Elfogultan a sorskérdések iránt

Az elnök szerint ha valamikor, hát akkor most igazán nagy szükség van a szakmai szervezetek véleményére a törvényalkotás folyamatában, vagy esetleges korrekciójánál. Az első médiatörvény kidolgozásakor ugyan még kikérték az országos egyesületek véleményét, ám figyelembe már alig-alig vették.

Az első médiatörvényt eléggé önhatalmúlag alkották meg. Nem is volt elégedett vele szinte senki, hogy csak a kuratóriumi formákat említsük. Minden egyes médiánál túlméretezett kuratórium működött pártemberekkel, a társadalmi kuratóriumok meg humoros dolgokat produkáltak. A Magyar Rádió társadalmi testületébe sorsolás útján például bekerült a Nagyothallók Szövetsége is. Az egyesülettel semmi baj, mélyen tisztelem őket, ahogy a Vakok és Csökkentlátók közösségét is. Ők meg a Magyar Televízió társadalmi kuratóriumában foglalhattak helyet. De volt ott hegymászó, lelkész, színházi világosító; százával jöttek a hasonló jellegű szervezetek a sorsolásra. Közben a három országos nagy szakmai szervezet, így a MÚOSZ, a MÚK és a Katolikus Újságírók Szövetsége mellé felzárkóztak olyan kisebb, úgymond szakmai szervezetek is, amelyekről nem lehetett tudni honnét jöttek és mit képviselnek. A sorsolásnál ők is húzhattak és be is kerültek a rádió, a tévé kuratóriumaiba, súlytalanul. Nos, a mostani döntés, miszerint ezeket a kuratóriumokat megszüntessék, helyes volt .

Kósa Csaba szerint a most felálló médiatestületben az újságíró szakmának képviseletet kellene kapnia. Lehetne szó egy-egy nagytekintélyű, pártatlan személyről éppen úgy, mint más formáról.
Azt a fajta felállást, miszerint egyetlen testület irányítja a médiumokat, elvben nem tartom kifogásolhatónak. Mivelhogy újra kell alkotni itt sok mindent. Vagyis szükséges az egységes szabályozás, végtére is ezt mindenki akarta. És hát ez a mostani médiatörvény sem kőbe vésett dolog. Lehet rajta változtatni, finomítani, ha a körülmények úgy hozzák. A MÚK egyetértéssel és érdeklődéssel fogadta a közszolgálati médiumok egységesítését. A kérdés most úgy merül fel, hogy ez az írott sajtóra is vonatkozik, vagy sem. Hiszen még mindig életben van egy korábbi sajtótörvény, amivel illő lenne valamit kezdeni. Itt azonban nagyon meg kell fontolni a dolgot: az írott sajtó egészen másként működik, mint az elektronikus.

Szükséges megfontolni az újságírói munka alapján is, a szakmai különbözőségek, finomságok figyelembe vételével. Minderről szó eshet majd azon a tervezett országos szakmai konferencián, amelyet idén ősszel tartunk Szombathelyen. Ekkor megnéznénk, miként hat az új törvény a gyakorlatban és azt is, hogy mi a szakma véleménye .

A MÚK elnöke elmondta, hogy bár nem hívták meg a médiatörvény kidolgozásába a szakmai szervezeteket, azért még érvényesíthető a véleményük. Olyan javaslatokkal élhetnek, amelyeket figyelembe vehetnek majd a törvényalkotók. Ugyanakkor szerencsésebb lett volna, fejtegeti, ha a szakma eleve részt vesz a munkában. Bár erre, szerinte, még nyílhat mód.

A mostani médiatörvény biztosan jobb lesz, mint ami volt, így az újságíróknak sem kell aggódniuk. Menet közben még sok minden kiderülhet, s ekkor bekapcsolódhatunk. Ráadásul a törvénynek még lesz egy új szabályozása, a válaszadás tekintetében. Ugyanis ha az eredeti koncepció marad, akkor olvashatatlanná váltak volna a lapok. Jómagam mindig is annak voltam a híve, hogy nemzetünket előrevivő sajtónk legyen. Lehet sokszínű és véleményű a sajtó, de ha Ady, vagy Mikszáth útját járja, akkor népéért cselekszik. A kritikátlan, mindent elfogadó újságírói magatartás sehova sem vezet. Olyan újságírásra van szükség tehát, amely elkötelezetten nemzeti, igenis elfogult sorskérdéseink iránt. Egyébként meg legyen kíméletlen, ha az adott kormány rossz úton jár, képtelen megoldani nagy problémáinkat. Ekkor bíráljon és mondja el a véleményét. Ez a kívánatos és nem az, hogy a két tábor örökösen egymásnak feszül, egymást ócsárolja .

Kósa Csaba szerint az elkötelezett nemzeti újságírásnak ma még nincsenek meg a feltételei. Az elmúlt húsz évben, mint fogalmaz, olyan mélyen ásódtak az árkok, olyan irányban vált ketté a nemzeti egység, hogy új újságírói generációnak kell felnőnie. Amely már túl tud ezen lépni. A mostani erre nem képes , tette hozzá. Mint mondta, legalább ötszáz újságírót indított el pályáján. Törekedett arra, hogy igazságérzetet, tisztességet és harcos kiállást plántáljon beléjük. Ha így van és adott a tehetség is, általában elmarad az elismerés. De tiszta a lelkiismeret , mondja.

Reméljük, hogy most egy olyan hosszabb történelmi időszak kezdődik, amelyben a felkészült, nemzetük iránt elkötelezett és tisztességes kollégák teret nyernek. A MÚK egyébként eddig sem nézte tétlenül, amint a médiatörvényt kidolgozták. Elnökségünk benyújtott két, szakmailag fontos javaslatot. Kértük, hogy az új médiatörvényben kapjon külön passzust a magyar nyelv védelme. A közszolgálati médiáknál a nyelv tisztaságára pedig külön figyelmet fordítsanak. Sajnos, az elektronikus sajtónál, ide értve az online lapokat is, nagyon rossz a helyzet.

Elhatalmasodott az igénytelenség, a trágárság. A televízióban és a rádióban beszédhibás emberek kerülhetnek mikrofonhoz. Nyökögés és pöszögés, ööö-zés és raccsolás - ezt meg kell szüntetni. Ezért javasoltuk, hogy állítsák vissza a korábban már létezett mikrofon-bizottságot. Ha ez a titulus zavar valakit, akkor nevezzék el másnak. De ne kerülhessen képernyőre, mikrofon elé az, aki rongálja a magyar nyelvet, képtelen mondjuk egy hírt tisztességesen beolvasni.

Másik javaslatunk, hogy a költségvetés váltsa ki a közszolgálati médiumok reklámidejét. Adjon arra pénzt, hogy a tévékben és rádiókban ne legyen kényszer a hirdetés. A Kossuth adó például lassan hallgathatatlanná válik az örömujjongó reklámoktól, - ez utóbbi világot hagyjuk meg a kereskedelmi médiáknak. Javaslatunk egyébiránt azt is tartalmazza, hogy a kereskedelmi tévék rövidítsék le reklámjaikat a játékfilmek sugárzásakor. Nehezen emészthető, hogy a megszakítások miatt egy másfél órás film több mint három óráig elhúzódik. A két passzust beadtuk, s ha úgy jön ki, hogy a az új médiatörvényen alakítanak, ez már ott lesz az asztalon.