Filmszínház (képgalériával)

Kérem a kollégákat, ne itt fetrengjenek a nézőtéren. Igen? Innen sehova nem mész most. Úgy csinálsz, mintha nem tudnád, hogy három felvétel van. Meddig lennénk. Örökké itt leszünk.

Simicz Sándor közönségrendező tirádái annyira igaziak, hogy az ember csak kis késéssel, és - a felismerés nyomán - valami nevetgélős zavartsággal képes eldönteni, hogy mikor beszél a film kedvéért, és mikor próbálja valóban rendre-fegyelemre bírni a statisztákat. Nem mintha túlságosan fegyelmezetlenek lennének; sőt. Türelmesen ismétlik a bevonulásokat, helyfoglalásokat, rutinosan oválnak és méltatlankodnak - és ha Simicz Sándor közbeszól, hogy túl maníros, még egyszer , akkor néhány pillanatig megint nem lehet tudni, hogy a forgatókönyv írta elő a megjegyzést, vagy... Hagyjuk. A lényeg az, hogy valamennyien kipróbált nézők: kereskedelmi tévés kibeszélő-show-kban edződtek.

Millenáris Teátrum, Czukor Show-forgatás. Mit látunk ma? Ez a harmadik nap. A filmnek a 60 százalékát - a tévé-show-t - az elmúlt két napban már fölvettük. Ma azok a jelenetek következnek, amikor megáll a show. A színházban ezek azok a részek, amikor én - mint láthatatlan adásrendező - beleugatok az előadásba. A darálót mutatjuk ma, összesen két nap lesz ez is. Most csak a két igazi: a két 16-os kamera működik, tegnap meg tegnapelőtt forogtak a tévékamerák, meg néha a 16-osok , mondja Döme, aki utánozhatatlan, laza és derűs nyugalommal tartja kézben ezt a nagyüzemet. 

Asszisztensek mappával szaladgálnak, röpködnek az utasítások és vezényszavak - Utolsó korrekciók, és felvétel lesz! Egy ruhást keresnek ide a szettbe! Felvétel, hang indít! És tessék! - aztán elhangzik a kört egy pillanatra megszakító varázsszó, hogy ennyi. Bár akkor meg azonnal vissza lehet nézni, és ha a rendező nem elégedett az eredménnyel - akkor megint elölről.

Tulajdonképpen maga a Czukor Show is megint elölről , hiszen Döme fejében előbb a filmötlet született meg - mégis a színházi változat készült el hamarabb. Volt egy Mónika-show, amiben kicsináltak egy nőt. Addig nyúzták, míg be nem vallotta, hogy gyerekgyilkos. Bilincsben vitték el - aztán a műsorvezető további szép napot kívánt. Tudtam, hogy ebből filmet kell csinálni. Pénz még nem volt a forgatásra - de volt egy színháztervünk otthon, Szombathelyen. Gondoltam, akkor próbáljuk ki a belsejét. Három alaptörténet volt versenyben: az Iphigeneia - eladtam a lányom veséjét -, a Liliom - 16 éve meghaltam, de most itt vagyok -, és a Boldogtalanok - rendet teszek a családomban . A színészek választhattak - bármelyiket ki lehetett volna osztani -, és ők a Boldogtalanokat választották. Ebből lett a darab - ráadásul Füst Milán is sajtóhírből dolgozott annak idején -, de közben párhuzamosan készítettük elő a filmet is, adtuk be a pályázatokat. Tudtam én, hogy ez a történet nem annyi, amennyit a színpadon látsz. Fontos, hogy a filmben megmutathatjuk a hátteret, a folytatást: hogy a tévé-show-ban bekövetkezett tragédiából ki hogyan húz hasznot, ki borul ki tőle - és így tovább .

Az már csak a sors fricskája vagy szépsége, hogy az ötlet színházi megvalósítása milyen nagyot robbant. A Kamara Savaria (később a Weöres Sándor Színház) Czukor Show-előadása tavaly meghívást kapott a POSZT-ra: nemcsak élénk vita és érdeklődés kísérte, hanem több színészi díjat is elhozott. Éreztem, hogy jó az ötlet - azt persze nem tudtam, hogy ennyire. 

A próbák idején már látszott, hogy működni fog. Most is abban reménykedem, hogy igazunk lesz, amikor azt állítjuk: bár a mozinézők a legklasszikusabb értelemben vett színjátszást látnak majd - emberek ülnek és beszélnek -, mégsem unatkoznak, és a huszadik percben sem hiányzik senkinek az akció vagy a robbantás. Aztán meglátjuk, hogy sikerül-e. Mi a legnagyobb különbség a színházi munkához képest? A pénz. A filmforgatás minden másodpercben egy rakás pénzbe kerül. Dupla kameracsapat dolgozik. Hat operatőr. Itt mindent nagyon meg kell tervezni. Nem szabad hülyeséget csinálni.

A Czukor Show legtöbb szereplőjét már ismerhetjük a színházi változatból: Simicz Sándor, Czukor Balázs, Péter Kata, Vasvári Emese, Szabados Mihály, Anger Zsolt, Csonka Szilvia. A filmben rajtuk kívül szerepet kap többek között Árpa Attila és Doszpot Péter is. Mint Simicz Sándornak: nekik is csak önmagukat kell adniuk.

Direkt a határon billegünk, mondja Döme. Az a célunk, hogy amikor Doszpot Péter, természetesen rendőrként, megjelenik, akkor a közönség abban a pillanatban ne dönthesse el: amit lát, az fikció - vagy valóság. Árpa Attila mint tévéfőnök kap szerepet a filmben. Ez az, amit színész nem tud eljátszani: Árpa Attila itt a helyi értékén van. Illetve színész is eljátszhatná, csak nem érne többet. Ilyenkor fut végig az irónia az ember hátán: ha Árpa Attila beleáll egy ilyen szerepbe, akkor azzal - óhatatlanul - önmagát is kiteríti. Így van, ő ezt pontosan fölmérte. A munkahelyén be is kérték a forgatókönyvet, hogy eldönthessék, elengedik-e.

Pusztai Ferenc, a film producere sem bízta a véletlenre a dolgot: mielőtt belevágott volna, megnézte a Czukor Show színházi változatát, sőt, Döme diplomafilmjét, a Premiert is. Azt látta meg Döme munkáiban, ami szerinte mostanában többnyire hiányzik a magyar filmekből: úgy könnyedek és szórakoztatóak, hogy közben a mélységük sem veszik el. Amikor megnéztem a Premiert, ha lehet, még biztosabb lettem abban, hogy akarom a Czukor Show-t. Közben kimondottan dühös voltam: nem értettem, hogy miért nem történt semmi Döme iskolafilmjével. (Pedig fölfigyelt rá a kritika. Na, mindegy.) Igen, vannak ötleteim: el tudom képzelni, hogy mondjuk a Czukor Show-nak lesz még egy DVD-je, és azon rajta lesz a Premier is. Ez persze alapvetően Döme és Mátis Inez - ő a Czukor Show-nak is társproducere - döntése, de én maximálisan nyitott vagyok arra, hogy a Premierrel is kezdjünk valamit.

De előbb a Czukor Show. Az elmúlt körülbelül egy év a forgatás financiális előkészítésével telt el. Azt már tavaly áprilisban hírül adtuk, hogy Döme filmterve 22 millió forintot nyert a Magyar Mozgókép Közalapítványtól; innen kellett továbblépni. Pusztai Ferenc azt mondja, a Czukor Show középkategóriás filmnek számít Magyarországon: a produkciók többsége nagyjából 100 millió forintos költségvetéssel rendelkezik - ide sorolható Döme készülő filmje is. Ha igaz, a következő filmszemlén lesz a premier. De Döme azt mondja, nem rohan a vágással: az a fontos, hogy a végeredmény a lehető legjobb legyen. Legföljebb majd egy évvel később lesz belőle szemlefilm.

Gyere, apám, csináljunk egy Oscar-díjas mozit, minél hamarabb. Simicz Sándor oldalán a címszereplő, az asztráltestű Czukor Balázs sétál be a játéktérbe: Ma is megbizonyosodhattunk róla, hogy milyen fontos és hogy mennyit számít az őszinteség... A bejáratnál működik a kávégép, kinn ruhák száradnak otthonosan, az árnyékban - mint valami békebeli, falusi padon a ház előtt - Anger Zsolt és Szabados Misi beszélget a producerrel. Futó pillantás a sminkszobába: Péter Kata hajcsavarókkal is gyönyörű.

Befut Csonka Szilvi: mintha behozta volna a napot, mosolya beragyogja a Millenáris Teátrum nagy és sötét tereit. Azt mondja, ilyenkor a várakozás, a lelki készenlét folyamatos fönntartása a legnehezebb: Nyilván azért, mert nem vagyok rutinos forgató. Előfordult, hogy délelőtt 9-re jöttem, és csak este 9 körül került rám sor. De azt a jelenetet például, amelyben eldördül a lövés, egyetlenegyszer kellett fölvenni. Elsőre, élesben sikerült. Elképesztő volt a hatás: rémület, zokogás. Döme előre csak annyit árult el a statisztáknak, hogy váratlan eseményekre is számíthatnak, de hogy pontosan mire, nem tudták. Azért, hogy a reakciójuk igazi legyen. Hát igazi volt.