Bérletek, bérek, babérok – Szimfonikus koktél Kiss Barnával és Madaras Gergellyel

- Az elmúlt három év alatt kikristályosodott, hogy az együttműködésünk a zenekarral jó, hatékony és gyümölcsöző, ennek fényében mindenképpen az volt a szándékom, hogy ha lehetséges, újabb három évet eltöltök Szombathelyen – mondja Madaras Gergely, a szombathelyi Savaria Szimfonikus Zenekar vezetőkarmestere. - De fontos volt számomra az is, hogy ezt a döntést ne kizárólag a vezetőség hozza meg, hanem nyilvánítson véleményt a zenekar is. Úgyhogy titkos szavazást tartottunk, ami egyébként nem szokványos, de azt gondolom, hogy tiszta helyzetet teremt: így mindenki átérezheti, hogy szerepet játszik a saját és a zenekar sorsának alakításában. A tagság 75 százaléka támogatta a további szombathelyi működésemet.

- A titkos szavazás nyomán világosan körvonalazódott az elkövetkezendő három év alapvető feladata is – kapcsolódik be a beszélgetésbe Kiss Barna, a zenekar igazgatója. - A 75 százalékot meg kell tartani, a fennmaradó 25 százalékot pedig meg kell győzni arról, hogy jó úton járunk.

Fotó: Unger Tamás

Madaras Gergely: - A 75 százalékos támogatás fontos megerősítés számomra, a fennmaradó 25 százalék pedig szintén fontos visszajelzés arra nézve, hogy lehet fejlődni, még jobban csinálni bizonyos dolgokat. Az biztos, hogy elindultunk egy pontosan kijelölt úton, amelyen eljutottunk odáig, hogy most már a legkisebb szavakból, gesztusokból megértjük egymást. Tudja a zenekar, hogy mit várok el tőlük – és én is érzem, hogy mit várnak el tőlem a zenészkollégáim. Egyre világosabban látom, hogy melyek azok a pontok, ahol szükség van az én közbeavatkozásomra, munkámra; és melyek azok a pontok, amelyekre büszkék lehetünk, és elkezdhetjük a babérokat learatni.

- Beszélne erről bővebben? Amit persze a laikusoknak érdemes – és el is lehet mondani.

MG: - Alapvető kiindulópont, hogy egy zenekar együtt van, tisztán játszik – itt nem szabad hagyni, hogy porszem kerüljön a gépezetbe. Mégis a legfontosabb, ami mindezen felül van - ami szavakkal nehezen megragadható. Ennek a plusznak köszönhetően állhat föl úgy a koncert végén a közönség, hogy igazi, mély zenei élményben – lelki, szellemi feltöltődésben - volt része; hogy érdemes volt föladni az esti otthoni együttlétet vagy más elfoglaltságot, és eljönni inkább ide a Bartók Terembe. De az ilyen pillanatok megszületéséhez az kell, hogy közöttünk a zenekarban harmónia legyen. A legfontosabb, hogy a zenekar együtt lélegezzen: együtt játsszunk íveket, együtt artikuláljunk. Hogy az a nyelv, amelyen megszólalunk, egységes legyen. Törekszünk arra is, hogy olyan szólistákkal, olyan vendégkarmesterekkel dolgozzunk, akiknek a jelenléte magával ragadó élményt jelent mind a közönség, mind a zenekar számára. Mivel az évad nagy részét vendégkarmesterként más, hazai és nemzetközi, világszintű zenekaroknál töltöm, büszkén kijelenthetem, hogy a Savaria Szimfonikusok jelenleg hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt magas és kiegyenlített szakmai színvonalat képviselnek. Emellett azon dolgozunk Barnával, hogy minél szélesebb közönséget tudjunk megszólítani. A fő bérletsorozatunk maximumra van járatva, nem lehet már bérletet kapni, ezért elhatároztuk, hogy .

KB: - a 2017/18-as évadban megpróbálunk két, párhuzamosan futó bérletet kialakítani. A terveink szerint négy olyan koncertünk lesz, amely mindkét sorozatban helyet kap, ezekhez a „megduplázott koncertekhez” csatlakoznak mindkét bérletben további, más és más hangversenyek. Az egyik sorozatot tíz, a másikat nyolc koncertből állítjuk össze. Így egyrészt lesz módja választani a közönségnek, másrészt kicsivel több lehetőségünk adódik arra, hogy egy-egy program ne csak egyetlen alkalommal hangozzon el a Bartók Teremben. Talán elérkezett az az idő – éppen az elmúlt évek szakmai munkája eredményeképpen -, hogy érdemes szélesebbre nyitni a kaput: még többeket megnyerni a szimfonikus muzsikának. Mindemellett feltett szándékunk, hogy azokat a koncerteket pedig, amelyek kiegészítik azt a bizonyos négy, „megduplázott” hangversenyt, máshova is elvigyük: a megyében, a régióban, de tájékozódunk Budapest és külföld felé is. Ugyanis a szimfonikus zenekar nem színház: egy szimfonikus koncertprogramot nem lehet sokszor – akár évekig – műsoron tartani. Viszont a zenészekre rendkívül nagy terhet ró, hogy hétről hétre a maximumot kell nyújtaniuk: egyetlen, mindig újabb és újabb program kedvéért. Ezért az a szándékunk, hogy minél többször legyen módunk megismételni egy-egy programot – akár itthon, akár máshol. Ez nekünk is jó, mert a befektetett munka nem csak egyszeri alkalomra szól, és reményeink szerint jó a közönségnek is: a munkánk eredménye minél többekhez eljut, növekszik a hatékonyság. Mindeközben megpróbáljuk erősíteni a helyi együttműködéseket.

MG: - Az érdeklődés szerencsére nagy a koncertjeink iránt, ezt felelősségünk megtartani és kielégíteni. Mindez rendkívül örömteli, de nem hallgathatunk a nehézségekről sem. Miközben nyugodt szívvel kimondható, hogy országos viszonylatban is az egyik vezető zenekar a szombathelyi – mind kvalitásban, mind hírnévben –, fontosnak tartom, hogy ez a művészi-szakmai rang a muzsikusok bérezésben is kifejezésre jusson. Mert bár a zenekar – mint intézmény - anyagi helyzete stabil, a bérek sajnos ebben a pillanatban nem elég magasak ahhoz, hogy a jó zenészeinket hosszú távon meg tudjuk tartani. Elképesztő, hogy tradicionálisan mennyi fiatal zenész nevelődik ki itt, akik aztán a nagy budapesti vagy külföldi zenekarokban jutnak jó álláshoz. Természetesen ez üdvözlendő – a nevelőmunkát meg is szeretnénk tartani –, viszont legalább ennyire fontos, hogy közben a zenekar „kemény magját” ne veszítsük el. Ráadásul a Budapesttől való távolság meg az alacsony bérek miatt nehéz számunkra megfelelő felkészültségű zenészeket idecsábítanunk. Még a többi vezető vidéki zenekarhoz képest is le vagyunk maradva, ami a béreket illeti, pedig, mint mondtam, a szakmai színvonal kiugróan magas.

KB: - Az új közalkalmazotti bérminimum most változtat a helyzeten, pici pluszt máris jelent. És reméljük, hogy a fenntartó – a városi önkormányzat - által jelzett béremelési szándék az idén realizálódik, vagyis április közepétől összességében 30 százalékos béremelés várható. Az is messze lesz még a budapesti zenekarok vagy a hasonlóan komolyan dotált vidéki zenekarok béreitől, de úgy gondolom, hogy élhető közeget teremt. A fenntartó tisztában van azzal, hogy a zenekari béreket rendezni kell – a költségvetést előkészítő tárgyalások során partneri hozzáállást tapasztaltam.

MG: - Örülök, hogy a fenntartó is látja: a béremelés most már tovább nem halasztható. Az utolsó pillanatban vagyunk: a zenekarból elindult egy olyan mértékű elvándorlás – szuper zenészekről van szó! –, amit, ha most nem állítunk meg, annak végzetes következményei lesznek. Mindehhez előállt az a furcsa helyzet, hogy a pedagógusfizetések magasabbak, mint a zenészeké. Ennek is megvannak a következményei. Vezetőkarmesterként arra kell koncentrálnom, hogy a zenekar iránt tanúsított óriási érdeklődést minden tekintetben a javunkra fordítsuk: hogy fejlődéshez, ne pedig leépüléshez vezessen hosszabb távon.

KB: - A fejlődéshez pedig minden adva van Szombathelyen: a több évtizedes zenekari kultúra hagyományára támaszkodva évről évre igyekszünk megújulni. Itt hadd mondjam el, hogy Petró karnagy úr 80. születésnapját ünnepeljük február elsején a Bartók Teremben – ő fogja vezényelni a zenekart. Petró János 1962-ben idejött és megteremtette azt, aminek révén most itt ülünk és beszélgetünk. Sem a város, sem mi – a zenekar – nem tud eléggé hálás lenni neki ezért. Méltóképpen kell megünnepelnünk. Egyébként meg tesszük a dolgunkat, nap mint nap. Nincs ebben semmi különleges.

MG: - De! Pont ez bennünk a különleges, hogy micsoda élményt és értéket jelenthet a munkánk a közönségünknek!

KB (nevet): - Itt különböznek az igazgató és a vezetőkarmester szempontjai. Igen, minden alkalom különleges, mindig valami izgalmasat kell nyújtanunk – miközben természetesen ez a dolgunk.

- A vezetőkarmester személye-személyisége nyilván nagyon fontos. Az ön fiatalsága, lendülete, nyitottsága minden bizonnyal hozzájárul a közönség bizalmának elnyeréséhez.

MG: - Igyekszem közel vinni a zenét a közönséghez. Fontosnak tartom, hogy egy karmester – akinek a közönség munka közben alapvetően csak a hátát látja – néha szembeforduljon a hallgatósággal. Kulcsot kell adni a közönség kezébe, hogy kinyithasson bizonyos ajtókat, betekintést nyerhessen mindabba, amit csinálunk, láthassa, hogy ezt a típusú művészetet hogyan lehet igazán élvezni és értékelni. Senki nem születik zeneértőnek, senki nem születik úgy, hogy tudja, hogyan kell viselkedni egy koncerten. Nekünk, művészeknek a felelősségünk, hogy lebontsuk magunk körül a falakat, hogy lemásszunk a magas elefántcsont-tornyunkból, és kapcsolatba lépjünk a közönségünkkel, felkeltsük az érdeklődésüket a tevékenységünk iránt.

- Leegyszerűsítve: van a nagy, klasszikus repertoár – amellyel többnyire egy szimfonikus zenekart azonosít az ember –, aztán van az ingoványosabb, meghódítandó területnek számító kortárs zene, és van a „könnyű”, amely szintén nem idegen a Savaria Szimfonikus Zenekartól. Hogyan hatnak ezek egymásra?

MG: - Jó arányokkal kevert koktélt nyújtunk – akár egyetlen koncerten is. Így lehet a receptbe beilleszteni friss, ismeretlen, „szoknivaló” szerzőket. Akik a nagy és ismert művek miatt jönnek, rendszerint kapnak valami mást is: amiről reményeink szerint kiderül, hogy szintén értékes, bár önmagában nem keltett volna érdeklődést. Ráadásul Szombathelyen óriási kultúrája van a kortárs zenének a Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál miatt. Ha egy csak Bartók-művekből álló programot adunk bérletes koncerten, arra is eljön a közönség – ami szerintem óriási dolog. Azt jelenti, hogy a hozzánk járó közönség Bartók és a 20-21. század zenéjét nem tekinti idegennek.

KB: - A műfaj és a minőség véleményem szerint két külön dolog. A minőség az első számú célunk, teljesen mindegy, hogy filmzenét játszunk vagy Bartókot. És ha elérjük azt – márpedig van rá példa -, hogy egy Hollywood-koncert után valaki mást is megnéz, akkor már megérte.

- Gondolom, a közönség fiatalítása sem ártana, ez a színházban is állandó téma.

KB: - És nem csak szombathelyi probléma. De talán a klasszikus komolyzenei repertoárhoz meg kell érni. Olyan ez, mint a jó bor: az ember negyven fölött kezdi értékelni, fölismerni az igazi minőséget. Ezzel együtt igen: jó lenne fiatalítani a közönséget.

MG: - A jó bort úgy kell tálalni, hogy segítsünk a fiataloknak is rájönni az ízére. Nekem mint fiatal karmesternek az is a feladatom, hogy a saját generációmnak megmutassam, milyen izgalmas és jó dolog, amit művelek. Nem azért foglalkozom komolyzenével, mert koravén vagyok, hanem azért, mert azt gondolom, hogy ez a világ egyik legjobb tevékenysége. Művelni is, hallgatni is. Az a célom, hogy a velem egykorúakat – vagy akár a nálam fiatalabbakat - úgy próbáljam erre a területre invitálni, hogy ne egy poros, állott közeg fogadja őket, amit majd meg fognak érteni, ha egyszer megőszülnek. Hanem olyasmit kapjanak, amit már most képesek élvezni. Pont ez a fontos, és ezzel követjük el mi, klasszikus zenészek is sokszor az alapvető hibát: hogy többnyire már mi is kicsit állott, koravén stílusban állunk hozzá a zenéléshez. Mert ezt "így szoktuk", ezt "nálunk így csinálják" – jó, persze, csakhogy ezáltal óhatatlanul repetitívvé, reproduktívvá, unalmassá válik az egész. Gondoljunk csak a Louvre-ra: egy hightech és vagány múzeum annak ellenére, hogy több száz éves remekműveket mutat be.

- A 2016/17-es évadban még nincs dupla bérlet, viszont egy-egy művet azért már most meghallgathat kétszer a közönség: elindult a „Hangos látás, színes hallás”-sorozat, elsőként az Egy kiállítás képei című Muszorgszkij-művet ismerhették meg előzetesen, még a bérletes koncert előtt az érdeklődők. Hogy érezte magát? Milyen volt az első alkalom?

MG: - Szinte tele volt a Bartók-terem. És a hároméves kislány ugyanolyan nagy figyelemmel halgatta végig az előadást, mint a nyolcvanöt éves nagypapája. Meséltem a műről, bemutattunk részleteket, megmutattuk, hogyan is zajlik a munka egy zenekarnál, sőt, néhány muzsikus még szólót is játszott a közönség kedvéért. Aztán maga a mű is elhangzott, teljes valójában. Pont úgy sült el, ahogy azt megálmodtam: kötetlen, élményszerű, spontán és izgalmas volt, mind a zenekarnak, mind a közönségnek, mind nekem. A visszajelzések és a siker alapján már el is döntöttük, hogy biztos a folytatás.

- Szó esett a helyi kapcsolatok erősítéséről. Az Agora – MSH rendszeres koncerthelyszín, tavasszal Verdi Requiemjével várják ide a közönséget.

MG: - Fajsúlyos és népszerű mű, óriási érdeklődésre tarthat számot. A Verdi-requiem a maga monumentalitásában ritkán szólalhat meg Szombathelyen. Közönség-mágnes – mint a sportházas koncertjeink általában.

KB: - Ami a helyi együttműködéseket illeti: régóta jó kapcsolatunk van például a Paragvári iskolával. A gyermekek kórusával a közös munkára 2017-ben a Kodály-év ad lehetőséget.

- A korábbi, idő előtt leváltott zenekar-igazgató, Mérei Tamás jelentős pénzügyi hiányokat hagyott maga után. Néhány hete – bírósági ítéletek nyomán - újra az érdeklődés középpontjába került, még aláírásgyűjtés is kezdődött a „rehabilitációja” érdekében. Önök mit gondolnak a „Mérei-ügyről”?

MG: - Én személy szerint rengeteget köszönhetek Mérei Tamásnak; ahogy sokat köszönhet az intézmény is. Az, hogy a zenekar ma így működik és ilyen a megítélése, jelentős részben az ő sikere. Ráadásul én Tamás révén kerültem ide: külön hálás vagyok neki, hogy ezt a kapcsolatot létrehozta. Azt gondolom, hogy mind a városnak, mind a régiónak szüksége van olyan emberre, aki ekkora lelkesedéssel, tűzzel és ennyire kreatívan foglalkozik a szakmájával, mint ő. Ez is kell ahhoz, hogy azokat a bizonyos falakat a klasszikus zenészek és a közönség között lebonthassuk. Bízom benne, hogy ezt a városvezetés is így látja, és Mérei Tamásnak a jövőben tudnak olyan feladatot adni, amiben újra kiteljesítheti önmagát. A zenekarban a vele való munka időszaka fájdalmasan, de lezárult, a zenekar vezetése másik irányt vett. Ez az új irány viszont kezd friss és fontos zöld hajtásokat hozni. Amellett, hogy jól érzem magam a zenekar új vezetőségében, Tamással a személyes és jó kapcsolatom megmaradt. Viszont a zenekar érdekeit tekintve fontosnak tartom, hogy az a turbulencia, amely ennek az ügynek a révén kerekedett, lenyugodjon, és a társulat úgy tudjon tovább dolgozni, hogy csak a szakmát tarthassuk szem előtt. Közöttünk Barnával a kapcsolat a zenekar vezetését illetően nagyon jó és harmonikus, amiért külön hálás vagyok neki. Fontos látni, hogy a zenekar jelenleg is jó és hozzáértő kezekben van.

KB: - Egyetértek Gergővel abban, hogy Tamás elképesztően kreatív egyéniség, tele hihetetlen energiával. Viszont az a fajta, nem teljesen átgondolt vezetési morál, amivel viszonyult az intézményhez, elég komoly károkat okozott. Most már túléltük, most már kisimultak a dolgaink. A többi jelen pillanatban Mérei Tamás és a város dolga. Én tudatosan megpróbálok szürke eminenciásként működni a zenekar élén. A hírek úgy kezdődjenek, hogy „a szimfonikus zenekar” - és ne úgy, hogy „a szimfonikus zenekar igazgatója”. Minden más – az igazgató személye is - másodlagos. Az igazgató munkáját az minősíti, ha voltaképpen észrevétlen.