Emberi és emberfeletti: súlyos balesete után Krisztián szeretne még motorozni

A harminckét éves Valaska Krisztián - aki ifjú férj, s három és fél éves kisfiú édesapja; lábfejének kétharmadát amputálták, bal kezébe, amiként ő fogalmaz az idei év első munkahetében, valamennyire kezd visszatérni az élet - szombathelyi otthonában újabb találkozásunkkor is csak annyit mond arról a bizonyos 2008. július 8-ai keddről, hogy: Az egész nap kiesett. Még arra sem emlékszik, hogy ő etette meg a kutyát. Én kértem meg rá; bárcsak ne tettem volna! Talán másképpen alakultak volna a dolgok... így édesapja. Ezen azért már túl vagyok, de mégis csak belém-belém villan, mi lett volna ha... .

Krisztián Szombathelyről tartott sárvári munkahelyére. Nívós beruházás kivitelezésének műszaki ellenőre, illetve ekkor már építésvezetője volt. Nem kellett időre mennie - nem hajtotta a tatár -, kényelmes tempóban motorozott.

Jegyzőkönyv közúti közlekedési baleset helyszínén végzett szemléről : ...előzési manőverbe kezdett, mely végrehajtása során nekiütközött a vele szemben Szombathely irányába közlekedő... (itt a lengyel sofőr neve, s a kamion rendszáma szerepel) ...járműszerelvénynek. ...

Valaska Krisztián a menetiránya szerinti jobb oldali füves területre esett. Sérülése az ügyeletes orvos elsődleges megállapítása szerint súlyos, életveszélyes gerinc-, koponya-, illetve többszörös végtagtörés. A lengyel kamionos német nyelven elmondta, hogy Csorna irányából haladt Szombathelyre, amikor a vele szemben közlekedő autók közül egy motoros áttért feltehetően előzési szándékkal az ő forgalmi sávjába, és a járművének ütközött, és a fűre csúszva állt meg. 



Két tanút említ a hivatalos okirat. Az egyik, amelyik személykocsijával a vontató mögött másodikként haladt, elmondta, hogy Szombathely irányába haladtak 80-90 km/h sebességgel, mikor arra lett figyelmes, hogy az úton műanyag darabok repülnek szét, és egy motor csúszik a menetirányát tekintve bal oldali füves területre . 

A másik autó sofőrje elmondta, hogy a lengyel kamion mögött haladt Szombathely irányába, és azt észlelte, hogy műanyag alkatrészek repülnek a levegőben. Először azt hitte, hogy két kamion tükre ért össze, majd látta a motort csúszni. Abban biztos volt, hogy az előtte haladó kamion a saját sávjában közlekedett .

Mindkét tanút utóbb megkerestük Győrladaméron, illetve Répcelakon, idézi föl Krisztián. (Akik egyébként vigyáztak rád, amíg a mentők kiérkeztek... , fűzi hozzá édesapja.) Ők tényleg csak azt láthatták, hogy a kamion a saját sávjában ment, így Krisztián, aki ekként folytatja: 

Az idegesít: miért mentem át a másik sávba? Nem vagyok egy felelőtlen motoros. Többször voltam azóta a helyszínen... Korábban sem előztem kanyar előtt soha autóval; motorral meg még inkább nem! S ha látom, hogy jön egy kamion, akkor meg pláne nem kezdek bele az előzésbe! Szívesen beszélgetnék a helyszínelővel; szeretném tudni: mi is történt valójában? A tényállásban az szerepel: ...előzési manőverbe kezdett... . A lengyel kamionos feltehetően kifejezésének itt már nincs nyoma.

Vajon miért nem kerestetett mondjuk újságon keresztül szemtanúkat a rendőrség? , hangzik el a kérdés Krisztián édesanyjától. Idéz a jegyzőkönyvből: Szakértő a helyszínre nem lett kirendelve... Miért nem kérdezték meg azt is, akit előzött, és aki esetleg még valami oknál fogva ott lehetett? Valamennyiünk számára fölfoghatatlan az is, miért csak 13 órakor értesítették a családot arról, hogy élet és halál közt lebeg? Krisztián akár hipnózisnak is alávetné magát, csakhogy megtudja, mi is az igazság.

A kiérkező mentők - akikre az egész család csak hálával tud gondolni gondosságuk, lelkiismeretességük miatt - a szombathelyi Markusovszky kórházba szállították Krisztiánt. Délután két órakor hívás érkezett a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórházba: mentőhelikopterrel áthoznák a beteget, Vas megyében ugyanis nincs érsebész, aki meg tudná műteni. 

A helikopter délután szállt le Győrben, a fiatalembert onnantól kezdve késő éjszakáig műtötték... Szerdára virradó éjjel egyszer újra kellett éleszteni. Tízfős orvoscsapat dolgozott a műtőben, s mivel magukat szembe dicsérni nem ildomos, kimondjuk mi: emberfeletti, amit a szombathelyi fiatalemberért tettek. (Sudár Ágnes - Kisalföld, 2008. július 10-ei szám.) 

Az újságírónő megállapítja: A szombathelyi eset nemcsak ezért több annál, mint küzdelem egy fiatal életért, hanem azért is, mert a Petz-kórházba gyakorlatilag a Nyugat- és Közép-Dunántúl összes megyéjéből küldenek betegeket. Számos olyan terület van ugyanis, amelyet a többi intézmény nem (vagy mint most, nem folyamatosan) működtet. Holott a hivatalos minisztériumi besorolás szerint ezek súlyponti kórházak - éppúgy, ahogy a győri is. 

Augusztus 5-én újabb cikket közöl lapjában Sudár Ágnes. A győri érsebészekre a bal oldali kart ellátó főér roncsolódása miatt volt szükség, de szilánkosra tört a fiatalember lába is (gyakorlatilag leszakadt a lábfeje), a részleges amputálás ezért elkerülhetetlen volt. Gyermeke és féltő felesége várja haza, négy hét óta most talán már bizakodóan. Édesanyja és édesapja pedig naponta ingázott Szombathely és Győr között.

Egyszerűen nem értem, hogy az autósok többsége miért nem állt meg, miután észlelték a balesetet? , kérdezi hangjában mély keserűséggel Anita, Krisztián életének párja. A Szombathely felől jövők egyike sem állt meg... Évekkel ezelőtt, egy éjszakai balesetnél, ami előttünk történt egy győri körgyűrűnél, eszünkbe nem jutott volna, hogy továbbhajtsunk, hogy ne próbáljunk segíteni. Nem ez - lenne - a természetes? Áradnak további kérdései: A lengyel kamionost miért nem faggatták részletesebben? Miért csak két szemtanút kérdeztek meg? Nem szabadna általánosítani: aki motorozik, az csak vad motoros lehet...

Kételyeit, kérdéseit leírta - december 8-án - Krisztián; továbbította azokat a Szombathelyi Rendőrkapitányságra; amelynek igazgatásrendészeti osztálya (még szeptemberben) 17 ezer forint pénzbírsággal sújtotta az elsőbbség és az előzés szabályainak megsértése szabálysértés elkövetése miatt. 

December 22-én kelt levelében Hollósi Gábor rendőrkapitány válaszolt: ...a baleset bekövetkezési és a helyszíni eljárás megkezdésének ideje közötti rövid időintervallumra tekintettel szükségtelen és indokolatlan további rendőri erők helyszínre történő csoportosítása. A baleset-helyszínelő helyszínre történő kiérkezése után a helyszín, valamint a forgalom biztosítása a baleset-helyszínelő feladata. A balesetre tipikusan jellemző, szükségszerűen keletkező nyomok, elváltozások a helyszínen fellelhetők, megtalálhatók, rögzíthetők voltak. Mindezek, valamint a helyszínen lévő tanúk elmondásai alapján a baleset-helyszínelő döntése alapján a helyszínen iü. (igazságügyi) szakértő nem került bevonásra. ...megválaszolatlan kérdés az eljárásban nem maradt, így szakértő alkalmazása a helyszínen, illetve a további szabálysértési eljárásban szükségtelen és indokolatlan. 

A vétlen lengyel állampolgárságú gépjárművezető a meghallgatása során választ adott minden - a baleset bekövetkezésével kapcsolatos - általa ismert tényre, körülményre. Részletesebb meghallgatása sem a helyszínen, sem a további eljárásban nem volt szükséges. Maga a helyszín, a nyomok, anyagmaradványok, elváltozások, helyszíni adatgyűjtések, meghallgatások egyértelművé és kétséget kizáróvá tették a baleset bekövetkezésének a körülményeit, így egyéb más bizonyíték beszerzése szükségtelen volt.

Krisztán, a jövőjét firtató érdeklődésemen, így töpreng: Kiderül, mi lesz a kezemmel; szegedi orvosok bizakodók, és biztatnak. A cipőt, szerintem, meg fogja szokni a lábam... S remélem, tudok még motorozni! Adok én majd neked! , szólal meg édesapja. De nem te mondtad, apu, hogy fogok még? Édesapa: Remélem is, fiam...!