Hétvége

2006.12.23. 03:25

Karácsonyvarázs

Vannak művészek, akikről hosszabb-rövidebb ideig nem hallunk ugyan, ám beivódnak a tudatunkba, a szívünkbe. Értékek, állócsillagok. Adamis Anna dalszövegíró, költő ilyen. Hogy mindez mit jelent az ő számára?

Szenkovits Péter

De nemigen faggatózom, úgyis a maximumot próbálom adni az írásokban és a dalokban, azok igénye és foglalata szerint. Fegyelem és szabadság, ez mindenképpen az írói kelléktár része, már csak azért is, hogy legyen miből kilépni, majd visszatáncolni a biztonságba. Játékosság, képzelőerő, könnyedség, a gondolatok tudattalan szabad áradása - ez éltet, és ezt élvezem, ha írok. A gondolat az ihlet...

Omega, LGT, Kovács Kati, Zalatnay, Bontovics Kati, Varga Miklós... Generációk nőttek fel dalszövegein, versein. Nagylemezt írt Ruttkai Évának, Darvas Ivánnak, Bács Ferencnek.

A dal ötvözet és varázslat - jó esetben. Minimum három rétege van: a tartalom, a mondandó, azaz a szöveg; a dallam, a zenei gondolat, ritmus, a muzsika és az előadás. A jó énekes a maga lényén átszűrve úgy prezentálja a dalt, mintha az akkor, ott születne meg, mintha önmagából hívná elő, úgy, hogy az csak az övé, s benne a szíve, a lelke és a tehetség ajándéka.

Vajon mi a titka annak, hogy folyamatosan építkezik, töltekezik; mi ad erőt ahhoz, hogy újra meg újra meglepjen bennünket? Hogy a Tízezer lépés után megtegyen akár tízezer kilométert is?

Tudatosan sem nem építkezem, sem nem töltekezem - legalábbis én nem veszem észre. Talán az érdeklődésem tág, úgy érzem, és kevésből is értek. A titok talán az élet maga. Nekem valóban az életre van igényem, mozgásra, gondolkodásra... Hagyni, hadd hassanak rám a dolgok, közeliek, távoliak egyaránt. Egy-egy tekintet, mozdulat többet mondhat el valakiről, mint egy órás beszélgetés. Nem is igen szeretek túl sokat beszélni. Néha-néha ugyan kiárad a szófolyam, de ha nem szól semmiről, hamar el is apad. A gondolkodás, sajnos, vagy hálúgy folytatott mindent ott és akkor; azok az iskolák tartást adtak, jellemet formáltak, alapot az egész életre.

Utóbb a meghitten csillogóbb karácsonyesték saját családommal. Budán, szintén a Duna-parton. Az örömök, a mosolyok, a nevetések. A koncerteket általában karácsony második napjára szervezték, így volt időnk egymásra... Majd a kis-svábhegyi házban. A papa telefonját vártuk délután Kaliforniából a kisfiammal. A szél gyors havas esőt zúdított a környékre, jó arasznyira hizlalva a jeget a kerti lépcsőkön, hiába sóztuk-borsoztuk, sepertük, jégcsákányoztuk. Hozzánk már csak hétmérföldes csizmában jöhet bárki is, zártuk le a témát. S valóban, óvatos, nagy léptek közeledtek. Ki lehet a látogató? Riskó Géza újságíró, régi barátunk kopogott be, s így szólt: Ez a papa ajándéka! Beadott egy nagy csomagot, inkább Mikulás-zsáknak mondanám, amit a papa küldött, és Géza hozott haza Amerikából még aznap. A hóbuckás, jeges lejtő, az észveszejtő hajtűkanyarok, semmi nem érdekelte, csak az, hogy elhozza, és még a karácsonyfa alá kerülhessen... Most meg én kapom a telefonokat, az üdvözleteket. Mivel ünnep, pihenten fogadom. Az előkészületek már megtörténtek, a szép zöld fenyőnek már korábban is lehet örülni, rend van kívül-belül... Remélem.

Nem rajongok a túlcsorduló érzelmekért, de hihetetlenül jó, hogy a városok, falvak, közösségek megteremtik az ünnep tereit, foglalatait. Leleménnyel, eszességgel, munkával... Fantasztikus volt, azt hiszem, tavaly: fehér karácsonyt varázsoltak valamelyik városunkban hóágyúval egy park egyik felén legalábbis, másutt a legnagyobb betlehemet állítják fel, megint máshol dombot építenek, hogy szánkózhassanak a gyerekek, jégpályát, hogy korizzanak, saját karácsonyi vásárokat rendeznek. Házakat, lelkeket öltöztetnek ünneplőbe. Nem feledkeznek meg másokról sem. Ünneplőbe öltöztetik a fasorokat, halványkék, sárga, fehér utcákon járunk; másutt csak egy fenyőt vagy gyertyát látunk. Ugyanannyit jelent. Jólesik ez a korán sötétedős decemberben.

Amellett, hogy a karácsony a legszentebb ünnep, éppen úgy kultúrkör is. S még itt Európában is máshová tevődnek hangsúlyai. Máskor van a vacsora, kicsit máskor az ajándékbontás; az olasz gyerekek még Vízkeresztkor is kapnak ajándékot egy tündérlénytől... Magam részéről azért maradnék a jó öreg Mikulásnál, a családi-baráti szentesténél, a nem túl kötelező karácsonyi ebédeknél...

Épp a napokban az Andrássy úton a szürkületben előkerült egy Mikulás, és a járókelőkre ráköszönve mindenkit megajándékozott, aki éppen az 0peránál ment át az úton. Engem is. Nevettünk és meghatódtunk. Emberek, ismeretlenek. A Vörösmarty téri szép adventi-naptáros vásár már nemzetközi hírű a harsonákkal, a lappföldi és magyar Mikulásokkal, a rengeteg aprósággal a papák nyakában, a bábszínházzal, a nézelődőkkel, a hatalmas fa harangjával, görkorcsolyás és breakelő srácokkal. A karácsonyelő sétatere.

Előkeresi a Kiskarácsony, nagykarácsony című Omega-dal szövegét. Kisfiamnak dedikálja. Részlet belőle:

Kiskarácsony, nagykarácsony, / béke legyen, csak ezt vágyom, / az emberek ne öljenek, / neveljék a gyerekeket.

Kiskarácsony, nagykarácsony, / eljött éjjel havas szánon, / puha a hó, mint az álom, / kiskarácsony, nagykarácsony.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!