Milyen az élet ápolónőként? – Kiderítettük!

Kórtermek

A gasztroenterológiai és belgyógyászati osztályon vagyunk, ahol kétszáz beteg fordul meg havonta. Az osztályvezető ápolónő, Szétag Andrea szeretettel fogad minket, szívesen mutatja be az osztályt, amely két ápolási egységből áll, mindkét részlegen 35 betegágy van, jelenleg nincs szabad hely. A kórtermek 1-3 ágyasak, felszereltségük a modern kor követelményeinek megfelelő, mindegyikhez tartozik mellékhelyiség, zuhanyzó, hűtőszekrény, zárható szekrény.

Első benyomás

Az osztály profilja az emésztőszervi betegek vizsgálata és a diabetológia. Sürgősséggel vagy beutalóval lehet bekerülni, az új beteget az ápolónő fogadja. Andrea elmondja: nagyon fontos az első találkozás, az első benyomás, hiszen az új beteg fél, bizonytalan, nem tudja, mi vár rá. Egy kedves, bátorító szó, egy mosoly meghatározója annak, hogy a bizalmát elnyerjék.

Kinek mi a feladata?

Minden szabályozottan történik: a gyógyszerelés, a mosdatás, az étkeztetés. Mi mindenre kell figyelni minden egyes embernél? Hogy van-e gyógyszerallergiája, kap-e infúziót, mennyi a vércukra, kell-e vért kapnia. A vért az orvos köti be, a nővér asszisztál, aztán folyamatos megfigyelést végez: milyen a beteg bőrének vérteltsége, lázas-e, milyen a pulzusa, van-e hidegrázása. Mindezt dokumentálni is kell, ápolási naplót vezetnek a betegek ellátásáról. Kisviziten mondja meg az orvos, hogy ki milyen diétát kapjon, gyűjteni kell-e a beteg vizeletét, elő kell-e készíteni valamilyen vizsgálatra, a lázlapon tüntetik fel a gyógyszerek adagolását.

A szakápoló orvosi tevékenységbe tartozó feladatot is végezhet, ha arra írásos felhatalmazása van, sebet kötözhet, infúziót köthet be. Nagyon ügyesnek kell lenni, hogy egy gyenge vénájú embernek is könnyen, gyorsan beültesse a kanült. Rendszeresen tisztába kell tenni az önellátásra képtelen betegeket, gondoskodni az étkezésükről, az innivalójukról. Ha valakit elő kell készíteni vastagbéltükrözéshez és hashajtót kap, a nővér teszi tisztába, ahányszor kell, a megfelelő bőrápolás is az ő dolga. Rendben és tisztán kell tartani az ápolási eszközöket, cserélni az ágyneműt szükség szerint. Mindemellett a kedvesség, a mosoly, a jó szó ad a legtöbbet a gyógyuláshoz. Fel kell emelni az elesettet, szó szerint és átvitt értelemben is.

Lelkileg is megterhelő

Nemcsak fizikai megterhelést jelentő feladatok vannak – például van, akit mosdatni kell, van, akit kétóránként meg kell fordítani az ágyban, hogy ne legyen felfekvése –, de sokszor lelki támaszt is kell nyújtani. A nehéz helyzetekben a családtagoknak is vigaszra van szükségük.

A nővérek nemritkán szembesülnek a halállal is, az elhunyt beteget külön kegyeleti szobában helyezik el, ahol a hozzátartozók elbúcsúzhatnak. A hozzátartozókat nagyon empatikusan, tisztelettudóan, együttérzően fogadják.

A főorvos

Az osztályvezető főorvos, dr. Patai Árpád jön szembe a folyosón, nagyon dicséri a nővérek nélkülözhetetlen segítséget jelentő munkáját. Kiemeli: az ápolás érzelmileg a végletek között zajlik, miközben a betegeknek a kiegyensúlyozottságot kell látniuk. Azt kérdezzük a főorvostól, miért van ma ennyi daganatos betegség. Mint mondja, egyre tovább élünk, és a táplálék minősége a tápcsatorna betegségeit hozza. Jó lenne, ha az emberek 50 éves kor felett rendszeresen eljárnának vastagbélrákszűrésre, és nem a végstádiumban kerülnének orvoshoz. Helyes, ha mindenki évente egyszer megjelenik a háziorvosánál kivizsgálásra, ami alapján látszik, hogy be kell-e utalni valamelyik szakorvosi rendelésre. Dr. Patai Árpád hangsúlyozza: a „jó ápolói” munka egyszerre szellemi, lelki és fizikai megterhelés.

A főnővér

A főnővértől megtudjuk: az egyre növekvő igények, feladatok megkívánják, hogy elegendő szakápoló dolgozzon a betegágyak mellett. Az ápolók folyamatos szakmai továbbképzéseken vesznek részt. A kórház támogatja az érettségire épülő szakápolói képzéseket, az osztályról két ápolónő végzi most. Ahhoz, hogy minőségi betegellátást tudjanak nyújtani, erkölcsi és anyagi megbecsülést szeretnének elérni. Andrea úgy fogalmaz: akik ma a betegágyak mellett dolgoznak, nem panaszkodnak, mert elhivatottak a szakmájuk iránt.

Elviharzik mellettünk a főnővér helyettese, Csöglei Andrea és Török Tímea segédápoló, rengeteg eszközt visznek tálcákon a szükséges beavatkozásokhoz. Érkezik az ebéd, egyénre szabott diéták szerint. A főnővér rendeli meg minden reggel, aznap ki mit kaphat: epekímélő, cukorbetegnek való, zsírszegény, rostban gazdag, laktóz- vagy gluténmentes ételt. A dietetikus oktatást is végez, mindenkinek személyre szabottan ad tanácsokat. Ez nagyon fontos, hiszen életmódváltásra lesz szükség, a betegnek haza kell vinnie ezt a tudást, aztán otthon is betartani a szabályokat. Az ápolónők tanítják meg a cukorbetegeknek, hogyan adják be maguknak majd egyedül az inzulint.

Szétag Andrea főnővérrel pár percre ülünk le a szobájában, ahol nem tartózkodik sokat, mert a feladatok ide-oda szólítják. 36 éve dolgozik itt, elkötelezett a szakmája mellett, önként vállal túlórákat a betegekért, ahogy a 20-25 éve a kórházban dolgozó nővértársai is. Családias, összetartó a közösség, másképp nem is lehetne bírni az állandó nagy leterheltséget, folyamatosan erőn felül teljesítenek, hogy el lehessen látni az osztályt. A ’80-as, ’90-es években 3-4 nővér, szakképzett ápoló dolgozott egy 8 órás műszakban. Most kevés a nővér, ezért vállalnak túlmunkát a kötelező óraszámon felül, hogy a betegellátás folyamata ne sérüljön. Az osztályon összesen 10 szakápoló, 6 segédápoló, 2 részmunkaidős ápoló dolgozik, 12 órás munkarendben váltják egymást. A nappali műszakban egy szakápoló és egy segédápoló lát el egy részleget, éjszaka egy szakápoló.

Andrea havi 30 napból 20-21 napot dolgozik, beáll műszakba is, csak sok a szervezési feladat. Munkabeosztást ír, kiadja a szabadságokat, mindenki kérését figyelembe véve. Ő irányítja az egészségügyi képzésre járó diákok gyakorlatát is. Azt mondja, nem könnyű a betegágy mellett maradni, elhivatottság kell, a napi 12 óra bőven ki van töltve feladatokkal. Szívvel-lélekkel van jelen a munkájában. Egy dologban nem fáradt még el: mindennap segíteni akar az embereken. Az ápolói munka elismerésének tekinti, ha a beteg elégedetten távozik, és szívesen gondol vissza az osztályra.