2019.04.28. 15:30
Miről álmodik a gyöngyöshermáni Szegedy-kastély?
Vajon lehetne-e olyan turisztikai programokat szervezni, ahol a résztvevők a Gyöngyös menti kastélyokat keresik fel. Az elnevezés szándékosan provokatív, hiszen az utazási irodák egyik népszerű ajánlatára, a Loire menti kastélyokra hasonlít. A mi Gyöngyösünket Loire-nak képzelni pedig – valljuk csak be – valóban megmosolyogtató dolog.
A kastélyból kívülről szinte semmi nem látszik – talán megmenekül a pusztulástól Fotók: Orbán Róbert
Ha máshonnan közelítjük a dolgot, azt kell válaszolnunk, miért ne lehetne. A Gyöngyös mente Kőszegtől Sárvárig alig több mint ötven kilométer, s e rövid szakaszon mégis mintegy két tucat kastély, vár és nagyobb kúria sorakozik. Mindegyikhez kapcsolódik valamilyen kultúrtörténeti emlék, mindegyik értékes. Ha nemcsak a gondolattal játszunk, hanem a gyakorlatban is szeretnénk megvalósítani a tervünket, a legnagyobb problémát az jelentené, hogy ezek a helyszínek – három kivételével – nem látogathatók.
A program megszervezése tehát nem könnyű, a kastélyok jelenleg nem hívogatnak, sőt van olyan épület, amelynek megtekintésétől el kell tanácsolni az érdeklődőket. Ilyen például a gyöngyöshermáni Szegedy-kastély is. Ha a műemléki kalauzokat lapozgatjuk, akkor nagy múltú helyről olvashatunk. Van, aki azt feltételezi, hogy a „castellum” helyén római őrtorony állt. Más úgy gondolja, hogy itt volt az ősi Hermán nemzetség központja. Akad olyan elképzelés is, amely szerint a mai kastély középkori elődje egy kis vízivár volt. (Az épület a Gyöngyös kanyarulatában van, így a víznek lehetett szerepe a védelemben.) A régmúlt homályba vész, azt, hogy a feltételezések közül mi állja meg a helyét, csak az alapos kutatás tudná kideríteni. Ami biztos – mert oklevelek bizonyítják: a mai épület elődje, már az 1500-as évek végén létezett. A ma álló klasszicista kastélyt 1830 körül Szegedy Károly építette, de úgy, hogy nem bontották le, hanem felhasználták a már meglévő barokk épületet is. Az eltérő építési stádiumok jól megfigyelhetők.
Ha eltekintünk a régi időktől, s csupán ezt a kétszáz éves múltat nézzük, a kastély akkor is érdemes a védelemre.
Az 1950 óta Szombathelyhez tartozó Gyöngyöshermán 1816-ban került Szegedy Károly táblabíró tulajdonába. Ez idő tájt készült az a közelben álló kereszt, amelynek talapzatán az ő és felesége, Késmárky Antónia kettős címere látható. (Valószínűleg ez a város területén álló legrégibb út menti kereszt.)
Szükséges megemlíteni Szegedy Károly két ismert unokatestvérét is. Egyikük Szegedy Ferenc politikus, az MTA tagja, neki Acsádon volt kastélya. Másikuk, Szegedy Róza, Kisfaludy Sándor felesége. Előfordulhat, hogy mindketten megfordultak Hermánban.
A kastély a Szegedy-leszármazottaktól a második világháború után állami tulajdonba került. Egy ideig szolgálati lakások céljára szolgált, majd 1959-től 1989-ig a Rostlentermesztési Kutató Intézet működött a falai között. Jelenleg magántulajdonban van, legalábbis így beszélik. Az épülethez korábban jókora park tartozott. Ha a térképeket nézegetjük, jól látható, hogy a zöldterületből az idők folyamán fokozatosan le-lecsíptek egy-egy darabot.
A múlt század első felében több képeslap is készült a Gyöngyöshermánról. Ezek többsége a kastély szépségére hívta fel a figyelmet. Volt közöttük olyan, amelyik a belső tereket is megmutatta.
Akik régebb óta figyelik az épület egyre romló állapotát, azt számítgatják, mikor dől össze véglegesen.
Néhány hete a kapun megjelent egy felirat, amelyen az szerepel, hogy „az ingatlanon végrehajtható hatósági döntésen alapuló munkálatokat végeztetnek el”. A munkának egyelőre nem látszik nyoma, de talán van némi remény, hogy a kastély megmenekül a végső pusztulástól.
