Hol vannak a katonák?

A mind több családban hiába várt apák, fiúk, férjek emlékének megőrzését a kormányzat fontos nemzeti feladatnak tartotta. Ezért 1917-ben törvényben is megfo- galmazta a most dúló háborúban elesettekre való emlékezést. Az április 16-án szentesített VIII. törvény minden településnek emléktáblák, emlékszobrok állítását javasolja, a talapzaton az elesettek nevének föltüntetésével. Az elhunytakat általában a helyi temetőkben hantolták el, ahol azonban sok volt a halott, külön, úgynevezett hősi temetőt nyitottak, ahova később a környéken eltemetetteket újratemették.

A szombathelyi katonai temető története az áprilisi VIII. törvény kihirdetésével vette kezdetét. A helyi katonai parancsnok levélben kérte a város vezetőit, hogy a harctéren elesetteket vagy sebesülés, betegség miatt elhunytakat közös temetőben helyez- zék örök nyugalomra. A kérésnek eleget téve Ujváry Ede polgármester-helyettes vezetésével szemlét tartottak a leendő hősi temető - a mai Jáki úti - helyszínén. Az elképzelés szerint 1500 sírhelyet alakítanak ki, külön mezőben helyezik el a szombathelyieket. Ide hozzák majd a mai Szent Márton temetőben - valószínűleg az északkeleti részen volt - nyugvó 750 katona maradványait is. Ez a terv azonban csaknem 10 évig terv maradt. A katonák sírjairól megfeledkeztek. A lapok többször - így például 1923-ban - szóvá tették a sírok gondozatlanságát. A hősök sírjait - írják - ellepte a gaz, benőtte a bozót, amiből a sok egyforma kis kereszt igyekszik kiemelkedni.

A katonatemető történetének fontos állomása 1926. Idén 80 éve, hogy februártól 800 ember maradványait exhumálták, s eltemették az 1917-ben kijelölt (a mai helyén) helyszínen. Májusban már itt tartották a hősök napi megemlékezést. A temető méltóságának emelését szolgálta az 1928. május 20-án fölavatott Rumi Rajki István szobor. A kürtös néven ismertté vált alkotás gondolatiságával, megjelenítésével egyaránt kiemelkedett a korabeli emlékszobrok (a puskagolyótól megtántorodó katona, illetve pietaszerű ábrázolások) közül. 1929-ben itt temették újra az 1929-es nyugat-magyarországi felkelés halottait is. Az akkori hősök napi ünnepség is - a szokásos módon - istentisztelettel (katolikus, evangélikus, izraelita) kezdődött, a temetőbe való kivonulással folytatódott, majd ünnepi beszéddel, szavalattal, zeneszámokkal zárult. Ekkor újdonság volt, hogy az ünnepség alatt három repülőgép is tisztelgett az elesettek emléke előtt. 1931-ben állították föl Merkly Ferenc szobrát a 83. Honvéd Gyalogezred 44 szombathelyi és Vas megyei áldozatának emlékezetére. A szobor a Kálvária-templom előtt áll.

A hősi kultusz emelésére 1935-ben megszületett ötletből nem lett semmi. Jelesül a meglévő temető köré gondolták elhantolni az első világháború kitüntetett katonáit, külön részen a tiszteket és a közkatonákat. Díszsírhelyekre is gondoltak. A felépítendő ravatalozót később mauzóleummá kívánták alakítani.

A második világháborúig minden esztendőben megtartották az emlékezést. Az ezt követő évtizedekben, elsősorban a hidegháborús légkör idején a katonahalottakra való emlékezés azonban családi ügy maradt. A szombathelyi temetőt is igyekezett visszahódítani a természet. Csak az 1990-es évtizedtől, dr. An- dor Ferenc következetes munkájának eredményeként született újjá a 20 és fél ezer négyzetméternyi terület. Előbb a gaztól, bokroktól, a síremlékeket belepő mohától szabadították meg a területet. Ma rendben, gondozattan láthatók - külön mezőben az első és második világháború halottai. Külön parcellákban nyugszanak nemzetiségek szerint is a világégés áldozatai. 1164 első világháborús katona nyugszik a szombathelyi temetőben. Legtöbben magyarok (595) és osztrákok (416). Az oroszok száma 94, a románoké 34, a szerbeké 17, a németeké 3. Három ismeretlen, valamint egy-egy lengyel és montenegrói férfi csontjait fedi a szombathelyi föld. Az ostffyasszonyfai temetőben több mint tízezer áldozat nyugszik.

A második világháború magyar katonái közül csak 78-nak van itt a sírja. Ennek nyilvánvaló oka, hogy katonáink zömét a keleti frontokon ölte gránát, bomba, puskagolyó és fagy. (Történészek 850-900 ezerre teszik a magyar katonahalottak számát. 600 ezerre becsülik a Szovjetunióba hurcolt hadifoglyokat, köztük civileket is. Szintén becsült adat: a hadifoglyok harmada a táborokban halt meg. Ide kell még sorolnunk a civil áldozatokat, deportáltakat is.) Katonai hősökként hantolták el - a temető egy másik részén - az 1945. márciusi bombatámadás 265 áldozatát is. A katonai temetőben jelenleg 415 német katona sírja mellett található a szovjetek sírja is, akiknek száma a Pelikán parkból 2001-ben ide szállított 63, idén pedig Körmendről hozott 65 fővel emelkedett.

A katonás rendben sorakozó - nemzetiségenként azonos sírjelű - hősök emlékezetére már itt is tarthatják a halottak napi emlékező szertartást, a 2004-ben Kámonból áttelepített kápolnában.

Az egyen sírjelek látványa bizonyára minden jóérzésű emberből békességóhajtást vált ki: ne kelljen többé katonai temetőket nyitni, ne legyen még egyszer aktuális Szimonov szívbemarkoló verse, a Várj reám ... s én megjövök, ne szoruljon össze a torkunk Marléne Dietrich dalának hallatára: Hol vannak a katonák? Hol van a sok sírkereszt?