Hétvége

2007.03.24. 03:27

Mit keres Európa Keleten?

Más női szépséget csodálhatunk a régi japán fametszeteken, más minőséget érzékelhetünk a szövött, kézzel festett faliképeken, mint amit megszoktunk itt Európában. A képtár új tárlata a távolkeleti művészetet a modern látásmóddal kapcsolja össze.

Merklin Tímea

A Távoli fények, közelítő színek című kiállításon 200 mű látható, amelyet a képtár 40 helyről kölcsönzött. Fametszetek, kimonók, kéziratdoboz, a Holzer divatház plakátja, porcelánok, szakés készlet. A festmények között Csók István, Kernstock Károly, Gyarmathy Tihamér művei, de itt van például Kassák Lajos Égő házak között című képe is (a képtár tulajdona). A legújabbak között Záborszky Gábor, Nádler Tibor, Nagy Csaba, Sebők Éva, Geszler Mária, Erdősi Gabriella, Halász Arisztid alkotásai. A rendezési koncepció időben és térben távoli alkotásokat kapcsol össze.

A megnyitón dr. Gálig Zoltán képtárigazgatótól megtudtuk: felkértek kortárs művészeket - akikről gondolták, hogy szívesen kapcsolódnának a Távol-Kelethez -, hogy adjanak be műveket pályázati jelleggel ehhez a kiállításhoz, amelynek törzsanyaga a tradicionális japán művészetet mutatja be. Így jött létre egy régit és modernet, keleti és nyugati kultúrát egymás mellé állító kiállítás, amely a kezdeményező Szombathelyi Képtár után más helyeken is látható lesz. A vidéki múzeumok összefogásának eredményeként országos vándorútra indul, többek között Debrecenbe, Szegedre, Kaposvárra. Minden egyes helyszín a saját anyagával gazdagítja majd a tárlatot, a régi japán művészet emlékeit, megmutatva egyúttal azt a hatást, amit a Kelet a mai művészekre gyakorol.

A kiállításon köszöntőjében Németh Kálmán alpolgármester egyebek között arról beszélt, hogy ezek a művek nemcsak távoli utazásra hívnak minket, de képzeletünket is felszabadítják. Tóth Ferenc Tibor, az Országos Széchényi Könyvtár (minthogy onnan is vannak kiállítási tárgyak) tájékoztatási igazgatója, a tárlat egyik rendezője pedig a művek mögött rejlő szellemiségről fogalmazta meg gondolatait.

Európa a 19. század második felében ismerte meg a japán művészetet; miután országuk nyitott - a politikai és kereskedelmi változásokkal együtt kulturális téren is. A japán tárgyakat az 1850-es évek végétől gyűjtötték Párizsban, az elsők között Edmond és Jules de Goncourt, akiknek híres gyűjteményéből képtári kiállításon is szerepel néhány (a századfordulós darabok). A művészetbarát testvérpár nagy befolyással volt a korszak francia művészetére; tevékenységükkel jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a japonizmus évtizedekre szóló divat legyen, előbb Franciaországban, majd Angliában, Németországban, valamint az Osztrák-Magyar Monarchiában. A Goncourt-fivérek gyűjteménye a japán művészet esztétikájának megragadó eredetiségét és a sokféleségen túlmutató egységét reprezentálta. A japán művészet iránti kíváncsiság és csodálat a korhangulat része volt, jelentős alkotók munkáiban is tükröződött.

- A tárlat célja, hogy szóljon a mához: erősítse, támogassa a világból menekülő embert halványan felsejlő válaszokkal - mondta Tóth Ferenc Tibor, aki a keleti és a nyugati kultúra párhuzamaira hívta fel a figyelmet, a formák, stiláris jegyek meghökkentő hasonlóságára. Érdemes eljátszani ezzel a párhuzammal, mert kiderül belőle, miért fordul a Nyugat Kelet felé.

A Nyugatra analitikus, elemző gondolkodásmód jellemző, a kellemesség keresése, az én megragadása. Keletet a szintetizáló szemlélet, a nyugalomra törekvés jellemzi, a természet pillanatszerűségével nyit a nem-én felé. A művészet nem a kellemességre törekvést szolgálja, hanem a szellemi gyakorlatok eszköze. Európa nem esztétikai okokból, felszíni csodákat várva fordul Kelet felé, hanem mert kiutakat keres, és ott egy nagyon fontos vezérelvet talál: Keleten az élet központjában a személyiségen, az önös érdeken való felülemelkedés áll.

- De minden ember előbb ember, s aztán keleti vagy nyugati - fűzte hozzá. - Ezért minden tárgyra úgy nézzenek, hogy a jövőt megtaláló közös képességeinkre tekintenek.

A kiállításon harcművészeti és kyudo (tradicionális japán íjászat) bemutató is volt. Az íjhasználathoz hosszú évek, kitartó gyakorlás szükséges. A nyitólövés pontosságán ámulhattak a nézők.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!