Hétvége

2010.05.30. 07:04

Fiúk, ne engedjétek el egymás kezét!

Volt egyszer egy katolikus ifjúsági szervezet. És volt néhány melegszívű, okos felnőtt, aki úgy gondolta, felkarolják a munkás-fiatalokat. Azok a hajdani fiatalok ma nagypapák, de őrzik annak a néhány évnek, a 70 éve alapított egyesületüknek az emlékét.

Némethy Mária

- Én órásinas voltam - emlékezik az ismert festőművész, Marosfalvi Antal. - Sohasem bántam meg, hogy azt a csodálatosan szép szakmát tanulhattam. Viszont beleborzongok abba, hogy 1946 telén, a szétbombázott székesegyház tetején kikötés nélkül mászkáltam az 50 centis bádogpárkányon, amikor javítottuk a toronyórát. Hihetetlen szerencsémnek tartom, hogy a háború után bekerültem a KIOE-ba. Hogyan? Már pontosan nem is emlékszem. Valakivel találkozhattam az utcán, aki oda járt. Ragyogó könyvtárat hoztunk össze, biliárdoztunk, rexeztünk, sakkoztunk, vasárnaponta tanultunk. Például voltak retorikai, beszédtechnikai foglalkozásaink, nyáron pedig együtt táboroztunk. Pék Károly, aki kereskedősegédként dolgozott, rendkívül intelligens ember volt. Az utcáról összeszedett inasgyerekeknek jó programokat szervezett.


Mi volt a KIOE? Katolikus Iparos- és Munkásifjak Egyesülete. 1920-ban - tehát 90 évvel ezelőtt - indította P. Elsasszer Gyula SJ. a Ré- rum Novarum szellemében a munkásfiatalokkal foglalkozó mozgalmát. Ehhez csatlakozott 1940-ben, 70 évvel ezelőtt a dr. Göndöcs László főplébániai káplán által szervezett szombathelyi csoport, az egyházmegye KIOE szervezete.

- Akik Isten kegyelméből megéltük ezt a nevezetes dátumot, meghatottan gondolunk vissza - emlékezik Fodor István, aki a szombathelyi KIOE-ról most könyvet írt. - Elindult városunkban egy nem szokványos kezdeményezés. Göndöcs atya vezetésével huszonöt inasgyerek kapott otthont a Hollán Ernő utca 4. sz. házban, Badics József autószerelő, világi vezető irányításával. Az akkori huszonötből ma már csak néhányan élnek. Közben Göndöcs atyát más beosztásba helyezték, és Pintér László hitoktató kapott megbízást Grősz József püspök úrtól a csoport vezetésére. Ekkor nőtt fel egy karizmatikus világi vezető, Pék Károly, akkori kereskedősegéd, aki a háborúban el-esett Badics Jóska helyett vette át a csoport vezetését. Eközben került be a második generáció. Ők lettek a mi ne-velőink. A KIOE-ban az volt a rend, hogy az idősebbek foglalkoztak az újonnan jöttekkel. Pintér atya szép időszaka után helyét Hosszú József fiatal káplán vette át, akit nagyon hamar szívünkbe zártunk. Zalai volt, ipariskolában is tanított, ismerte a fiatalok problémáit. Az ő idejében került az egyesületbe 1945-ben a legnépesebb, harmadik generáció. Ha változott is a lelki vezető, megmaradt Pék Károly, aki ténylegesen kezébe vette sorsunkat. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, pontosan megfogalmazott kérdése. Annak a kék szempárnak nem lehetett hazudni. Így nőttünk fel testben, lélekben jól felkészítetten, a táborok, lelkigyakorlatok támogatásával, sok vidámsággal, felejthetetlen futballmeccsekkel a kispapokkal. A KIOE nekünk az otthont jelentette. Azt a helyet, ahol jól éreztük magunkat, ahol ember- számba vették a magunkfajta munkásgyerekeket. Megtaláltuk azt a közeget, amely befogadott. Ahol jó könyveket adtak a kezünkbe, megtanítottak bennünk kérdezni, és engedték megtapasztalni a megszólalás örömét. Ahol azokat a fiúkat, akikben láttak fantáziát vezetőink, elküldték továbbképzésre. Nem tudtuk mi akkor, amikor az otthon udvarán pingpongoztunk, hogy egy olyan mozgalomnak vagyunk a tagjai, melynek ötezer tagja, központi székháza, a hercegprímás által kinevezett főtitkára, 17 tanoncotthona, 223 szervezete, havonta 18 000 példányban megjelenő újságja van, és olyan neves egyházi elnöke, mint Apor Vilmos püspök úr. Ez a mozgalom volt az, amely beterjesztette az első tanonctörvényt. Azt sem tudtuk, hogy a KIOE volt az egyetlen szervezet, amely felvállalta a munkásság magalapozó rétegének, az inasságnak a felkarolását, anyagi, szellemi felemelését. Tette ezt nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A tizenhét tanoncotthonuk 900 inasnak jelentett tisztességes hajlékot, testi, szellemi táplálékot, és akadtak tenni akaró értelmiségiek, elkötelezett papok, mint dr. Ikvay László főtitkárunk, akik felismerték, hogy ezekért a fiúkért valaki felelős . S mivel jutalmazta ezeket a nagyszerű embereket az a zavarodott világ? Ikvay László kétszeri elítélés után 8 évet ült börtönben, majd emigrációba kényszerítették. Központi titkárainkat internálták. Pék Károlyt kitették az állásából, és évekig nem engedték elhelyezkedni. A szombathelyi csoportunkat 1950 végén máról holnapra verték szét. Barátainkkal, vezetőinkkel nem volt tanácsos találkozni. Így szünetelt működésünk egészen a rendszerváltozásig.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Mi volt a KIOE? Katolikus Iparos- és Munkásifjak Egyesülete. 1920-ban - tehát 90 évvel ezelőtt - indította P. Elsasszer Gyula SJ. a Ré- rum Novarum szellemében a munkásfiatalokkal foglalkozó mozgalmát. Ehhez csatlakozott 1940-ben, 70 évvel ezelőtt a dr. Göndöcs László főplébániai káplán által szervezett szombathelyi csoport, az egyházmegye KIOE szervezete.

- Akik Isten kegyelméből megéltük ezt a nevezetes dátumot, meghatottan gondolunk vissza - emlékezik Fodor István, aki a szombathelyi KIOE-ról most könyvet írt. - Elindult városunkban egy nem szokványos kezdeményezés. Göndöcs atya vezetésével huszonöt inasgyerek kapott otthont a Hollán Ernő utca 4. sz. házban, Badics József autószerelő, világi vezető irányításával. Az akkori huszonötből ma már csak néhányan élnek. Közben Göndöcs atyát más beosztásba helyezték, és Pintér László hitoktató kapott megbízást Grősz József püspök úrtól a csoport vezetésére. Ekkor nőtt fel egy karizmatikus világi vezető, Pék Károly, akkori kereskedősegéd, aki a háborúban el-esett Badics Jóska helyett vette át a csoport vezetését. Eközben került be a második generáció. Ők lettek a mi ne-velőink. A KIOE-ban az volt a rend, hogy az idősebbek foglalkoztak az újonnan jöttekkel. Pintér atya szép időszaka után helyét Hosszú József fiatal káplán vette át, akit nagyon hamar szívünkbe zártunk. Zalai volt, ipariskolában is tanított, ismerte a fiatalok problémáit. Az ő idejében került az egyesületbe 1945-ben a legnépesebb, harmadik generáció. Ha változott is a lelki vezető, megmaradt Pék Károly, aki ténylegesen kezébe vette sorsunkat. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, pontosan megfogalmazott kérdése. Annak a kék szempárnak nem lehetett hazudni. Így nőttünk fel testben, lélekben jól felkészítetten, a táborok, lelkigyakorlatok támogatásával, sok vidámsággal, felejthetetlen futballmeccsekkel a kispapokkal. A KIOE nekünk az otthont jelentette. Azt a helyet, ahol jól éreztük magunkat, ahol ember- számba vették a magunkfajta munkásgyerekeket. Megtaláltuk azt a közeget, amely befogadott. Ahol jó könyveket adtak a kezünkbe, megtanítottak bennünk kérdezni, és engedték megtapasztalni a megszólalás örömét. Ahol azokat a fiúkat, akikben láttak fantáziát vezetőink, elküldték továbbképzésre. Nem tudtuk mi akkor, amikor az otthon udvarán pingpongoztunk, hogy egy olyan mozgalomnak vagyunk a tagjai, melynek ötezer tagja, központi székháza, a hercegprímás által kinevezett főtitkára, 17 tanoncotthona, 223 szervezete, havonta 18 000 példányban megjelenő újságja van, és olyan neves egyházi elnöke, mint Apor Vilmos püspök úr. Ez a mozgalom volt az, amely beterjesztette az első tanonctörvényt. Azt sem tudtuk, hogy a KIOE volt az egyetlen szervezet, amely felvállalta a munkásság magalapozó rétegének, az inasságnak a felkarolását, anyagi, szellemi felemelését. Tette ezt nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A tizenhét tanoncotthonuk 900 inasnak jelentett tisztességes hajlékot, testi, szellemi táplálékot, és akadtak tenni akaró értelmiségiek, elkötelezett papok, mint dr. Ikvay László főtitkárunk, akik felismerték, hogy ezekért a fiúkért valaki felelős . S mivel jutalmazta ezeket a nagyszerű embereket az a zavarodott világ? Ikvay László kétszeri elítélés után 8 évet ült börtönben, majd emigrációba kényszerítették. Központi titkárainkat internálták. Pék Károlyt kitették az állásából, és évekig nem engedték elhelyezkedni. A szombathelyi csoportunkat 1950 végén máról holnapra verték szét. Barátainkkal, vezetőinkkel nem volt tanácsos találkozni. Így szünetelt működésünk egészen a rendszerváltozásig.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Mi volt a KIOE? Katolikus Iparos- és Munkásifjak Egyesülete. 1920-ban - tehát 90 évvel ezelőtt - indította P. Elsasszer Gyula SJ. a Ré- rum Novarum szellemében a munkásfiatalokkal foglalkozó mozgalmát. Ehhez csatlakozott 1940-ben, 70 évvel ezelőtt a dr. Göndöcs László főplébániai káplán által szervezett szombathelyi csoport, az egyházmegye KIOE szervezete.

- Akik Isten kegyelméből megéltük ezt a nevezetes dátumot, meghatottan gondolunk vissza - emlékezik Fodor István, aki a szombathelyi KIOE-ról most könyvet írt. - Elindult városunkban egy nem szokványos kezdeményezés. Göndöcs atya vezetésével huszonöt inasgyerek kapott otthont a Hollán Ernő utca 4. sz. házban, Badics József autószerelő, világi vezető irányításával. Az akkori huszonötből ma már csak néhányan élnek. Közben Göndöcs atyát más beosztásba helyezték, és Pintér László hitoktató kapott megbízást Grősz József püspök úrtól a csoport vezetésére. Ekkor nőtt fel egy karizmatikus világi vezető, Pék Károly, akkori kereskedősegéd, aki a háborúban el-esett Badics Jóska helyett vette át a csoport vezetését. Eközben került be a második generáció. Ők lettek a mi ne-velőink. A KIOE-ban az volt a rend, hogy az idősebbek foglalkoztak az újonnan jöttekkel. Pintér atya szép időszaka után helyét Hosszú József fiatal káplán vette át, akit nagyon hamar szívünkbe zártunk. Zalai volt, ipariskolában is tanított, ismerte a fiatalok problémáit. Az ő idejében került az egyesületbe 1945-ben a legnépesebb, harmadik generáció. Ha változott is a lelki vezető, megmaradt Pék Károly, aki ténylegesen kezébe vette sorsunkat. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, pontosan megfogalmazott kérdése. Annak a kék szempárnak nem lehetett hazudni. Így nőttünk fel testben, lélekben jól felkészítetten, a táborok, lelkigyakorlatok támogatásával, sok vidámsággal, felejthetetlen futballmeccsekkel a kispapokkal. A KIOE nekünk az otthont jelentette. Azt a helyet, ahol jól éreztük magunkat, ahol ember- számba vették a magunkfajta munkásgyerekeket. Megtaláltuk azt a közeget, amely befogadott. Ahol jó könyveket adtak a kezünkbe, megtanítottak bennünk kérdezni, és engedték megtapasztalni a megszólalás örömét. Ahol azokat a fiúkat, akikben láttak fantáziát vezetőink, elküldték továbbképzésre. Nem tudtuk mi akkor, amikor az otthon udvarán pingpongoztunk, hogy egy olyan mozgalomnak vagyunk a tagjai, melynek ötezer tagja, központi székháza, a hercegprímás által kinevezett főtitkára, 17 tanoncotthona, 223 szervezete, havonta 18 000 példányban megjelenő újságja van, és olyan neves egyházi elnöke, mint Apor Vilmos püspök úr. Ez a mozgalom volt az, amely beterjesztette az első tanonctörvényt. Azt sem tudtuk, hogy a KIOE volt az egyetlen szervezet, amely felvállalta a munkásság magalapozó rétegének, az inasságnak a felkarolását, anyagi, szellemi felemelését. Tette ezt nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A tizenhét tanoncotthonuk 900 inasnak jelentett tisztességes hajlékot, testi, szellemi táplálékot, és akadtak tenni akaró értelmiségiek, elkötelezett papok, mint dr. Ikvay László főtitkárunk, akik felismerték, hogy ezekért a fiúkért valaki felelős . S mivel jutalmazta ezeket a nagyszerű embereket az a zavarodott világ? Ikvay László kétszeri elítélés után 8 évet ült börtönben, majd emigrációba kényszerítették. Központi titkárainkat internálták. Pék Károlyt kitették az állásából, és évekig nem engedték elhelyezkedni. A szombathelyi csoportunkat 1950 végén máról holnapra verték szét. Barátainkkal, vezetőinkkel nem volt tanácsos találkozni. Így szünetelt működésünk egészen a rendszerváltozásig.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

- Akik Isten kegyelméből megéltük ezt a nevezetes dátumot, meghatottan gondolunk vissza - emlékezik Fodor István, aki a szombathelyi KIOE-ról most könyvet írt. - Elindult városunkban egy nem szokványos kezdeményezés. Göndöcs atya vezetésével huszonöt inasgyerek kapott otthont a Hollán Ernő utca 4. sz. házban, Badics József autószerelő, világi vezető irányításával. Az akkori huszonötből ma már csak néhányan élnek. Közben Göndöcs atyát más beosztásba helyezték, és Pintér László hitoktató kapott megbízást Grősz József püspök úrtól a csoport vezetésére. Ekkor nőtt fel egy karizmatikus világi vezető, Pék Károly, akkori kereskedősegéd, aki a háborúban el-esett Badics Jóska helyett vette át a csoport vezetését. Eközben került be a második generáció. Ők lettek a mi ne-velőink. A KIOE-ban az volt a rend, hogy az idősebbek foglalkoztak az újonnan jöttekkel. Pintér atya szép időszaka után helyét Hosszú József fiatal káplán vette át, akit nagyon hamar szívünkbe zártunk. Zalai volt, ipariskolában is tanított, ismerte a fiatalok problémáit. Az ő idejében került az egyesületbe 1945-ben a legnépesebb, harmadik generáció. Ha változott is a lelki vezető, megmaradt Pék Károly, aki ténylegesen kezébe vette sorsunkat. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, pontosan megfogalmazott kérdése. Annak a kék szempárnak nem lehetett hazudni. Így nőttünk fel testben, lélekben jól felkészítetten, a táborok, lelkigyakorlatok támogatásával, sok vidámsággal, felejthetetlen futballmeccsekkel a kispapokkal. A KIOE nekünk az otthont jelentette. Azt a helyet, ahol jól éreztük magunkat, ahol ember- számba vették a magunkfajta munkásgyerekeket. Megtaláltuk azt a közeget, amely befogadott. Ahol jó könyveket adtak a kezünkbe, megtanítottak bennünk kérdezni, és engedték megtapasztalni a megszólalás örömét. Ahol azokat a fiúkat, akikben láttak fantáziát vezetőink, elküldték továbbképzésre. Nem tudtuk mi akkor, amikor az otthon udvarán pingpongoztunk, hogy egy olyan mozgalomnak vagyunk a tagjai, melynek ötezer tagja, központi székháza, a hercegprímás által kinevezett főtitkára, 17 tanoncotthona, 223 szervezete, havonta 18 000 példányban megjelenő újságja van, és olyan neves egyházi elnöke, mint Apor Vilmos püspök úr. Ez a mozgalom volt az, amely beterjesztette az első tanonctörvényt. Azt sem tudtuk, hogy a KIOE volt az egyetlen szervezet, amely felvállalta a munkásság magalapozó rétegének, az inasságnak a felkarolását, anyagi, szellemi felemelését. Tette ezt nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A tizenhét tanoncotthonuk 900 inasnak jelentett tisztességes hajlékot, testi, szellemi táplálékot, és akadtak tenni akaró értelmiségiek, elkötelezett papok, mint dr. Ikvay László főtitkárunk, akik felismerték, hogy ezekért a fiúkért valaki felelős . S mivel jutalmazta ezeket a nagyszerű embereket az a zavarodott világ? Ikvay László kétszeri elítélés után 8 évet ült börtönben, majd emigrációba kényszerítették. Központi titkárainkat internálták. Pék Károlyt kitették az állásából, és évekig nem engedték elhelyezkedni. A szombathelyi csoportunkat 1950 végén máról holnapra verték szét. Barátainkkal, vezetőinkkel nem volt tanácsos találkozni. Így szünetelt működésünk egészen a rendszerváltozásig.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

- Akik Isten kegyelméből megéltük ezt a nevezetes dátumot, meghatottan gondolunk vissza - emlékezik Fodor István, aki a szombathelyi KIOE-ról most könyvet írt. - Elindult városunkban egy nem szokványos kezdeményezés. Göndöcs atya vezetésével huszonöt inasgyerek kapott otthont a Hollán Ernő utca 4. sz. házban, Badics József autószerelő, világi vezető irányításával. Az akkori huszonötből ma már csak néhányan élnek. Közben Göndöcs atyát más beosztásba helyezték, és Pintér László hitoktató kapott megbízást Grősz József püspök úrtól a csoport vezetésére. Ekkor nőtt fel egy karizmatikus világi vezető, Pék Károly, akkori kereskedősegéd, aki a háborúban el-esett Badics Jóska helyett vette át a csoport vezetését. Eközben került be a második generáció. Ők lettek a mi ne-velőink. A KIOE-ban az volt a rend, hogy az idősebbek foglalkoztak az újonnan jöttekkel. Pintér atya szép időszaka után helyét Hosszú József fiatal káplán vette át, akit nagyon hamar szívünkbe zártunk. Zalai volt, ipariskolában is tanított, ismerte a fiatalok problémáit. Az ő idejében került az egyesületbe 1945-ben a legnépesebb, harmadik generáció. Ha változott is a lelki vezető, megmaradt Pék Károly, aki ténylegesen kezébe vette sorsunkat. Mindenkihez volt egy-egy jó szava, pontosan megfogalmazott kérdése. Annak a kék szempárnak nem lehetett hazudni. Így nőttünk fel testben, lélekben jól felkészítetten, a táborok, lelkigyakorlatok támogatásával, sok vidámsággal, felejthetetlen futballmeccsekkel a kispapokkal. A KIOE nekünk az otthont jelentette. Azt a helyet, ahol jól éreztük magunkat, ahol ember- számba vették a magunkfajta munkásgyerekeket. Megtaláltuk azt a közeget, amely befogadott. Ahol jó könyveket adtak a kezünkbe, megtanítottak bennünk kérdezni, és engedték megtapasztalni a megszólalás örömét. Ahol azokat a fiúkat, akikben láttak fantáziát vezetőink, elküldték továbbképzésre. Nem tudtuk mi akkor, amikor az otthon udvarán pingpongoztunk, hogy egy olyan mozgalomnak vagyunk a tagjai, melynek ötezer tagja, központi székháza, a hercegprímás által kinevezett főtitkára, 17 tanoncotthona, 223 szervezete, havonta 18 000 példányban megjelenő újságja van, és olyan neves egyházi elnöke, mint Apor Vilmos püspök úr. Ez a mozgalom volt az, amely beterjesztette az első tanonctörvényt. Azt sem tudtuk, hogy a KIOE volt az egyetlen szervezet, amely felvállalta a munkásság magalapozó rétegének, az inasságnak a felkarolását, anyagi, szellemi felemelését. Tette ezt nemcsak szavakban, hanem tettekben is. A tizenhét tanoncotthonuk 900 inasnak jelentett tisztességes hajlékot, testi, szellemi táplálékot, és akadtak tenni akaró értelmiségiek, elkötelezett papok, mint dr. Ikvay László főtitkárunk, akik felismerték, hogy ezekért a fiúkért valaki felelős . S mivel jutalmazta ezeket a nagyszerű embereket az a zavarodott világ? Ikvay László kétszeri elítélés után 8 évet ült börtönben, majd emigrációba kényszerítették. Központi titkárainkat internálták. Pék Károlyt kitették az állásából, és évekig nem engedték elhelyezkedni. A szombathelyi csoportunkat 1950 végén máról holnapra verték szét. Barátainkkal, vezetőinkkel nem volt tanácsos találkozni. Így szünetelt működésünk egészen a rendszerváltozásig.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Attól kezdve a még élő tagok évente összejönnak a vezetők sírjánál. A Hollán Ernő utcai székház falára 2003-ban emléktábla került. A ház udvarán Pék Károly világi vezető halála 15. évfordulóján, 2007-ben kopjafát állítottak. Azóta az évi megemlékezéseket a régi otthonuk falai közt tartják. Őrizni akarják azoknak az emlékét, akik tudták, hogy nekik, az akkori inasoknak nem jelszavak, hanem meleg emberi hang, otthon, bará- tok, tudás, szilárd katolikus értékrend kell a megmaradásukhoz.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Pék Károly portréját a fiúk jubileumi találkozójára meglepetésként festette meg Marosfalvi Antal. Fodor István pedig könyvet írt, Emlékkönyvet a 70 éves szombathelyi KIOE-ról. A gyerekek élményeiről, a feledhetetlen nyarakról, amikor tábort ütöttek a Zalánál, körbeke-rékpározták a Balatont.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Az 1950-es feloszlatásról is.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

November elején Karcsi üzent, hogy mindenki feltétlenül jöjjön be az egyletbe. Az összegyűlt csapatnak furcsa volt Karcsi bá komolysága. Fiúk, ez most nagyon komoly dolog. Holnapra ki kell üríteni az otthont! Fel kell számolni a műhelyt. Az esztergapadot vissza kell vinni a tulajdonosnak. A műhelyből mindent hordjatok ki! A könyvtárat osszátok szét, mindenki vigyen annyit haza, amennyit el tud helyezni... A játékokat szintén tüntessétek el! A bútorokat át kell hordani a főplébániára. És még egy fontos dolog, jól jegyezzétek meg: minden névsort, fényképet, feljegyzést semmisítsetek meg! Ne dugdossátok, hanem égessétek el! Holnap estig mindennek el kell kerülni innen. Fiúk! A rendőrség végleg feloszlatott bennünket. Ami pedig engem illet - mondta Karcsi - kerüljetek! Ne jöjjetek át a másik oldalra, ha velem találkoztok... Mindenki menjen mostantól kezdve a maga útján.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Szomorúan búcsúztunk egymástól. Furcsán éreztük magunkat, nem is nagyon tudtunk mit mondani egymásnak. Azt mindannyian éreztük, hogy más világ kezdődik. Lezárult életünk egy meghatározó korszaka. Most már csak magunkra számíthatunk. 1950 novembere volt. Fázós, hideg november...

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Pék Károlyt kidobták a Hangyából, még segédmunkás sem lehetett. 1954-ben, a Nagy Imre-féle enyhülés idején visszavették, de kitették Szőlősbe, egy eldugott kis boltba... ez a kis bolt lett a szőlősi fiatalok kedvenc találkozóhelye. A Brenner fiúk, a későbbi papok is Karcsihoz jártak.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Pék Károly 1990 novemberében hunyt el. A fiúk , a mai nagypapák, halála évfordulóján azóta minden évben összegyűlnek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!