Kalandos repüléstörténet – Kalocsai Péter új kötete meglepő kérdésekre ad választ

Kalocsai Péter Gyors, gyorsabb, leggyorsabb című művét, melyben a szombathelyi polgári repülés huszadik századi történetét dolgozza fel, a szombathelyi ŐrvidékHázban mutatták be.

A vasi megyeszékhely közlekedéstörténetéről már sok mindent megtudhattunk, a polgári repülés története azonban a mai napig összefoglalásra várt. Szerencsére a kiadás még idejében történt olyan szempontból, hogy sokan olyanok is kezükbe vehetik a kiadványt, akiknek számára a belföldi repülés személyes élmény még.

A bemutatón a pályatárs, dr. Vígh Kálmán méltatta kollégájának munkáját, amely rendkívül erős szakmai pilléreken nyugszik. Kiemelte a gazdag képanyagot és a forrásmunkák precíz feltüntetését. A szerző pedig elárulta: harminc éve foglalkozik a város közlekedéstörténetének kutatásával, és az az álma, hogy egyszer nagymonográfiában összegezhesse munkájának eredményét.

Pedig nem volt könnyű az anyaggyűjtés, különösen az első időszakról – tudtuk meg dr. Kalocsai Pétertől. Miután a II. világháborúban katonai célokat szolgált, a repülőteret 1945-ben angol, amerikai, szovjet és német gépek is bombázták, az iratok nagy része elpusztulhatott. A levéltárban a reptér működésével kapcsolatban kevés dokumentum maradt fönn, országosan pedig feltűnnek téves adatok is. A repüléstörténetet a kutatónak a helyi és az országos lapokból, valamint a szaksajtóban megjelent közlésekből kellett összeállítania.

A bőséges és jól dokumentált fotóanyagot pedig helyi gyűjtőktől sikerült összeválogatni. Úgy látszik, a repülőtér életét sokan és sokféle okból fényképezték – volt idő, amikor a sok kíváncsiskodót ki kellett tiltani, mert családostól ott bámészkodtak a kifutópálya mellett. Készült fotó a repülőre szálló Mikes János püspökről, az üzemanyagot szállító csacsifogatról, Kovács József alispán vagy Leonov űrhajós érkezéséről. A képanyag legjelentősebb része olyan lokálpatrióta gyűjtőktől származik, mint dr. Pozsonyi János, Pittmann Idikó vagy Bajzik Zsolt. Nagy segítség volt Nagy Géza hagyatéka, melyet a vasi levéltár őriz.

A könyv szerzője összességében úgy látja: bár a mobilitási kínálatot színesítette, a menetdíj nem volt túl drága, és volt idő, hogy három járatpár is közlekedett naponta Budapestre, a nagyközönség számára sosem vált igazán „tömegközlekedési eszközzé” a repülőgép. A két háború között jelentősége igazán a postai szállításban és alkalmi fuvarok tekintetében volt, 1945 után pedig a MASZOVLET járatokat leginkább hivatali utakra vették igénybe azok, akiknek gyorsan célba kellett érniük. Mindazonáltal kevés hazai város dicsekedhet azzal, hogy 1945 előtt Bécsbe, az ötvenes években pedig Siófokra el lehetett innen jutni légi úton.

Miért változott évente többször a menetrend? Miért állt meg a kőszegi vonat a repülőtérnél, amikor az utasokat a szolgáltató busszal szállította ki a reptérre? Mikor és milyen okból szűnt meg Szombathelyről a belföldi légijárat? Ezekre a kérdésekre – és sok másra – is válaszol dr. Kalocsai Péter olvasmányos könyve.