Hygge: otthonosan dán mintára

A hygge dán kifejezés, amit nem szokás lefordítani – vagy ahogy a dánok mondják, nem lefordítani, érezni kell. A jelentését ezért nem is lehet egy szóba vagy kifejezésbe sűríteni, egész gondolatkört társíthatunk mellé: meghittséget, otthonosságot, melegséget, tár­sasági életet, örömöt. Ebben benne vannak a családi, baráti beszélgetések egy asztalt körül­ülve vagy a nappaliban a dohányzóasztal mellé heveredve ételek, italok mellett nevetve, vidám, könnyed beszélgetéseket folytatva.

Ugyan­akkor az is érthető rajta, ha csak egy fotelban ülünk a szobában, és pihenünk, egy jó könyvet olvasunk. Nos, a dánok mindezek érzetét komponálták bele egyetlen lakberendezési stílusba. A hygge aztán bevette magát a skandináv országok dizájnjába, így nagyjából egységes, északi stílus kerekedett belőle.

Vegyük sorra, melyek az eszközei annak, hogy mi is becsempészhessük ezt a meghittséget, örömöt az otthonunkba. Az első és legfontosabb, hogy minél több fény legyen. Mi ezt könnyebben elérhetjük, mint a dánok, hiszen északon a napsütéses órák száma meglehetősen limitált. E tekintetben szerencsésebbek vagyunk, ezért bőven élhetünk azzal a lehetőséggel, hogy építkezéskor vagy több, vagy nagyobb méretű ablakot, üvegfelületet kérünk a tervezőtől.

Ha erre nincs lehetőség, akkor tegyük azt, mint a dánok: szerezzünk be sok-sok gyertyát. Melegséget és meghittséget hoznak a helyiségbe, lakásunkba. Minél többet szerzünk be – persze az ízlés és a józan ész határain belül –, annál inkább sugárzik a hyggeérzés.

A lámpák, elektromosan vagy elemmel működtethető fényforrások sem hiányozhatnak, ha a stílushoz igazodnánk, akkor izzókból meleg fehéret, azaz 2700–3000 Kelvin tartományban lévő színhőmérsékletűe­ket szerezzünk be. A melegséget nemcsak fényekkel, hanem takarókkal, textilekkel is becsempészhetjük a terekbe. Az őszi–téli időszakban jól mutatnak a kanapén, székeken, heverőn a bolyhos-szőrös párnák, kötött, vastag takarók, plédek, alkalmazásukkal a lelkünket is átmelegíthetjük a hűvös-hideg napokon.

Nemcsak az ülőbútorokon mutatnak jól a textilek, az asztalról sem hiányozhat a damaszt, azaz helyette inkább len­vászonból vagy más, lazább szövésű anyagból készített terítőt használhatunk. Ugyanígy a függöny: a drapéria is natúr, krém- vagy valamilyen természetes szálból szőtt, természetes színű legyen. A sötétítőnek sem kell feltétlenül sötétnek lennie, elég, ha van, s lehetőség szerint padlóig ér.

Egyfajta lazaság is jellemző a hyggére: nem kell a textileknek „élükre vasaltaknak” lenniük, belefér a hanyagul az ágyra dobott pléd, a gyűröttebb asztal­terítő, a ráncosabb függöny. Ha már szó volt az asztalról, ne feledkezzünk meg annak fontos szerepéről, a családdal, barátokkal töltött közös idő központi eleméről. Ennek megfelelően méretét tekintve hangsúlyosnak kell lennie, de legalább központi helyen kell elhelyezni az étkezőben, konyhában. Vendégek fogadásánál különösen, de saját kedvünk miatt is érdemes minél több kiegészítővel díszíteni az asztalt. Vigyázat: csak természetes anyagokkal dobjuk fel a terítéket, a műanyagok kerülendők.

A díszítés nemcsak az asztallapon kel el, hanem a falakon is: életünk fotókon elcsípett fontos pillanatait érdemes kitenni, keretezve a falakra: lehet többet is, fehér, barna vagy natúr színű – egymáshoz passzoló, egyszerű kivitelezésű – keretekben felakasztani. Természetesen a túlzsúfolt falakat is el kell kerülni, de ez nem azt jelenti, hogy egy-két képnél több ne férne el egyetlen felületen.

A nappali mellett a hálószobának és a fürdőszobának is a feltöltődést, a pihenést, a kikapcsolódást kell szolgálnia: a gyertyáknak, drapériáknak ezekben a helyiségekben is van helyük, ahogy a kiegészítőknek is. Mivel a hyggében nagy szerepe van az énidőnek is, a helyiségeknek ezt funkciójukkal, kialakításukkal támogatniuk kell.

A melegség érzetét a faborítás is elősegíti: a padló jellemzően fából készül, amelyre vastag, bolyhos szőnyegeket terítenek. Az otthon színei jellemzően egyszerű pasztellek, hűvös árnyalatúak. Festéken kívül tapétával is boríthatjuk a falfelületeket, viszont arra ügyelni kell, hogy a helyiségeknek ne minden oldalára kerüljön belőle, elég egy, maximum két falat le­fedni vele.