Karanténanyukák, kincset érő távoli Nagyik

Csiky Hajnalka bejár dolgozni, üzletvezető egy telekommunikációs cégnél, a gépészmérnök párjával felváltva maradnak otthon a második osztályos gyermekükkel, Ivánnal. Azt mondja, nem könnyű home office-ban dolgozni, és öszszehangolni a munkát az online tanulással. Ha egy telefonos konferencia-beszélgetésben van, és jön a kisfiú, hogy anya most azonnal segítsen, mert valamit nem tud megcsinálni, akkor ő nem tud hirtelen kettészakadni, pisszeg a gyereknek, hogy most egy kicsit maradjon csendben, vagy csak a kezével mutatja, hogy stop, állj, ne gyere… Rossz látni ilyenkor a fiúcska arcán a csalódást, hogy lehangolódik, de pillanatnyilag nincs más választás. A kellemetlenségek ellenére úgy gondolja, hogy a párjával együtt összetehetik a két kezüket, hogy ilyen cégeknél dolgoznak, ahol nem kell félni, hogy elküldik őket, és fizetéscsökkentésről sincsen szó. – A reggelek most sokkal kényelmesebbek, nem kell rohanni.

Délutánonként is jobb, ha otthon vagyunk. Körülbelül öt órára elfáradok, mert ugye tanulni is kell a gyerekkel a munka mellett. Nekem az is plusz, hogy eddig csak hétvégén készítettem meleg ételeket, most viszont az egész napi étkezésről is gondoskodni kell, így esténként főzök – mondja Hajnalka, akinek kevés ideje jut saját magára, éppen csak eljut hetente egyszer tornászni. A fodrász, a körmös különben is bezárt. Reggel fél hatkor kel, hogy tudjon meditálni egy kicsit, mielőtt felébred a család, este pedig akkor van erre idő, ha a gyerek lefeküdt.

A fiúk mindig készülnek, virágot szokott kapni tőlük, rajzolnak, borítékot hajtogatnak, beleírják, hogy Szeretlek, Anya!

– A meditáció nem új szokásom, ez máskor is segít. Erősíti a türelmet, a pozitív hozzáállást a világhoz, a derűs látásmódot. Csak kevés ideig aggódom valamin, hamar megnyugvást tudok találni. Hajnalka azt is tudja, hogy a kisfia anyák napi ajándékot készít titokban, mert interneten küldtek neki egy feladatot az iskolából, ami fölé az volt írva, hogy anyukáknak nem szabad megnézni. Iván majd vasárnap adja át, meglepetés lesz. Babos Beának ikerfiai vannak, Gergő és Matyi. Egyedül neveli a gyerekeket. Ő is home office-ban dolgozik, csak hétfőn és pénteken megy be a munkahelyére, olyankor a fiúk az apukájukkal vannak, ő tanul velük. Nem könnyű, mert az ikrek nagyon különbözőek, az egyik fiú önállóbb, a másik kevésbé, ott kell lenni mellette, akkor figyel a feladatokra. Az egyik gyorsabb, ha végez, játszani kezd, és elvonja a másik figyelmét; ha az egyik több videót kap, a másik is nézni szeretné. De azért dicséri őket az anyuka, mert olyan „lelkesek, rendesek”. – Igyekszem megosztani magamat a munkám és a gyerekek között. Ha nem megy, megcsinálom a munkát este.

Egy építőipari cégnél vagyok műszaki előkészítő, nagyon szeretem. Most kitolódik a napi elfoglaltság este 9-10 óráig is. Délelőtt főzök, gyors ételeket dobok össze, vagy két napra főzök, hogy azzal spóroljak időt – tudjuk meg Beától, aki szintén hetente egyszer tornászik, hétvégén pedig sokat alszik, ennyi, amit magára fordít, illetve néha olvas, vagy kenyeret, sütit süt, hogy örüljenek a gyerekek. Anyák napjára a fiúk mindig nagyon készülnek, virágot szokott kapni tőlük, rajzolnak, borítékot hajtogatnak, beleírják, hogy „Szeretlek, Anya!” Árendás Anett arról mesél, hogy meglepődött, mikor mindenki otthon kezdett enni: milyen sokat kell vásárolni egész hétre, milyen rengeteget fogyaszt egy négytagú család. A veszélyhelyzet kihirdetéséig a gyerekek hétköznap a suliban ebédeltek, otthon csak reggeli és vacsora volt. Az első két hét a „belerázódással” telt. Mire átért az egyik szobából a másikba – külön tanul a 9,5 éves Kata és a 8 éves Liza –, az egyik gyerek már fel is kelt a számítógép mellől, és a teraszon hallatszottak a léptei. Nehéz volt két helyen lenni egyszerre, hogy a lányok a feladatok mellett maradjanak, és odafigyeljenek. Egyszerre nem tud kettőnek segíteni, futkos a szobák és a konyha között, mert közben főz is. Az elmúlt hetekben a lányok sokat önállósodtak, ez hozadéka az online iskolának.

– Egy nőnek most még több szerepben kell megfelelni: már nemcsak anya, feleség, szerető, háztartásvezető, takarítónő, hanem pedagógus is kell, hogy legyen. Ez azért különösen nehéz, mert anya–gyerek kapcsolatban érzelmileg máshogy vagyunk érintettek, mint egy tanár–gyerek kapcsolatban – fogalmaz Anett, aki orvos mellett adminisztrációs asszisztens, másodállásban pilatesedző. – Közben próbálom menedzselni a munkámat, hogy el tudjak menni egy-egy órára egyéni edzést tartani. Ha az apukájuk van a gyerekekkel, ő keményebb velük. Azt mondják, hogy „az anya a tanítónő, az apa az igazgató.” Eléggé próbára teszi ez a helyzet a türelmemet. Nagyon várom a nyári szünetet, jobban, mint amikor én voltam diák. Azzal együtt, hogy nem tudom, mit fogok csinálni a gyerekekkel nyáron, mert táborok nem lesznek, és a mamákhoz sem vihetem őket. Az anyák napja fontos ünnep a családjukban, mindig köszöntik a nagymamákat és a három dédit is, azt mondja, kincset érnek.

– Kétszáz kilométerre laknak, most nem utazhatunk oda hozzájuk, fájdalmas lesz ez így a távolból. Szeretném majd őket megajándékozni, de egyelőre képeslapot küldünk postán. Az itteni mamákkal is úgy fényképezkedtünk, hogy tartottuk az egyméteres távolságot. Nekem a gyerekek virágot szednek vagy rajzolnak: el nem hervadó, örökké megmaradó virágot.