Faluegyesítés és a kisbíró esete

A településtörténet kutatói a középkori Vas vármegye területén még több mint 700 települést számoltak össze. Ez a mai fül számára hatalmasnak tűnő szám napjainkra 217-re olvadt. A drasztikus fogyást az elmúlt évszázadok háborúi, országcsonkító, területelcsatoló, de legfőképp a mindenkori településpolitika racionalizáló döntései okozták.

Az egykori Fűtelek falu is az adminisztratív községegyesítések örök dicsőségére még valamikor a 19. században lett Perenye község „külterületi lakott helye”. A két falu összevonásának folyamata nem volt súrlódásmentes, egy látszólag jelentéktelen konfliktusuk megjárta még a Belügyminisztériumot is.

1927-ben Flór János perenyei kisbíró a községházán benyújtott írásos panaszában előadta, hogy kevésnek tartja a Fűtelekre kézbesítendő hivatalos küldeményekért kapott díjazást: „mivel az a belterülettől 4 km-nél is nagyobb távolságra fekszik és a kézbesítés az ő idejét annyira igénybe veszi, hogy sokszor még vasárnapi pihenője sincsen. Kérte ezért, hogy a továbbiakban minden egyes Fűtelekre történő menetért a címzett neki 1 pengő díjat fizessen”. A perenyei képviselő-testület a kérést 1927 októberében határozatba foglalta. A fűteleki lakosok azonban a döntést rendkívül sérelmesnek tartva fellebbeztek. Indoklásukban elmondták, hogy „egyrészt tudomásuk szerint ilyen rendszer sehol sem létezik, másrészt mivel a községi terheket a perenyeiekkel egyformán viselik, indítványozták, hogy a testület 1928. január 1-től a kisbírónak olyan fizetést adjon, ami a hivatalos iratok kézbesítését a község egész területén külön díjazás nélkül biztosítja”. Mivel kompromisszum nem jött létre, a kérdés 1928 februárjában Vas vármegye Törvényhatósági Bizottsága elé került. A testület a perenyei döntés jóváhagyását megtagadta – mondván – „mivel a hivatalos iratok kézbesítése a község feladata a címzettekkel ezért külön díjazás nem fizettethető”. A vita ezzel sem ért véget, mert a község jogorvoslatért egyenesen a belügyminiszterhez fordult. A miniszter azonban 1928. június 28-án a megyei Törvényhatósági Bizottság határozatát hagyta jóvá.

A közel egyéves huzavona végeredményét csak közvetve, Perenye község 1929-ben elfogadott költségvetésének irataiból ismerhettük meg. Abban az évben, amikor a kuplé szövege szerint „havi 200 pengő fixszel az ember könnyen viccelt”, Flór János kisbíró éves fizetését 100-ról 160 pengőre emelték.