Hétvége

2007.03.31. 02:27

Leartől a Hasutasokig

Sokoldalú ember. Színész, filmszínész, legújabban egy vérbő komédiában, a Hasutasok című filmben tűnik fel. Állomásfőnököt játszik, meglepően hitelesen. Egyik meghatározója a humoros mozinak, Badárral, Szőkével pendül egy húron.

Kozma Gábor

- Milyen volt a forgatás?

- Fergeteges. Ha a nézők feleannyira szeretik majd a filmet, mint mi, akkor már nagy siker lesz. A Hasutasok egyenes előzménye a Zsiguli című Szőke-dolgozat. Abban akadtam össze vele és Badárral, jól kijöttünk, elvégre a Szőke is Badár... Ebbe csöppent bele egy Szarvas, és igen jól érzi magát. Úgy kerültem képbe, hogy Szőke érezte: személyes filmjei kereteit tágítani kéne. Jómagam más iskolán nőttem fel, nem ezen a szubjektív improvizatívon. De nem is volt idegen tőlem. Így aztán hamar egymásra találtunk a Zsiguliban. Nagyon tetszett, hogy Szőke, mint rendező, azt mondta: felejtsd el a forgatókönyvet. Ott a Badár, azzal találd ki a dialógot. Szőke egyébként ön- és közveszélyes instrukciókat képes adni.

- A filmben olyan állomásfőnököt játszik, aki megmenti a kisvasutat, ezzel a falut. Miként azonosult e szereppel?

- Mint a Badár... Tőle rengeteget tanultam, mert ő 12 évig vasutas volt. Ez az alak egy különlegesség. De hát az a bajom, hogy még nem láttam a fimet...

- Ez, ugye, vicc...

- Dehogy, tényleg nem láttam, csak részleteket belőle. Így voltam az Üvegtigrissel is. Most majd, amikor lehozom Viszákra, végignézem a helyiekkel. Persze nem azért nem néztem meg, mert nem akartam. Hanem mert nem volt rá időm. Vagy tárgyaltam, vagy közönségtalálkozókon voltam.

- A Hasutasok nevettetős ugyan, de keserédesen. Olyan dolgokról is szól, mint a Potemkin-lét, a falvak elszegényedése, emberek leépülése.

- Valóban meghúzódik egy látlelet a Hasutasokban, ez a producer Sándor Pál érdeme is. De tegyük hozzá: az emberek, akik a kis falvakban küzdenek, leleményesek, képesek túlélni a nagy válságokat is. Ilyen ez az ország.

- Egy korábbi, érdekes filmet említek, Zsigmond Dezső Bizarr románcát. Ebben főszerepet alakít. Egy szeretetéhségben szenvedő szélütöttet, aki tanyán gyilkol, szex-műanyag nőt hurcolász-gyaláz.

- Örülök, hogy mondja, mert ez a film többet érdemelne. Zsigmond Dezső néhány hete felhívott, hogy nem hagyja békén a dolog. Kérte, forgassunk még, rakjunk fel új dialógokat. Bosszantja, hogy a forgatókönyv nem készült el jól, nem volt elég pénz rá. Ez is személyes film, szinte minden snittben jelen vagyok. Nem volt könnyű szerep, hiszen sajátos nyelvet kellett alkalmaznom. Két hét alatt csináltuk meg, nem tudott a történet igazán kibontakozni. Szó van tehát arról, hogy beleforgassunk, hozzátegyünk.

- Egyes kritikusok szerint megérné, mert a Bizarr románcban egy nagy film lehetősége is benne van. Társadalmi dráma, magyar módra. De hát sok más műből is ismerhetjük Szarvas Józsefet. Tényleg, melyik a kedvesebb gyermeke? A film vagy a színház?

- Alapkérdés. A színházi színész nem biztos, hogy jó filmen. Szerencsés vagyok, mert nekem mind a kettő bejött. A színházi életforma szellemileg, szakmailag, fizikailag megtart, a film pedig nyári kaland. A film a rendező műfaja, a színházban a színész az úr. A filmben rögtönözhetsz, és ott a vágóasztal. A színpadon fegyelem vár, és hitelesség kell.

- Egy színész mindig azt játssza el, amit a rendező akar?

- Pályám során játszottam az Oidipuszban, a Lear királyban, vagy az Ember tragédiájában. Említhetném Móricz Rokonokját, Mrozek Emigránsokját, vagyis széles a skála. A rendező persze meghatározó, de mégis csak az egyik elem abban a halmazban, amely a színművet kiadja. Ott van az író és a színész, meg a kellékes, vagyis minden olyan tényező, amely a darab sikeréhez szükségeltetik. Olyan pályát kívántam magamnak, amit férfiasan tudok vállalni. Ezt teljesítettem. Tudva, hogy minden egyes szerep kihívás. Most próbáljuk Szomori Dezső Hermelinjét, és nagyon meg kell küzdenem a tanárszereppel. Végig kell vinni egy folyamatot a jelmezessel, a dramaturggal, a rendezővel, a sminkessel. És közben arra vársz, hogy megszületik-e a szerep. Minden színész megszenved ezért, képességei szerint. A siker és a kudarc testvérek.

- A médiában futó szappanoperák színészei - színészek?

- Az is egy tanult szakma, de kizsákmányolás mindkét részről. Ebből színészként csak nagyon kevesen jönnek ki, mert a főszerep a reklámé.

- Sokan tudják, hogy az Őrség szerelmese. Ha teheti, már évek óta Viszákon, saját házában pihen.

- Tíz évvel ezelőtt a nejemmel itt jártunk. Alföldi gyerek vagyok, ez a festői táj nagyon megragadott, beleszerettünk, hát vettünk egy házat Viszákon. Ma már sok itt a barátom, a jó ismerősöm, s úgy érzem, befogadtak. Ennek az egyik jele, hogy pálinkát is főzetek... Amúgy szervezünk színházi kirándulást, évente néhányat. Így a helyiek láthattak a Nemzetiben, például a Holdbeli csónakos című darabban.

- Volt visszajelzés?

- Az egyik darabban, szerepem szerint, ráordítok Garas Dezsőre. Mire viszáki komám azt mondja: te, fájt, ahogy a Dezsővel ordítoztál... Majd: ugye előre megbeszéltétek? Igen, igen, válaszoltam. Egyszóval őszinte emberek, totális befogadók. Úgy élik meg a darabot, ahogy kell, ahogy az van. Csodálom ezeket az embereket, mert tartják szokásaikat, kultúrájukat. Úgy vélem, létezésükbe nem illő belepiszkálni. Arra lehetek a legbüszkébb, hogy már vannak itteni gyökereim. A színház szellemileg, szakmailag, fizikailag megtart, a film pedig nyári kalandA

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!