Mindennapi függőségeink – Zacher Gábor tartott előadást Szombathelyen

A boldogság pozitív érzelmekkel jellemző mentális állapot – szögezte le előadása elején dr. Zacher Gábor, akinek előadására színültig megtelt a Palace nagyterme. A neves szakember a boldogság, boldogtalanság, függőség témakörét tálalta mindenki számára fogyasztható, könnyed stílusban. Majd egy aggodalomra okot adó tényt közölt: a statisztikai adatok alapján a magyar lakosság mintegy ötvennyolc százaléka tartja boldognak, érzi jól magát a bőrében – szemben például Írországgal, ahol nyolcvan százalék ez az arány.

Kiemelte azt is, hogy vannak olyan területek, ahol éllovasok vagyunk: dohányzásban, alkoholfogyasztásban, elhízásban. Biztosan nem leszünk boldogok, ha önmagunkkal nem vagyunk tisztában: hiszen ha nem ismerjük önmagunkat, a problémáinkat sem tudjuk sem felismerni, sem megoldani. Minden más – egészség, pénz, társ stb. – csak ez után következik.

Az előadás további részében hétköznapi dolgaink, tevékenységeink alapján összerakott tükröt tartott elénk. Az alapkérdés a szakember szerint az, hogy mennyire tudjuk keretek között tartani a saját függőségeinket, hogy abból probléma ne adódjon.

Kábítószer, dohányzás, szerencsejáték, kávé, internet, vásárlás – mind alapját adhatják a függőség kialakulásának. Felhívta a figyelmet arra, hogy alapvetően semleges töltetű szóként értelmezzük a függőség kifejezést: mindig a szövegkörnyezet határozza meg, hogy miféle függőségről van szó. Amikor egy embert valamely tevékenység kellemes, jó érzéssel tölt el, ismételni szeretne; miközben tisztában van azzal, hogy a tevékenység függőjévé válhat.

A toxikológus kiemelte, hogy a (szülői) mintaadás a döntő sok függőség megelőzésében: a tiltás, fenyegetés nem biztos, hogy célt ér. Példája szerint ha huszonéves fiúk csapata elmegy egy szórakozóhelyre, ahol fogyaszt alkoholt, amit aztán gyakran cigaretta követ, alap­vetően nem kell tartani a rászokástól, ha jó a minta: akkor kifejlett kontrollmechanizmus működik.

Zacher Gábor kiemelte: a függőség – ha például ­kémiai szerektől való függőségről beszélünk – nem az örömről szól, hanem arról, hogy a függő személy „működéséhez” kell a szer. Az alkoholistát hozta fel példaként: kezdetben van a ­kedvenc itala és eljut addig, hogy reggelente remegő kézzel szorítja meg a tömény alkoholt tartalmazó kis üveget, ezután a kézremegése elmúlik – tehát nem az öröm az oka a fogyasztásnak, hanem hogy működni tudjon. Ilyenkor bizony segítség kell.

Nem árt tisztában lenni azzal sem, hogy rengeteg függőség fenyeget a hétköznapjainkban: mobiltelefon, számítógép, közösségi média, nikotin – amely a szakember szerint az egyik legintenzívebb függőségnek számít –, étel, koffein, gyógyszer, munka. Utóbbiból is alakulhat ki függőség. A munkaalkoholista például nem tudja felmérni, hogy mikor fogynak el az energiatartalékai.

Pedig fontos, hogy kell tudni „semmit csinálni”, fel kell tudni tölteni a tartalékokat, különben pszichoszomatikus tünetek jöhetnek elő: fejfájás, alvászavar, puffadás – amelyek a többi között kiégéshez vezetnek.

Zacher Gábor előadása végén kitért arra, hogy a függőségeken túl lehet jutni, meg lehet tőlük szabadulni – de nagyon fontos, hogy ahhoz előbb fel kell ismerni és akarni kell orvosolni a függőségeinket.