Mindennapi kenyerünk: örökség és reménység Rábahídvégen

A rábahídvégi tájpark kellően autentikus környezet a kenyérsütéshez. Kora reggel érkezünk, és megszáll bennünket a nyugalom. Valahogy átbillenünk egy békésebb oldalra, pedig élénk a kakasszó és pár méterre ott a forgalmas főút is. A falusi esték jutnak eszünkbe. A pattogó tűz hangja, a kemence melege. Egy bóbiskoló asszony vagy ember, aki rég megette a kenyere javát.

A tájpark egyik épületében van Landherrné Könye Hajnalka műhelye. Évekig dolgozott ezen. Nemcsak a berendezésén, hanem azon is, hogy kellő tudást szerezzen a sütéshez. Erre nem sajnált se időt, se energiát. Most ott tart, hogy bármibe bele mer vágni az AnyaLánya Kovászdára keresztelt kis pékségében.

Pedig a kenyérsütés nehéz szakma. Egyfelől azért, mert ha igazán jó kenyeret akar az ember, akkor hosszadalmas munkafolyamattal kell számolnia. Másfelől azért, mert a mindennapi kenyérnek súlya van. Nem fizikai, hanem lelki értelemben. Mert a kenyér imádság is.

Landherrné Könye Hajnalka jól bírja ezt a súlyt. Eredeti szakmája szerint pénzügyi ügyintéző és képesített könyvelő. Hat éve azonban gondolt egyet, és elkészítette élete első kovászát, ami nem sikerült. Pedig a kovász fontos, ez a kenyér lelke. De nem adta fel, újra próbálkozott, azóta ezzel a több mint ötéves élőtésztával dolgozik.

– A kovászhoz liszt és víz kell. A jó kovászhoz pedig kell egy jó adag türelem is. Az idő nagyon fontos tényező a fermentálás során. Megsavanyodhat, megpenészedhet és megbüdösödhet a kovász, ha nem gondoskodik róla az ember. Én hűtőben tartom és naponta kétszer etetem, ami azt jelenti, hogy újra és újra adok hozzá lisztet és vizet. Talán viccesen hangzik, de számomra olyan, mintha a férjem és a három gyermekem mellett a kovász az ötödik családtagom lenne. Nem lehet róla megfeledkezni, ugyanúgy kell nevelgetni, mint egy gyereket.

Hajnitól megtudjuk, hogy van több évtizedes kovász is, így gyakorlatilag a végtelenségig lehet vele dolgozni, ha kellő figyelmet fordít rá az ember. A rábahídvégi műhely gondos, itt jó helye van a kovásznak.

Hajni nagyobbik lánya, Csenge kitanulta a cukrászszakmát, az édes péksüteményeket – a brióst, a kakaóst csigát – ő készíti. Sok mindent sütnek, de csakis minőségi alapanyagokból. A szezonalitás is megjelenik: van sütőtökös kenyér, dióliszttel készült finomság, cheddarsajtos vagy aszalt paradicsomos pékáru-különlegesség.

És hogy honnan van az örökség? Hajni nagymamája ispánki asszony volt. Máig nem lehet elfelejteni hőkön sült perecét, húzogatós házi rétesét, illatos, omlós kalácsát. A mama konyhai nagy asztalát Hajni a saját műhelyébe is átmentette.

– A családi örökség fontos. A nagymamámtól édesanyám sok mindent megtanult, majd következtem én. Emellett minden tudásomat autodidakta módon szereztem. Eljártam neves szakemberek workshopjaira, böngésztem az internetet és könyveket vásároltam a témában. A kenyérsütés maga negyven perc, de nagyon sok előkészülettel jár. Általában hétfőn állítom össze a szükséges hozzávalókat, és fel­etetem a kiskovászt is. A kedd teljes egészében dagasztással telik, amihez gépi segítséget is igénybe veszek. A formázás már kézzel történik. A tészta szakajtóba kerül, és tizenkét órát kel a hűtőben.

A szerda rendszerint a sütés napja. Talán ez a legstresszesebb. Ekkor derül ki, hogyan dolgoztunk. Csakis vegyszermentes alapanyagokból sütök, általában királybúzalisztből, tönkölybúzalisztből és bánkúti lisztből, amely egy igen régi fajta.

A kovászból készült kenyerek, péksütemények sokáig eltarthatók. Vászonba, vászonzsákba kell tenni vagy konyharuhába kell takarni, így egy hét múlva is mind finom marad.

Hajni másik szenvedélye a sajtkészítés, azt is saját maga tanulta, minden csínját-bínját maga tapasztalta.

Amúgy háromgyermekes anya. Fia, Csongor Budapesten, a Műszaki Egyetemen tanul, de Szombathelyen vízilabdázik. Nagyobbik lánya, Csenge az AnyaLánya Kovászda másik tagja. De hamarosan felnő a feladathoz a legkisebb gyermek, a negyedik osztályos Bori is, akire már most sok mindent rá lehet bízni.

Hajni nem az a szereplős fajta, szeret a háttérben maradni. A munka akkor a legkönnyebb számára, amikor teljes nyugalom veszi körül. Szívvel és szeretettel dolgozik, mert a kenyérsütés ilyen műfaj. Nem lehet csak úgy ímmel-ámmal, hiszen ez a mindennapi kenyerünk. Régen is az volt, és most is az. Örökség és reménység. De benne van az újrakezdés magja, de benne van a harchoz új erő, de benne van az élet – ahogy az erdélyi költő, Reményik Sándor írná, mondaná. Ezzel egyetérthetünk.