Félezer gyerek boldog nyara: szimultán a megyés püspökkel, ismerkedés az ősmagyarok kultúrájával

Bea néni! Mariska néni! Nincs, aki megmondja, hányszor kiáltják ezt nap mint nap a nyüzsgő gyerekek Nardán. Az egykori plébániaépületben immár harmadik éve működő karitászos könyökig mézes lakói között nagyon népszereű a korábban éveken át felsőcsatári tábort vezető Bea néni, s az Ölbőről naponta ideérkező karitászos munkatárs, a 70 körüli Mariska néni. Rengetegszer csendül fel a nevük. Hol egy kis sütire, gyümölcsre vagy lekvárral, vajjal, mogyorókrémmel, töpörtyűvel megkent kenyérre fáj a foguk a gyerkőcöknek a sok lótás-futás közepette. 

De mit lótás-futás! Valódi ló. Lovaglás. Egy héten kétszer lehet kipróbálni azt is meg az íjászatot is. Tompa Ferenc és felesége, valamint két fiuk az ősmagyarok kultúrájával (például nemezeléssel) és akkori történelmünkkel ismerteti meg a tábor lakóit. Tanítanak - nincs pardon! -, ellenőrzik, ha kell pontosítják is a megszerzett tudást.

A tábor hagyományaihoz híven egy délelőttöt a gyerekek között töltött dr. Veres András megyés püspök. Négy fiú kihívta sakk szimultánra, egy pedig malomjátékra. Vé-resen komolyan vették a mérkőzéseket. Küzdöttek, ahogyan kell. Bizonyára sokáig megemlegetik majd, hogy győztek a püspök úr ellen, vagy remiztek. De láthatóan ő is jól szórakozott.

A tábornyitó szentmisére a gyerekek átvonultak a falun Kis-Nardára a papokkal együtt. Voltak idősebb papok is, de nagyon hozzászoktak Kevinhez, az egyik szombathelyi plébániáról érkezett kispaphoz, aki velük táborozik, azaz focizik, játszik.

A táborban dolgozó felnőttek érdekes megfigyelése: a gyerekeknek nincs részük otthon a házimunkában. Nem tudják mi az, hogy asztalt teríteni, lekvárt, szörpöt befőzni, szemetet söpörni, gereblyézni. Ha látnák a szüleik, mennyire élvezik! Vagy azt, hogy mennyire természetes számukra étkezések előtt az asztali áldás, befejezésként a hálaadó ima.

Kedden az Őrségbe kirándultak. Farsang Adriána keramikus és családja látta vendégül a tábor lakóit Nagyrákoson. Együtt gulyást főztek, agyagoztak. A magyaros vendégszeretetet ott is megtapasztalták a gyerekek, meg folyamatosan Nardán is. A faluban élők jégkrémmel, sütivel, gyümölccsel nap mint nap meglepik őket.

Mikor bezár a karitásztábor, az idei statisztikában majd az áll: 500 lakója volt. Fele szombathelyi, de reggelente a buszra felszállnak séiek, dozmatiak is. A környékbeli gyerekeknek (horvátlövőieknek, felsőcsatári-aknak, bucsuiaknak) ez az egyetlen nyári napközi táboruk. Élnek is vele. A jó han-gulatra jellemző példa: egy nagymama, akihez az Alföldről érkezett unokája nyaral, beíratta a táborba az unokát, mert ennyi érdekes programot, ilyen jó közösségi megmozdulásokat ő nem tudna nyújtani, márpedig szeretné, ha sok emléket megőrizne unokája a nyaralásról.

- Itt sem rossz, sem csellengő gyerek nincs, mert mindenkinek van feladata! - fogalmazza meg a tábor titkát a karitász igazgatója, Tuczainé Régvári Marietta, aki bevallja: hiányozni fog neki is a nyári tábor.