2007.03.31. 02:26
Kérjük szépen
A bárpultnál ülnek: a pár, és tőlük egy széknyire a magányos fiú. A lány barátja lazán a karcsú derékon nyugtatja a kezét, a lány háttal ül neki, beszélgetnek, a zenekar még csak hangol.
Szemben a pár még mindig beszélget, a lány még mindig a fiúnak támasztja a hátát, dereka körül az ölelő karral, de a nő tekintete... A pillantása kibújik az ölelésből, a mellette ülő fiú tekintetébe kígyózik, amaz állja. Buja és szenvedélyes pillanat, nem tart tovább a másodperc töredékénél, mégis örökkévalónak tűnik, akár a cigányzene.
Talán nem így történt volna, ha nem a !Deladap játszik épp, de múlt szombaton így esett, és senki nem hibáztathatja őket a lopott pillanatért: ez az urban gypsies , ahogy a zenekar saját zenéjét titulálja, nos, a szenvedélyes felszabadulás a városi romák hatása. A két énekesnő a beéneklés után lejött a színpadról, én pedig tudván, hogy Bécs a !Deladap otthona, németül szólítom meg őket. Értetlenül néznek rám, nem értik. Kiderül: csehek, és főleg csehül, románul és angolul beszélnek. Brooklyn kutya közben nyugovóra tér, gazdijával az öltöző felé vesszük az irányt, hogy megtudjuk, ki és mi az a !Deladap.
Az, hogy a bécsi zenekarnak egy osztrák nemzetiségű tagja sincs, legfeljebb érdekes, de az azért fura is lehet, hogy a nevükben és zenéjükben is roma zenekarnak csak két roma tagja van, a két énekesnő, Simona és Kristina.
- Igen, ez most így van, de miért is ne szerethetné, miért is ne játszhatná nem roma is a jó cigányzenét, kérdez vissza Alen Dzambic, becenevén Dzamba, a harmonikás, mellesleg Bécsben élő szerb. Nem túl szerencsés hasonlattal azt mondom, hogy Justin Timberlake soha nem fog tudni úgy rappelni, ahogy Snoop Dogg, vagy 50 cent. Egy cigány zenésznek - szerintem - van valamije, ami a nem cigány zenészeknek, lehet, hogy nincsen.
- Nézd, nem tudom, hogy van ez Timberlake-kel, meg a többiekkel, egy biztos: egész életemben cigányokkal zenéltem, ezt ismerem, ezt szeretem, és a vérembe ivódott ez a zene. Ha ennek az életörömnek, amit tőlük tanultam, csak a felét tudom átadni a zenén keresztül, már nem éltem hiába, mondja.
Nem vitatkozom tovább, Dzamba meggyőzött, márcsak azért is, mert az elektronikus bőgőn játszó Jovan Torbica és a gitáros Aleksandar Stojic is egyetértően bólogatnak. Stani Vana, a producer fordítja Kristinának és Simonának a kérdéseimet, egyebek között azt, hogy melyik a kedvenc daluk. Rövid egyeztetés után azt mondják, a Hop-hop című, egy dal a sok közül, amit ők írtak. Almáról és szerelemről szól, mondják szűkszavúan, mikor a szövegről érdeklődöm. Mi történik végül az almával, kérdem, mire mosolyogva válaszolják: hát elfelezik a szerelmesek. Egy évben számos országban megfordulnak, a spanyol Kanári-szigetektől Anglián keresztül Németországig (most éppen Moszkvában vannak), a kedvenc fellépőhelyük mégis Bécs.
Azért nem az otthonuk a gyönyörű Prága, mert ott érezhető a rasszizmus, mondják mindketten.
Stani, pontosabban Stanislaus Vana, eredetileg szintén prágai, a bécsi Deladap klubról mesél, arról, hogy a bécsi kerületre, ahol található, azt szokták mondani, hogy ott kezdődik a Balkán, a szó legjobb értelmében. A 20 éve Ausztriában élő producer eredetileg filmzenét, ún. bollywood zenét készített, és egy indiai élmény hatására merült fel benne: valami egzotikusat kellene csinálni. Sok zenész- szel dolgozott együtt, és a cigányzene hallatán jutott eszébe: hisz nem kell Indiáig menni, az egzotikum itt van, ez az, amit mindannyian ismerünk. A szándéka az volt, hogy olyan cigányzenei alapokra helyezett muzsikát készítsen, ami a klubok, zenés helyek közönségének is megfelel, igazi tánczenét.
Nem modernizált cigányzenét, azt mondja, abból van épp elég, inkább olyasmit, ami továbbviszi a hagyományokat is, de jazz és elektronikus zene is keveredik hozzá. Többéves kísérletezés után találtak egymásra azokkal a muzsikusokkal, akikkel ma is együtt dolgoznak, és elkészítették az első CD-ket. A stúdió-projektként induló zenekar olyan sikert aratott, hogy úgy döntöttek: közelebb lépnek közönségükhöz, koncerteket is adnak. Magyarország nagy fesztiváljain többször is felléptek, koncerteztek az A38-on, interneten is megtalálható turnétervük alapján pedig folyamatos utazással töltik majd a következő hónapokat.
- A küldetésünk, hogy örömöt adjunk át a zenéinken, szövegeinken keresztül. Meg akarjuk tartani a roma zene legjobb hagyományait, de nem úgy, hogy korlátozzon bennünket - mondják.
Időközben lejárt az előzenekar ideje, nagy sikerrel játszottak ők is a mozi zsúfolásig telt előcsarnokában, a !Deladap lép a színre, zajos sikerrel. A közönség soraiban bolyongok, szeretném megtudni, hogy a magyar cigányok értik-e a dalokat, de nincs kit megkérdeznem, egyetlen romát sem látok először.
Nem véletlen, mint kiderül, ők a színpad előtt ünnepelnek. Persze hogy értjük, miről énekelnek, mondja az egyik srác. Lefordítja a Lisa, Lisa szövegét is: egy árva lány története, aki elindul, hogy szerető családot keressen magának. A zenekar nevéről érdeklődöm: a Deladap dela része könynyű: azt jelenti, add nekem , de a dap jelentését a hirtelen verbuválódott kupaktanács sem tudja megfejteni, Stani árulja el: az angol dub -ból származik, tehát a zenekar neve: add a ritmust.
Akik ott voltak szombaton este, meg is kapták, és többet is. Szenvedélyt, táncra csábító örömöt, öröknek tűnő boldogságpillanatokat. És még csak kérniük sem kellett.A