogy ennek milyen következményei vannak. Másfelől a Romaversitas tanulmányi igazgatójaként tapasztalja, hogy "még azoknál is, akik az iszonyatos mélyszegénységből fel tudnak kapaszkodni, és eljutnak - nem kis mértékben persze a felsőoktatás eltömegesedése révén - a diplomáig, mennyire kérdéses, hogy igazi értelmiségivé, a jobb helyzetből indulókkal versenyképessé tudnak-e válni. Rengeteg kockázati tényező van, ami afelé sodorhatja a dolgokat, hogy végül is a nagy erőfeszítés nem igazán hozza meg a gyümölcsét".

A különböző kutatások révén teljesen világosan látszik, hogy 1990 után romlott a helyzet, ha úgy tetszik. Tehát az olló kinyílik, vagy legalábbis semmiképpen sem szűkül össze akik lenn vannak társadalmilag a szüleik, a családjuk révén, azoknál elfogadhatatlanul nagy a valószínűsége annak, hogy lent is maradnak. Havas Gábor munkájából adódóan rálát az oktatás valamennyi szintjére egyfelől több olyan iskolai kutatást végzett másokkal együtt az elmúlt években, amelyek azt vizsgálták, hogy például a cigánygyerekek elkülönítése milyen mértékű az általános iskolában, és hogy ennek milyen következményei vannak. Másfelől a Romaversitas tanulmányi igazgatójaként tapasztalja, hogy "még azoknál is, akik az iszonyatos mélyszegénységből fel tudnak kapaszkodni, és eljutnak - nem kis mértékben persze a felsőoktatás eltömegesedése révén - a diplomáig, mennyire kérdéses, hogy igazi értelmiségivé, a jobb helyzetből indulókkal versenyképessé tudnak-e válni. Rengeteg kockázati tényező van, ami afelé sodorhatja a dolgokat, hogy végül is a nagy erőfeszítés nem igazán hozza meg a gyümölcsét".