Isten éltesse, József atya! - Hihetetlen, hogy 80 éves. Fiatal ő, épp mint Akit szolgál

Horváth József (Oké atya) pápai prelátus, a Kálvária templom

Dr. Cholnoky Péter professzor, Szombathely díszpolgára: - Amikor a 70-es években az egyháztól való eltávolodásom lezárultával új közösséget kerestem, a Szent Kereszt körül azonnal otthonra találtam. Oda voltam a csodálkozástól. A fiatalságtól nem lehetett beférni, a gitáros szentmisék levegője elbűvölt. Pedig még tartott a puhának egyáltalán nem nevezhető diktatúra! Csak néhány héttel a rendszerváltás előtt is jóindulattal izent neki a pedagógiai főiskola vezetője, hogy hessentse el magától a főiskolai hallgatókat, mert neki az ilyen tevékenységet jelenteni kell mindenkiről a főhatóságnál. Ugye, milyen puha volt a diktatúra még 88-ban is?! Mekkora bátorság és találékonyság kellett akkor az ifjúsági munkához! Neki köszönhetem azt a keresztény értelmiségi légkört, amelyet a ma Martineum néven működő intézményben, élete látható fő művében megvalósított. Aztán a közösségi élet, kiscsoportok, nyári táborok, amelyekben persze már a gyerekeim vettek részt. A sok-sok jón felül: a püspökszentlászlói táborban legnagyobb meglepetésünkre 1986. augusztus 15-én az egész társaság megülte ezüstlakodalmunkat a gyönyörű, picurka templomban. Hamarosan egyik lányunkat is ő eskette.

Cholnoky Péter professzor

Kevés ennyire ökumenikusan gondolkodó keresztényt ismerek! Töretlen kitartást és hitet kaptam tőle, különösen, amikor a legnagyobb építkezések idején életveszélyesen megbetegedett, túlélte és utána is felülmúlta önmagát. Nyilvánvalóan az Úr volt vele.

Dr. Király Péter, a bécsi Szent Anna Kórház osztályvezető főorvosa: - Egy maroknyi pap elhatározta, hogy nem hagyja elveszni a fiatal nemzedéket. Mit sem törődve a pártállam fenyegetéseivel kézen fogták őket és megmutatták nekik a krisztusi élet távlatát. Közéjük tartozott József atya is. Nem lehetett könnyű. Sokan nem nézték jó szemmel, hogy a Kálváriára jár Szombathely város fiatalságának színe-java - sőt nemcsak, hogy oda jár, de gyakorlatilag minden szabadidejét ott tölti. Atya közösséget épített belőlünk, méghozzá keresztény közösséget, ahová, bármerre jártunk-keltünk, mindig visszavágytunk. Ott voltunk - középiskolások, egyetemisták tömegei - adventben a hajnali miséken, és hétköznap esténként is, ha tehettük; ministráltunk (mi, 16-20 évesek!) szombat délutáni esküvőkön, csak, hogy ott lehessünk a Hegyen, ahogy mi hívtuk. A vasárnapi mise után nem széledtünk szét, sőt ebédre is alig értünk haza, mert ott maradtunk az oratóriumban beszélgetni, zenélni, együtt lenni. Nagy család lett belőlünk, akik a templomon kívül, a mindennapi életben is gondot viseltek egymásra.

Dr. Király Péter főorvos

Mindennek immár vagy 30 éve. Sok szép és sok nehéz évünk volt együtt. Sohasem felejtem el, mennyire tartottunk attól, hogy majd nyugdíjazása után, ha felszabadul plébánosi teendői alól, elfogad majd egyet a számos, bel- és külföldről egyaránt érkező, kvalitásaihoz méltó megtisztelő állásajánlatból. Nem tette. Szolgált és szolgál tovább minket, Isten művét, a Kálváriát egyszerű kisegítő lelkipásztorként.

Hatalmas életművet alkotott. De van valami, ami mindegyik alkotásánál maradandóbb: a közreműködésével létrejött közösségek, a lelkekben elültetett és szárba szökkent ige-magvak, a világban Istenről tanúságot tevő sok-sok megszentelt élet.

Atya ott áll évtizedek óta az oltárnál, és magasba emeli Krisztus testét. Prédikációi kiérleltebbek, üzenetgazdagabbak, mint valaha. Nem tudom, mit írhatott el akkor régen az anyakönyvvezető, de egyszerűen hihetetlen, hogy 80 éves. Fiatal ő, épp mint Akit szolgál. Hiszen amit átadott átad nekünk, az örök.

Póhr Frigyes, a Kálvária templom zenekarának a vezetője: - Egy személyes, nem túl távoli élmény József atya aranymiséjéről. Egyházközségi elnökként nekem kellett köszöntenem a plébánia nevében. Akkor is - mint most - kavarogtak bennem a gondolatok. A készülődés (bocsánat: zuhanyzás) közben eszembe jutott a Kálvária sajátossága. Templomunk titulusa a Szent Kereszt felmagasztalása. A régi táborozások alkalmával kialakult egy szokás: kis kereszteket készítünk, amit leteszünk az oltár elé, majd a keresztek megáldása után mindenki elvisz magával egyet-egyet és a következő évben ismeretlenül imádkozunk a kereszt tulajdonosáért, hordozzuk keresztjét.

Ez alapján egy keresztet adtam neki azzal, hogy továbbra is hordozd a Kálvária ügyét, melyet ez a kereszt jelképez! Hiszem, hogy ez a kereszt megvan és ma is hordozza a Kálváriát, imádkozik érte, szolgálja szeretettel mindannyiunk ügyét.

Isten éltesse József atyát és tartsa meg jó egészségben közöttünk!

Póhr Frigyes, a Kálvária templom zenekarának a vezetője

Szőnye József vállalkozó: - Majdnem 40 éve ismerem, mélyen tisztelem József atyát. Még káplán volt a Szent Márton templomban, amikor a gyerekeim hittanra hozzá jártak. Egyedi volt akkor az a templom, akárcsak később a Kálvária. A beatmisék kezdeti korszakát éltük. Nagy újdonság volt akkoriban orgona helyett gitárszót hallani egy katolikus templomban. Nála pedig az szólt. A fiatal pap jól ráérzett arra: a gyerekekhez, a fiatalokhoz az ő ízlésük szerint kell szólni, így lehet Istent közel hozni ahhoz a korosztályhoz. Később, amikor édesanyám emlékére létrehoztam a Szent Ilona kápolnát, örültem, hogy ott is köszönthettem, akárcsak 2010-ben, amikor Prima-díjas lett. Róla és vele kapcsolatban mindig egy Márai idézet jut eszembe: " A világi méltóság aranyfüst és játékpénz; de az emberi méltóság valóság, színarany. "

Szőnye József vállalkozó