Kuruc favágók Surányban

óA leegyszerűsített, stilizált rajzon minden bizonnyal a Sigray család lerombolt vassurányi kastélya szerepel, s ennek a romnak nagy szerepe volt a család későbbi történetében.

1706 júliusában Esterházy Antal kuruc tábornok parancsba adta egyik alvezérének, Szathmári Jánosnak, hogy „Sigray uram surányi kastélyát a demoliáltassa funditus”, azaz az alapjaiig romboltassa le. A kurucok az akciót augusztus 4-én hajtották végre. Elpusztították a kastélyt, és a melléképületeket felgyújtották, majd akkurátusan kivágták a gyümölcsfákat is.

Esterházy jó katonához illően dokumentálta az általa kiadott utasításokat. Tábori könyvében ez a parancs is szerepel.

A kastélyrombolás hátterében a politikai bosszú állt. Sigray József, Vas vármegye alispánja 1706 nyarán úgy ítélte meg, hogy a Rákóczi-féle háborúban fordulat következett be. Korábban ímmel-ámmal a kurucok oldalán volt, akkor azonban nyíltan hűséget fogadott a császárnak, labanc lett. Az átállást a kurucok árulásnak tekintették, Sigray kastélyát a földdel tették egyenlővé. A fák kivágásával pedig azt jelezték, az írmagja is vesszen annak, aki ilyet tesz.

Sigray élete is veszélyben forgott, de sikerült az Erdődyek monyorókeréki (ma Eberau, Burgenland) várába menekülnie, ott vészelte át a nehéz heteket. Ha elfogják, valószínűleg kivégzik, mint ahogy tették később a másik árulóval, Ocskay Lászlóval.

A házak lerombolása, felégetése nem állt távol a kuruc harci módszerektől. Éppen akkor, amikor Szathmári a surányi büntető expedícióra kapott megbízást, Esterházy levelet írt egy másik alvezérének, Kiss Gergely ezredesnek is. Őt azzal bízta meg, hogy folytassa az osztrák falvak felégetését.

A magyar folklórban fontos helyet foglalnak el a kuruc dalok.

Ez az időszak nemcsak a magyar néphagyományban jelenik meg, hanem az osztrákban is. Szomszédaink egy kicsit másképp ítélték meg az akkori eseményeket. Náluk a fogadalmi emlékek között külön csoportot képeznek az úgynevezett kuruc keresztek. Főként Bécs előterében találkozhatunk velük. Azért állították, hogy megmeneküljenek a kuruc veszedelemtől.

Esterházy Antal és Sigray József nagyjából egyidősek voltak. Az előbbi egy régi főnemesi családból származott, az utóbbi egy feltörekvő új famíliából. Esterházy végig kitartott Rákóczi mellett. A szabadságharc leverése után Lengyelországba ment, majd onnan Törökországba emig­rált. 46 éves volt, amikor 1722-ben Rodostón pestisben elhunyt. Haláláról Mikes Kelemen is megemlékezett a Törökországi levelekben. „Eszterházi úr …nagy főfájást érzett, de mi nem is gondoltuk, hogy még a’ veszedelmes legyen; a’ pedig már a pestisnek jele volt és harmadnap múlva csak halljuk, hogy pestisben megholt”. Földi maradványait 1906-ban hazahozták Kassára. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona mellett nyugszik. Több városban, így Szombathelyen, Veszprémben és Miskolcon utca viseli a

nevét.

Bár utcát nem neveztek el róla, a maga módján Sigray József is elégtételt kapott. Az „átállásáért” megjutalmazták. Előbb bárói, majd grófi rangot nyert, s címerébe felvehette a „Buzgósággal és hűséggel” jelmondatot. Jól jövedelmező állami tisztségeket töltött be. Korábban csak egyszerű kastélya volt Surányban, majd egy sokkal szebbet és nagyobbat építhetett helyette. Az ő révén a család nagyot lépett előre a ranglétrán. (A család történetét Benczik Gyula írta meg az Iváncról szóló könyvében.)

Sigray József fia, Károly 1750-ben a vassurányi kastélyt, az ottani birtokot eladta. A Sigrayak sorsa a későbbiekben már Ivánccal fonódott egybe.