Ez egy negatív Tündérország

A nemzeti múlt új szemlélete jellemzi Jankovics Marcellt. Mi itt fekete-fehérben gondolkodunk Magyarországon, ő pedig egy térben és időben összefüggő kulturális lánc szemeit látja, körülbelül 30 ezer esztendő tapasztalatában - mondta prof. dr. Pusztay János a csütörtöki kiállításmegnyitón, hozzátéve, hogy ő mint nyelvész is hasonlóképpen gondolkodik az időtávlatról, már ami történetünk gyökereit illeti. A közismeret szempontjából felölelhető kultúrkörből merítve pedig úgy fogalmazott: Jankovics Marcell János vitéze nem egyszerűen Petőfi-adaptáció, hanem Orfeusz, Héraklész, Dante és Ádám útja. A Fehérlófia egybeolvad a Tejutat szimbolizáló életfával - ez a Nap-hérosz sorsa.

A professzor a továbbiakban azt taglalta egy Jankovics Marcell-írás alapján, a filmrendező jövőképében milyen meghatározó szerepet játszik a kultúra.

Jankovics Marcell elválasztja a kultúrát a civilizációtól. Azt mondja, a kultúra természetbarát, a civilizáció nem az. A kultúra aktivizál, a civilizáció passzivitásba dönt. A kultúra szellemi, a civilizáció anyagi. A kultúra védekező és konzervatív, megőrző és befelé forduló, a civilizáció agresszív, terjeszkedő, hódítani akar. A kultúrához hozzá tartozik az érzelem, közösséget szolgál; a civilizációt az értelem vezeti, az egyén szolgálja azt.

Egyelőre élünk. Ám butulunk. - Ezt tükrözi Az ember tragédiája. Az első rész arról szól, nem a Föld a világ közepe, nem az ember a világ ura. A második részben a szellem bukását látjuk. A harmadik rész a fizikai széthullást vizionálja. Amiért mégis érdemes élni: a kis közösség, a család.

- A kiállításon az Ének a csodaszarvasról és Az ember tragédiája képeit látjuk. A szimbólumok a kozmikus világ és a magyar mitológia összekapcsolásai. Minden kép művészettörténeti és művelődéstörténeti tanulmány - mondta Pusztay János. - Valamennyi élvezhető esztétikai minőségében is. De igazi izgalmat a szimbólumok megfejtése, fejtegetése ad. A tárlat jó belépő egy új korszakba, melynek a küszöbén állunk, és amelynek megújított kultúra kell. Megújuló alkotókkal, művelt, pártoló közönséggel.

A megnyitó után bemutatták Az ember tragédiája egy epizódját, az Ó, Fortuna című londoni színt, amelyhez Jankovics Marcell a következő bevezetőt fűzte.

- Közismert, hogy Petőfit azzal vádolták, hogy a János vitéz két részre esik. Mert ott lenne vége, ahol Iluska meghal. Az már csak úgy hozzá van téve, hogy az a bolond ifjú még megjárja Tündérországot is. Neked sem sikerült megteremteni az egységet, mondták nekem, a te műved is két részre esik szét. Igaz, két befejezés van. A Londoni színben véget ér az a világ, amit emberi ésszel felfoghatunk. A második befejezés egy szörnyű vízió a jövőről. Ami a János vitézben Tündérország, az itt a jövő víziója. Egy negatív Tündérország. Én voltam Kukorica Jancsi, aki elmegy ebbe a világba, amiben nincsen köszönet. A saját jelenemmé varázsol- tam Madách jelenét, illetve mivel egy időutazásban me-sélek, egy meghatározhatatlan jelenné - mondta a filmrendező.

Hozzátette: Nem tudom, mennyire élvezhetik a filmet, akik nem ismerik Madách művét. A legszörnyűbb a londoni szín, ebben vagyok a legkeserűbb. Ez volt a legdrágább és a legnehezebb munka. A végén azért van menekülés, majd meglátjuk.

Jankovics Marcellt sok kritika érte azért, hogy a Madách-műből készülő rajzfilm évek óta befejezetlen, és már eddig is nagyon sok pénzt emésztett fel, és még kéne hozzá. A különböző tévécsatornákon már vetítették a filmet töredékében, a Prima Primissima Díj pénzösszegéből készült el a rajzfilm hiányzó epizódja, a londoni szín. De mondhatni-e, hogy be van fejezve a nagy mű ?

Jankovics Marcell most is azt mondta a képtárban, hogy a film még nincs kész. Ké- ne még 20 millió forint a befejezéséhez. Még töredékes, és új hangfelvétel is kellene. Amíg ki nem veszik a kezemből a Tragédiát, én dolgozom rajta .

A képtár zsúfolásig telt előadótermének vetítésén láttuk: az Ó, Fortuna című epizód (a londoni szín) filmrészlet egy fantasztikus sűrítmény, jelképek dús szövedéke. Kapkodhatja az ember a fejét (vagy a szemét), és azt gondolja: ez csak egy epizód, milyen lehet az egész film. A modern kor attraktív vizualitása amint ősi szimbólumokat, archetípusokat, kulturális impulzusokat használ. Például a visszatérő kerék motívum, amely sorskerék, forgandó szerencse, de körhinta, mókuskerék is, és megjelenik mint olyan kerék, amely biztosítja az ember technikai előrehaladását (velocipéd, kocsi, autókerék, óriáskerék a vidámparkban stb.). Ádám és kísérője hol áttetsző figurák (mint szellemlények, akik járnak korról korra), hol kitöltötten megrajzolt alakok, hol csak kontúrok - mondandóhoz, jelenethez igazítva, a szép, de nehéz szöveg értését segítve érzéki úton. Az ördög pörgeti a mókuskereket, amiben Ádám és Éva szaladnak, Isten meg nézheti, azt hiszi, hogy jól csinálta a világot . De jönnek ezen a végtelenül előkanyarodó úton furcsa figurák is. Felmorajlik a teremben ülő nézőközönség, mikor a vörös ördög előbb Leninné, majd Hitlerré, aztán Sztálinná formálódik. A vonuló nagy sokadalomban, sorakozásban felbukkan Munch jellegzetes Sikoly-arca, Marily Monroe, Elvis Presley, a Beatles, a bűvöskocka, Teréz anya és még sokan mások, akik az elmúlt időszak ikonjai voltak. Nagy váltás: Mit állsz tátongó mélység a lábaimnál?... A végén az Igazság szobra bekötött szemmel, félrebillenő mérleggel, törött karddal. Jönnek a betűk: Jankovics Marcell filmje. A rendező feláll, mosolyog, meghajol az óriási tapsban, ámuldozó elismerésben.

Az egy híján 70 éves filmrendezőnek ez az előre bejelentett utolsó alkotása, talán egy életmű lezárása. A nyelvezete miatt ma már archaikusnak, nehéznek tűnő Madáchmű egy lehetséges túlélő formáját hozta létre ebben a filmben - tengernyi vizuális ötlettel. Könnyen lehet, hogy a mai fiatalok, az új generáció már csak ebből (filmes kulturális élményként) fogja ismerni a költeményt.

A helyi történelmi kötődések miatt az egyiptomi és a római színt vetítik majd még itt Szombathelyen a Tragédiából.

A kiállításhoz két program kapcsolódik: Bakodi Szilvia múzeumpedagógiai foglalkozásai, amelyek általános iskolásoknak ajánlhatók és a Mesebolt Bábszínház interaktív társasjátéka. Ez utóbbi során - mely lényegében rendhagyó irodalomóra - két-két középiskolás csapat mérheti össze tudását, ügyességét, leleményességét. A két csapat vezetői: Lucifer és az Úr. A tét: az ember. Természetesen Ádám lelkéért folyik a küzdelem, miközben megelevenednek a Tragédia történelmi színei.

A játékot Jankovics Marcell illusztrációi között játsszák, a képek segítségével és ihlető közreműködésével.