Ízmentő - Őrségi ételeket, babonákat gyűjtött össze Zsuzsa

Ahogy közeledünk, úgy csendesedik körülöttünk a világ. Gaál Zsuzsanna szalafői portájára mindig úgy indul el az ember – még ha csak két órácskát időzhet is ott – mintha nyaralni menne. Talán mert tudja, hogy a Papszeren vendégként fogadják. Öleléssel, jó szóval, ami mellé mindig jár valami finomság – most éppen finom házi mentaszörp. Zsuzsa nagyszerű vendéglátó. Nem véletlenül épült a kemence az udvaron: meséli, hogy a minap négy kiló lisztből húsz embernek sütött langallót.

Múltidéző vendégházában – amelyet 2010-ben az Őrségi Nemzeti Park legszebb portájának választottak – egymásnak adják a kilincset a vendégek. Jönnek Budapestről, a szomszédos megyékből és az ország keleti részéről. Kisgyermekekkel érkezők, középkorúak, csendre vágyó nyugdíjasok is szívesen időznek az 1870-es években épült, országos védettség alatt álló népi műemlék lakóház bővítésével kialakított portán. A vendégházakban festett bútorok, az udvaron tyúkok kapirgálnak és ott vannak a gyerekek kedvencei: Lolka, Bolka és Jolka, a három kecske. Zsuzsa gyakran befűti a kemencét, és őrségi finomságokkal kényezteti vendégeit.

Gaál Zsuzsanna terített asztala a dédanyja terítőjével, az öregszülei edényeivel és finom ételekkel várja vendégeit (Fotó: Szendi Péter)

– Dödölle, hajdinás vargányaleves, rétes – sorolja azokat az étkeket, amelyeket szinte mindenki meg akar kóstolni. Aztán, ha teheti, próbálja a vendégekkel közösen elkészíteni az őrségi finomságokat.Zsuzsa szerette volna, hogy vendégei ne csak az Őrségben kóstolt ételek ízét vigyék haza magukkal, hanem otthon is el tudják készíteni azokat. Így aztán az elmúlt telet receptgyűjtéssel töltötte, az őrségi ételek leírásából pedig könyv született.

A néprajzi leírással színesített receptgyűjtemény bemutatja az őrségi ételek alapanyagait: a hajdinát, a kölest, a kerekrépát, a káposztát, a csutrirépát, a gombát, a mézet, az aszalt gyümölcsöket, a tökmagolajat. A receptek között levesek, főzelékek, málék, prószák, kásák, pépek és stercek, egytálelételek, kelt tészták, saláták, rétesek leírásai is helyet kaptak. A Barbócz Erzsébet által illusztrált kiadványban az Őrség dalosmadaraként is emlegetett szalafői Vörös Netti néni kézzel írt receptjeit is megtalálják a háziasszonyok, mi több, az Őrség mesemondójától, Baksa Esztitől is olvashatunk egy anekdotát.

„Rég történt, de igaz volt. Meghalt az öregember, kivitték a temetőbe, ahol a temetés előtt hangosan siratta a felesége, aki felett már szintén eljárt az idő. Nehezen mozgott, de a hangja még elhangzott messzire. Ilyképpen siratta hites urát: – Jaj nekem! Jaj nekem! Mi lesz most már velem? Ki vet be most már nekem? Pemetem áztatója, likam bedugója ki lesz most már nekem? Az öregasszony siratóját sokan hallották, és sokan megértették. A tisztán látáshoz azonban kellett némi konyhai ismeret.

Gaál Zsuzsanna szalafői, papszeri portája tele van féltve őrzött kincsekkel. A gyönyörű, festett parasztbútorok – amellett, hogy jó szolgálatot tesznek a mindennapokban – látványos díszei is a vendégháznak (Fotó: Szendi Péter)

Kedves Olvasó! Mielőtt pajzán gondolatai támadnának a fenti sorok olvasásakor, kérem, lapozzon vissza, és olvassa el, hogyan készítjük elő a kemencét a kenyérsütéshez! Menten meg fogja érteni, hogy szegény öregasszonynak mély gyászában nem a huncutkodás járt az eszében!”

Mert Zsuzsa könyvéből kiderül, mi az a bevetés, és mire való a pemet.Az őrségi ételekhez kapcsolódó babonákról is mesél Zsuzsa. Jót mosolyoghatunk például azon, hogy amikor az őrségi gazdasszonyok kerekrépát vetettek, előtte ráütöttek a hátsó fertályukra, hogy ugyanolyan nagyra nőjön a kerekrépa. Szalafőn jól tudták azt is, hogy más kenyérmaradékát nem szabad megenni, mert akkor rájuk maradnak az árvák.Az őrségi ízek megmentőjének könyvét ma 15 órakor mutatják be a Múltidéző portán. [email protected]

Gaál Zsuzsanna szalafői, papszeri portája tele van féltve őrzött kincsekkel. A gyönyörű, festett parasztbútorok amellett, hogy jó szolgálatot tesznek a mindennapokban látványos díszei is a vendégháznak.

Aranykarimás ibolyás bögre
Az újságíró jegyzete

„A hagyomány az embernek visszaadja önmagát.” Ez a Hamvas Bélától választott idézet olvasható Zsuzsa portájának honlapján. Ám akik megfordultak már nála, ültek az asztalánál, ettek a langallójából, kortyoltak az őrségi pálinkájából vagy ittak a mentaszörpjéből, jól tudják, hogy ez a mondat számára nem csak mottó. Több annál: hitvallás. Egyik levelében a készülő könyvéről mesélt, ezt írta: „Mellékelten elküldöm neked a borítót, amely a népi műemlék vendégházam konyhájában készült. Általam készített hajdinás vargányaleves, fenyalla gomba dödöllével, tökmagolajos salátával, rétes és hőkkünsütt perec van az asztalon feltálalva az öregszüleim edényeiben, dédanyám által szőtt vászonabroszon.” Aztán amikor nála jártam, magam is kezembe vehettem a szőtt abroszt, a megmentett és féltve őrzött, repedezett tányérokat. És előkerült az az aranykarimás ibolyás csésze is, ami a márokföldi gyerekkorra emlékezteti Zsuzsát.

Mesélte, hogy ugyanilyen csészét vert le és tört össze kislányként a szomszédban. Aztán amikor felnőtt fejjel meglátta valahol, elkérte. Miért írsz a Zsuzsa néniről? – kérdezte a csörfös budapesti kislány, Polli, aki szüleivel éppen a vendégházban nyaralt. És a mentaszörp is benne lesz? – folytatta a faggatózást, miután válaszoltam. Talán benne lesz. De ha nem, az sem baj, hiszen nem férhet bele minden egyetlen cikkbe. Pedig mennyi mindenről mesél még Zsuzsa portája! A lábainkhoz dörgölőző kövér cicák, a tárcsán sült vadponttyal betoppanó Győző szomszéd, az asztalon mosolygó, fából faragott barázdabillegető mind-mind, egyenként is megérne egy mesét. Talán majd legközelebb...