Ez a betegség sokarcú, fontos a korai diagnózis a súlyosabb következmények elkerülése miatt

A méhnyálkahártyának (endo­metrium) a méh üregén kívüli kó­ros elhelyezkedése az endometriózis. A kóros helyen lévő méhnyálkahártya burjánzó szö­vet. A szövetburjánzások az egész szervezetben bárhol felléphetnek, leggyakrabban azonban a kismedence has­hártyáján, a méhet tartó szalagokban, a petevezetőben, a petefészkekben, a méh mögötti üregben, a Douglas-üregben találhatók meg, az utóbbi a női hasüreg legmélyebb pontja.

Kezelhető, de idült krónikus betegség az endomet­riózis: még sikeres terápia után is képes újra fellángolni. Kialakulásának pontos hátterét még nem ismerik az orvosok, azonban feltehetően a hormontermelésben bekövetke­zett változások állhatnak mö­götte, immunológiai okai vannak – így szól a sokszor alattomosnak, rejtettnek nevezett és sokszínű tünetekkel járó betegség definíciója.

Koppán professzor a betegséggel kapcsolatban kiemelte – Rendkívül fontos annak a szemléletnek a kialakulása – úgy a szülész-nőgyógyászok, mint a gyermekorvosok és a háziorvosok között –, hogy a ciklikus jellegű, minden hónapban mindig valamilyen módon a menstruációhoz köthető tünettan esetén gondoljunk az endo­metriózisra és küldjük specialistához a pácienst. Nem az a leglényegesebb tehát, hogy hogyan tanuljunk meg endometriózist ultrahanggal diagnosztizálni vagy azt operálni, hanem hogy időben, ne csak é­vek múlva gondoljunk rá. A betegség sokarcú – és még egy tapasztalt kolléga számára is nehezen felismerhető.

Ha azonban a releváns tünetek alapján gondolunk rá, akkor időben, specialista által akár, ha szükséges, műtéti módon, de a diagnózist fel lehet állítani, és ezzel, ha időt nyerünk – és itt évekről van szó –, akkor egy fiatal nő szerveit meg tudjuk tartani, az életminőségét meg tudjuk őrizni, és a fogamzókészségét helyreállíthatjuk, javíthatjuk vagy megőrizhet­jük. Óriási hatása van tehát.

Hogyan hat a termékenységre és a gyermekvállalásra az endometriózis? – Az endometriózis általánosságban csök­kenti a fogamzókészséget. Azt nem lehet kimondani, hogy akinek endometriózisa van, az meddő. Ez tévhit. Azt viszont tudjuk, hogy az endometriózisban szenvedők 40 százalékának meddőségi prob­lémája is van. Ahogy azt is, hogy a meddő nők közel 40 százalékának van endomet­riózisa. Az összefüggés statisztikailag bizonyítható. E­gyé­ni szinten nem lehet megmondani valakiről, hogy azért meddő-e, mert endometriózisa van, de egy sokéves, sikertelen fogantatási kísérletet követően, ha jelen van az endometriózis, akkor nem elrugaszkodott azt feltételezni, hogy a két do­lognak köze van egymáshoz, és kezelhető.

A professzor a nőgyógyászatban alkalmazott minimál invazív sebészeti eljárásokról is beszélt. A kérdésre, hogy hol tart ma Magyarországon a minimál invazív sebészet, elmondta: az elmúlt tíz évben óriási fejlődés tapasztalható.

– Ma minden magára valamit adó osztály és kolléga igyekszik elmozdulni e technikák felé, amelyeknek számtalan előnye van. Amikor lehet és szakmailag megalapozott, akkor ezt kell választani. Olyan generációk nőnek fel, akik az egyetemeken endoszkópos szimulátorokon tudnak gyakorolni, akik belenőnek abba, hogy ez a világtrend. A paradigmaváltás az elmúlt tíz évben lezajlott. A területi eltérések azonban jelentősek lehetnek.

Magáról azt mondta: konzervatív típusú sebész-nőgyógyász. Ami szerinte nem azon múlik, hogy egy orvos az endoszkópiát vagy a nyitott műtétet választja-e adott esetben, hanem hogy a szakma több száz évre visszamenően lefektetett alapjait betartja-e vagy sem. A császármetszéseket említette példaként:

– Minél több császármetszést végzünk, minél gyorsabban, futószalag módjára, és minél kevesebb igénnyel, hogy anatómiai rekonstrukciót végezzünk, annál nagyobb a veszélye a későbbi ektópiás beágyazódásnak (méhen kívüli terhesség), fenyegető hegszétválásnak vagy nőgyógyászati problémának. A fejlődés néha zsákutcákba megy, erre is figyelni kell.