Hétvége

2007.01.27. 03:29

Hencidától Boncidáig

Falun talán a legnagyobb külsőségekkel megünnepelt családi esemény az esküvő, azaz a lagzi. Ma már a legtöbben étterembe hívják a vendégsereget, ám nemrég még háznál állították elő az összes finomságot.

Tersztyánszky Krisztina

A műhelytitkokba egy olyan házaspár avat be bennünket, aki huszonöt-harminc éven keresztül megszámlálhatatlan lagziba volt hivatalos. Nem azért, mert olyan sok rokonuk van, hanem mert egy jól sikerült alkalom után egyre több és több helyre hívták őket, hogy elkészítsék az ünnepi vacsorát. Mindenhol szinte családtagként, nagy bizalommal fogadták őket. Igaz, nem is akadt lagzi, ahol az általuk készített étel elég ne lett volna. Az emberek szájról szájra adták a nevüket, s gyarapodtak a felkérések. A nyolcvanas években nem volt ritka az olyan esztendő, amikor a vépi Tancsics István és felesége, Betti májustól szeptemberig minden hét végén lakodalomba utazott. Tapasztalataikat, amelyeket közzé-adunk, a Szombathely környéki falvak tucatjaiban szerezték.

A lakodalmas vacsorára - amit szinte kivétel nélkül szombaton este nyolc órára időzítettek a párok - péntek reggel kezdték meg a felkészülést, legtöbbször a menyasszony házánál. Ennek a meghívottak létszámától függően egy vagy két disznó esett áldozatul. Az értéktelenebb részekből a háziak készítettek disznósajtot, hurkát, szalonnát, s néha ezekből is feltálaltak késő este a pecsenyéstálon. A legtöbb helyen néhány tyúkot is levágtak levesnek, míg a baromfisülthöz inkább úgy vásárolták meg a mellet, combot. Az esküvői pecsenyénél szinte kivétel nélkül a sertéshúst, legfeljebb a szárnyast részesítették előnyben, nagy néha tálaltak vadat, azt is csak az éjféli étkezéshez. A marhasültnek, a halnak ezen a tájon nincs hagyománya, mint ahogy a vegetáriánusoknak készített rántott sajt, gomba is csak az utóbbi években kezdi megtörni a húsételek hegemóniáját.

Pista bácsi és felesége, akik mindketten jól képzett szakácsok, minden húst alaposan előkészítettek már a lagzi előtti napon. Kicsontozták, felszelték, kiklopfolva, sózva tették a hűtőbe. Büszkék rá, hogy évtizedek alatt soha nem okozott gondot a főztjük, sohasem lett rosszul senki, még ha mértéktelenül sokat evett is belőle. A házaspár nem győ- zi hangsúlyozni: mindenhol megtették, ami tőlük tellett, egyformán finomat sütöttek-főztek rokonnak, barátnak, ismeretlennek.

Nos hát, a nagy napon tíz óra tájban kezdődött a konyhai sürgölődés. Pista bácsi és felesége kitűnően egymás keze alá dolgoztak, még ha a prímet a családfő vitte is... Segítségre nem is volt szükségük, többnyire szabad kezet kaptak a gáztűzhelyeknél. Amikből vagy négyet összehordtak a lakodalmas házhoz, meg nem ritkán egy-két katlant is.

Először, még délelőtt, a húslevest tették fel főni, kilencvenliteres fazékban, egyszerre négy gázlángon forralva. Pista bácsi szívesen ízesítette a levest sertéscsontokkal is, s az erős léből használt a húsételek ízesítéséhez. A tyúk húsos darabjait tüllbe kötve rakták a levesbe, így nem törött össze, könnyebb volt egyben kiemelni. Ha a főtt húst nem kérte a család, sült csirke készült belőle - kárba veszni nem hagytak semmit. A metélt tészta készítése, akárcsak a süteményeké, a háziak feladata volt.

A fatüzelésű katlannak a galuskafőzésnél jutott főszerep. Miután a tészta megfőtt, nagy lábosban az üstben fortyogó víz fölé rakták, így tartották melegen a tálalásig.

A húsételek közül a lubipecsenye volt az, ami talán egyetlen lagzi menüjéből sem maradhatott el. A disznóhúsba tekert fasírt töltelékből, paprikás, zöldséges, szalonnás szafttal, tejfölös habarással készített húsféleség negyvenliteres lábasokban fortyogott, lehetőség szerint hagyományos fatüzelésű tűzhelyen. A nokedlivel tálalt laktató fogást szinte előételként fogyasztották, nem csoda hát, hogy néhányan már alig tudtak enni az utána következő vegyes hústálból.

A nagy tálakra legalább ötféle pecsenyét illett feltálalni. Népszerűek és mutatósak erre a célra a különféle csavart húsok, amiket kolbásszal, húsos-májas, fűszeres töltelékkel egyben megsütve szépen lehetett szeletelni. Gyakran került a tálra sonkával, sajttal töltött, bundázva megsütött pulykamell, amit rézsútosan kettévágva, reszelt sajttal megszórva raktak a vendégek elé. Az évek során nem veszített népszerűségéből a hagyományos rántott hús, a sült hús és a töltött csirke sem. Köretként zöldséges krumpli és szépen formázott rizs dukált.

Érdemes megemlékezni Tancsics Pista bácsi mutatós salátakölteményeiről is, melyek az esküvői fotók sztárjaként szerepeltek. A friss zöldségeket - káposztát, paprikát, uborkát - a családtagok vagy Betti néni reszelte le előző nap, majd a megfelelő ízesítés után jött a dekoráció. Soha nem maradhatott el a tál közepén uborkából, paradicsomból és paprikamagokból alkotott gomba - no, mit szépítsük - gyilkos galóca.

A terítésre, tálalásra különösebb szabályok nem vonatkoztak, ha csak az nem, hogy a vőlegénynek vagy a menyasszonynak rendre ellopták az evőeszközét. Egy idő múlva a szakácsok már résen voltak, és a vőlegény belső zsebébe tartalék kést, kanalat, villát raktak, hogy ne kelljen étlen maradnia a saját lakodalmán.

Vacsora után következett a visszahozott tálak kiigazítása, amelyek aztán éjfélkor hidegtálként újra az asztalra kerültek, ezúttal már kenyérrel. A pörkölt, a kocsonya tálalása nem volt szokásban. A megmaradt húsok egészen reggelig az asztalon maradtak, amiket aztán úgy hajnal felé már kézzel-lábbal falatozott a mulató vendégsereg.

Az egész nap a tűzhelyek körül forgolódó szakácsokat dolguk végeztével sem engedték haza: éjfél után még elkapták őket egy-egy táncra a háziak.

S hogy miért szól ez az egész múlt időben? Tancsicséknál ma már pihennek a lakodalmas edények, nagy létszámú rendezvényeken már nem vállalnak főzést. De ha ők nem is hagyták volna abba, lassan amúgy is feledésbe merül a hagyományos, hét országra szóló falusi menyegző menetrendje. A házi sütés-főzés ceremóniájára egyre kevesebben vállalkoznak. A házasodó fiatalok ma már szerényebb vendégsereget hívnak, és szívesebben mennek étterembe. A nagy sátoros lagzik csillaga leáldozóban van. Kényelem? Divat? Betti néni úgy látja, a változásnak az is oka, hogy a mai háztartások nincsenek úgy felszerelkez-ve főzőedényekkel, tálakkal, evőeszközzel, s már olyan cégek, nagy konyhák sincsenek, ahonnan kölcsönözni lehetne, mint régen. Egyszerűbb, ha személytelen szakembergárdára bízzák a dolgot.

Pedig, Tancsicsék a megmondhatói, milyen jó érzés is az, ha még sok-sok év múlva is messziről megismeri az embert, akinek főzött a lakodalmán...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!