Ne csi-, ne csi-, ne csinálja...

Egy alkalommal az akkortájt igencsak népszerű Zárai Márta-Vámosi János házaspárnak nem érkezett meg fellépés előtt a kísérőjük a Csili Művelődési Központban, ezért az éppen ott kéznél lévő Ákos ugrott be. Hosszú évekig tartó munkakapcslat lett ebből, miközben hősünk végezte az egyetemet, ám bemutatkozó levelet írt S. Nagy István szövegírónak, akivel együtt atán több dalt is szerzett Harangozó Terinek, Aradszky Lászlónak, Szécsi Pálnak, Késmárky Marikának, Poór Péternek. Demjén Rózsi élete első számát is ő komponálta: Hová siet ez az élet. Kísérte Koós Jánost, Korda Györgyöt, de a Zárai- Vámosi kettős mindig előnyt élvezett. Egyszer a népszerű házaspár mással indult turnézni az akkori Csehszlovákiába, s nem szóltak erről Ákosnak, aki várta a telefonhívásukat, mindhiába. Nem átallotta ezt néhány szakmabelinek elpanaszolni, amiről - kicsi ez a szakma - rögvest tudomást szereztek Záraiék. 1969-ben, Ákos esküvőjén úgy összevesztek ezen, hogy vagy negyed századig nem is köszöntek egymásnak.

A végzős fiatalember mérnökként a néhai Gelka központjában helyezkedett el, több mint húsz évet nyomott ott le, a főosztályvezetőségig vitte. Miközben mindenki irigyelte, mert szép summákat keresett. Egyet felejtettek el: reggel hétkor keltem, bent voltam háromnegyed nyolckor, vezérigazgatói engedéllyel leléphettem egykor vagy kettőkor, elmentem a művészekért, beraktam a kocsiba az egész felszerelést, ruhazsákot, és indulás. Nem számított köd, hó, fagy. A fellépés helyszínén fölpakoltam, beszereltem, átöltöztem, lekísértem a művészeket, műsor után kifizettem őket, mint a menedzserük, Éjjel hazaszállíttás, kettőre én is hazaértem, valamit ettem, a ruhazsákban kicseréltem a fehér inget meg a zoknit, majd elaludtam altatóval vagy anélkül; reggel hétkor meg kelés megint...

A partnerek ekkor már nem táncdalénekesek voltak; a korszak legkiválóbb színészeit kísérte önálló estjeiken, melyeket részben ő szerkesztett. Tolnay Klári, Ruttkai Éva, Psota Irén, Bessenyei Ferenc, Mensáros László, Márkus László, Bács Ferenc, Lukács Sándor, Piros Ildikó-Huszti Péter, Sunyovsz-ky Szilvia-Szilágyi Tibor... Törőcsik Marit nem kísértem, neki csak számot írtam.

Aztán elköszönt a Gelkától, így indokolt: Gyerekek, ti most kerestek negyvenezer forintot, vagy ötvenet-hatvanat egy hónapban - ez ugyebár hatalmas pénz volt akkor -, én ezt megkeresem ugyanígy, de ha egyet melléütök a zongorán, nekem senki nem szól, nektek meg ott a párthatározat, felelős a vezérigazgató, a szakszervezetis... Ebből én már nem kértem. Először két év fizetésnékülire mentem, aztán még a bruttósítás előtt eljöttem.

Százas szériákat értek meg a művészekel közös műsorai, időközben felvetődött, mi lenne, ha nagylemezt állítana nekik össze, régi slágerekből, miközben két-három saját számát is a korongra csempészi. Psota Irénnel debütált, aztán se szeri, se száma az albumoknak, melyek tíz-húszezres szériákban fogytak el.

Az immár örökzöld slágereiből egy csokornyi: Miért nem csináljuk ezt gyakrabban? (Bradányi Iván szövege, Tolnay Klári és Mensáros László énekli); Csak a nőkön nem fog az idő (G. Dénes György - Zsüti - szövege, az előadó Tolnay Klári); Miért jó a jó napot? (Zsütié a szöveg, Ruttkai- Darvas duó); Színek (szöveg: Halmágyi Sándor, az énekes: Bács Ferenc); Szerelem? (Juhász Gyula versére, először Ruttkai Éva, utóbb Piros Ildikó adta elő); A csillagok örökké élnek (Halmágyi Sándor írta, Ruttkai Éva énekelte). Utóbbi kapcsán meséli: Akartunk az Éva lemezének egy címadó számot, ami csak rá jellemző. A lényeg az, hogy eltávozik a földről egy sztár, fölkerül az égre, s örökké világít... Éva ekkor szinte már haldoklott. Vajon mit fog hozzá szólni? - kérdeztem magamtól. Közel laktam hozzá, s bedobtam a levélszekrényébe a szalagot, rajta a zene, a szöveg... Tíz perc múlva cseng a telefon: Ákos, köszönöm, vállalom, megcsinálom, nagyon köszönöm. 1986 júniusában vettük fel a számot, de annyira beteg volt már, hogy ezt a dalt hagytuk utoljára, de alig bírta ráénekelni. Úgy vettük fel, hogy több sávban is ráénekelte - le ne töröljetek egyet se, mondtam a kollégáknak - ötöt-hatot bírt leénekelni, sokszor soronként, azokból vágtuk össze e gyönyörű számot. Juhász Gyula Szerelem című versét már nem bírta elénekelni, rámondta, s alatta ment a dallam. De úgy mondta rá ez a művész, hogy egyszer megjelent egy üzenet a Rádióújságban, hogy Azt a kazettát hol lehetne megszerezni, amelyen Ruttkai Éva gyönyörűen énekli a Szerelem című költeményt, a férjemnek szeretném megszerezni. Tehát mondta, de az maradt meg az emberben, hogy énekli. Ő ilyen szint volt. Siker lett a lemeze. Éva szeptemberben meghalt...

Volt egy számom a Tolnay Klárival, a címe: Nem történt semmi. Aztán eltűnt ez a nóta. Egy-két éve kapom a papírokat a Szerzői Jogvédő Hivataltól, hogy ez lett egy CD-nek a címe. A Váradi Roma Café csinálta. Addig nem is hallottam róla. Pedig csodálatos négytagú zenekar, a mai napig világmenők itthon és külföldön is. Olyan hatperces számmá dolgozták fel, hogy életem legszebb zenei sikere. Fölhívtam a zenekar tagjait: Gyerekek, honnét vettétek ezt? A felelet: Hát ez a Tolnay Klárinak valamilyen régi száma, valamelyik régi filmjéből. Valahol hallottuk, és lekoppintottuk. Magyarán: büszke vagyok rá, hogy olyan zenét írtam a kilencvenes évek környékén, amiről a mai világban azt hitték, hogy az a Tolnaynak egy régi száma. Azóta három-négy feldolgozásban is fut. Az egyik CD-men Schütz Ila és Sztankay István énekli A ne csi-, ne csi-, ne csinálja énvelem című számot (szövegét Bradányi Iván írta). A zenéje az enyém - bánatomra és örömömre. Elfogyott belőle anno X példány, egyszer-kétszer játszotta a rádió is. Egyszer csak a szombathelyi Mátyás Zoltán, akinek kétszemélyes zenekara van, Matyi és a Hegedűs, felfedezte. Azóta baromi sláger lett, minden buliban játsszák, falusi lakzikban, mindenütt. Végre játszanak egy számomat, amit mindenki énekel! Aranylemez lett az a CD, aminek ez a címe. Tízegynéhányan dolgozták fel, az összes válogatásban, mixben benne van. Az Irigy Hónaljmirigy is feldolgozta... A sztori a következő: a Sony Musictól keresnek telefonon. Az ember ilyenkor kihúzza magát. Szentirmai zeneszerző úr? Igen. (Na, mondom, révbe értem. Valaki fölfedezett. Gondoltam A csillagok örökre élnek valakinek kell külföldre...) Azt mondja az illető: Az engedélyét szeretnénk kérni egy számhoz! Látatlanban azt mondtam: Igen. Ő: Az Irigy Hónaljmirigy A ne csi-, ne csi-, ne csinálja énvelem-et szeretné feldolgozni Becsi-, becsi-, becsinálok hirtelen címmel. Most ezt el lehet képzelni. Minden összeomlott bennem. De persze így feleltem: Természetesen hozzájárulok. Kihoztak egy CD-t, ami nem arany-, hanem platinalemez lett. Címe: Bazi nagy lakzi. A tévében szilveszterkor is ment. Baromi jó feldolgozás, visítasz rajta... Ugyanakkor ebben az a borzasztó, hogy itt vagy egy életút után, egy Tolnay Klári CD-ből egy negyed évben elfogy hat-nyolc, maximum tíz darab, a Ne csi-ből meg tízezrek... De én ezt nem mondhatom csúnyán, mert életemben egyszer kaptam érte nagyon nagy jogdíjat, amikor a csúcsponton volt a rádióban, a tévében, a kocsmákban. Nagyon nagy pénzt. Nem is merem elmondani, hogy tavaly például mennyit. De idén is, amikor már nem is megy annyiszor, annak a bizonyos összegnek mégis a negyedét.

Szentirmai Ákos a Soproni Petőfi Színház produkciós főtitkára volt jó ideig, im- már nyugdíjasként művésze-ti munkatárs. Szürke eminenciás; most tudom, mi az. De mindenbe be vagyok avatva, a Szilágyi Tibor direktor ugyanúgy szeret, mint a Nyerges Feri ügyvezető igazgató; természetesen Mikó Pista korábbi direktor is a barátom maradt, akivel anno, még a pódiumműsorokban vagy két évtizeden át dolgoztam. (Most is van közös munkánk például a Turay Ida Társulatnál.) Ha nekem azt mondanák, holnap ne menjek be a színházba, vagy csak ingyen jöjjek be, akkor azt mondanám, hadd menjek be, hadd legyek ott valaki. Nekem mindenem a színházi légkör.

Tolnay Klárinak, Ruttkainak, Bessenyeinek, Mensárosnak, Darvas Ivánnak is írt dalokat