Folyosófény: színészek testközelben

A november 18-án, 19-én és 20-án esedékes próbák után november 21-én (szombaton) összpróba következik. Még mindig díszletjelzésben, jelmez nélkül, de lemegy az egész előadás, az első jelenettől a tizedikig. (A jelenetek: zenétől zenéig. Némajátéktól némajátékig. Emlékezéstől felejtésig. Élettől halálig.) Van kicsi közönség is. Munkatársak, barátok, ismerősök.

 
Akkor hát: délelőtt 10 óra, Márkus Emília Színpad. Figyelem, próba indul , adja meg a jelet Kelemen Zoli - a rendező -, és valamennyire a képzeletünket is megsegíti: Sötét, képernyővédő, zene, árok fölemelkedik, folyosófény.

Van, ki csak szabadulni szeretne , énekli - vagy inkább közli a legnagyobb, legmélyebb egyszerűséggel - Börcsök Enikő.

1. jelenet.  Vidéki utca. Jönnek az ároktisztítók. Elöl Banda Lajos - Orosz Róbert -, aztán Krekács Béla - Horváth Ákos -, aztán Herda Pityu - Szabados Mihály. Misi most már nem veszi le a saját láthatósági mellényét. Helyzet van. Az eredetihez képest megnyújtott első jelenetben - a munkások mindig nekilóduló, mindig megfékeződő dödörgéseiben az összes fontos motívum megjelenik: az élet értelmének keresésétől a Herner Ferikéig meg a muterjáig (aki kopog, akinek senki nem köszön) és az eleve elrendelésig. Sőt, a távolbalátó, befelé néző, halni készülő Papi Jóska - Szabó Tibor - is átmegy a színen; két, ezüstösen csillogó vödörrel a kezében.

2. jelenet. Sötét, változás, zene. Énekel: Dévényi Ádám. Idő szerint: Harminc évvel korábban. Herda Pityu bácsi, Banda Lajos bácsi, Krekács Béla bácsi - mintha nem is az utcán állnának, a kocsma előtt; hanem inkább benn, a kocsmában.

Nehéz elképzelni, hogy megy egy nő régen

Nehéz elképzelni, hogy megy egy nő régen, mondja az 1. jelenetben Herda Pityu. De a színház csodákra képes. A 2. jelenet éppen azt mutatja, hogy megy egy nő régen. Illetve mégse régen: szigorúan itt és most. A színpadi játéktérben. (Herda Pityu: Hát ezt nem értem.) Szóval jön a nő - Bálint Éva -, zizeg a zacskó, szakad a táska (most még csak szimbolikusan), gurul a krumpli. Kemény, mint a kő.

Berregést hallanak

3. jelenet. Újra a jelenben. A három árokásó közben (majd) leveszi a múltat jelentő svájcisapkát, fölveszi a láthatósági mellényt: a színpadon ennyi pont elég ahhoz, hogy a saját apjukból az apjuk fiává változzanak. (Háy János nem ad eligazítást arra vonatkozóan, hogy ifjabb és idősebb Bandát, Herdát, Krekácsot ugyanazoknak a színészeknek kellene-e játszaniuk. De minden amellett szól, hogy ugyanazok játsszák.) Na szóval: Banda, Krekács, Herda az árokparton. Szavukat berregés nyomja el. Dolgozik a Szabó Jani bácsi fűnyírója - amely szempillantás alatt létfilozófiai magasságokba emeli a beszélgetést. Hogy a fű visszanő, a Turák Sanyi bácsi lábfeje viszont nem nő vissza. És mindig ott bujkál valahol a Herner Ferike meg a csigakettő. Csigacsatorna. Akkor úgyis az lesz, ami már megvan előre? A fene tudja.

4. jelenet. Időben megint a múlt. Iskolai folyosó. Ifjabb Banda Lajos, Krekács Béla, Herda Pityu játszanak. A jojós némajáték a rendőrgyerek Herner Ferike - Borbiró Andris - megverésébe fordul. A gyerekes kegyetlenség és hencegés -  Krekács: Idefigyelj, te kis geciláda, nekem is van pisztolyom, meg a fateromnak is - egyszer csak valami másba fordul.

5. jelenet. Ismét a jelenben, az árokban. Krekács: Beköpött az a kis szarjankó. (...) ...megmondtam neki, hogy egy szar gyilkos lesz. (Vö. H. F. a csigakettőn.) Megint itt van a Papi Jóska - aki látja a jövőt. Az a szép ebben a Háy-drámában, hogy nem történik benne semmi. (Milyen jó is tud az lenni.) Csak hullámoznak, jelentést kapnak, jelentést veszítenek a sűrű szövetként - csatornahálózatként, fényfolyosóként stb. - működő mondat- és gondolatfoszlányok.

Szünet. Második felvonás

6. jelenet. Harminc évvel korábban. A rendőr házában. A rendőr - Endrődy Krisztián - és a felesége - Bálint Éva - első nagyjelenete. A veszekedésária csúcspontján megérkezik Ferike: Megvertek. A rendőr elindul Krekácsékhoz bosszút állni .

7. jelenet. Újra a jelenben, az árokparton. Banda, Krekács, Herda. Tavasz. Mer az árkot (megint) ki kell tisztítani. A nézőtéren egyre erőteljesebb nevetések. Elvégre a nevetés sok esetben az ismétlés, ismétlődés mechanizmusában rejlik. Íme, a bizonyíték. Aztán az ismétlődésben rejlő állandóság egyszer csak tragikusba fordul. (Banda: Mit akarsz a Herner Ferikével. Már tavaly is.)

Ez lesz az emberből

8. jelenet. Megint a múlt. A rendőr lakásában. Megyünk Komlóra! Ott jobb lesz?

9. jelenet. Újra a jelen. Az árokparton. Biztos, hogy a gyilkossá lett Herner Ferikét mutatták a csigakettőn? Gombolyodik a mitológia: a hír szájról szájra jár. Mint a mitológiában: dolgozik a világ megértésének vágya.

Dögszagot fúj a szél. Bandáék elrohannak a Papi Jóska kalyibájához.

10. jelenet. Öklendezve vissza: Papi Jóskát elvitte a tél. Ahogy megjósolta. Herda: Hogy ez lesz az emberből, hogy pont a Papi Jóskából, hogy ez lett. És akkor még ott a csigakettőről a háeff. Banda, Krekács, Herda nem érti az egészet. Kopog a sors. Keményen, mint a kő. Itt a vége. (Kétszer 50 perc.)

Csatornatisztítás

Kelemen Zoli mindenkinek megköszöni a munkát. A csatornatisztítás (mint próbafolyamat) tavasszal folytatódik. Akkor lesz a bemutató is.



Kapcsolódó cikkeink, kattintson az alábbi címekre:


Nekem is kell valami élet

Krumpli és kölnisüveg

A kalyiba fölött az ég