hétvége

2019.02.23. 07:00

Nemeskocs és Boba között – Emlékvirágok egy régi temetőből

„Kőlábakkal megtámogatott, viharpatinás falak, rajt bolthajtásos, apró ablakok. A torony helyén tátongó űr; rostává lyukasodott fazsindely a tetőn. A félig nyitott ajtó elkorhadt padokat láttat, a roskadozó oltáron foszlányokra mállott a terítő; a színtelenre fakult oltárképen csak a glória ragyog.” Mi lehet ez?

Orbán Róbert

A Nemeskocs és Boba közötti temető régebbi része. Valahol itt állhatott a templom Fotók: Orbán Róbert

1920-ban így emlékezett vissza Porkoláb István a Nemeskocs és Boba közötti temetőben állt templom romjaira.

A két-három méter magas falmaradványokról annak idején még fénykép is készült, de amikor az idézett sorok íródtak, az épületnek már csak az emléke élt. Mára pedig ezek az emlékek is erősen megkoptak.

A múlt század eleje a romantikus történetszemlélet kora volt. A kemenesaljai lokálpatrió­ták sok más kérdés mellett arra is választ kerestek, hol állt a középkori oklevelekben említett Vadasülés település. Az üggyel a legtöbbet Porkoláb István, az 1927-ben megjelent celldömölki településmonográfia szerzője foglalkozott. Ő is osztotta azt a véleményt, hogy az elpusztult falu Nemeskocs és Boba környékén állhatott. Sőt, az volt a határozott véleménye: azok a romok, amelyek a nemeskocsi temetőben a század első éveiben még láthatók voltak, Vadasülés hajdani templomának marad­ványai.

Az oklevelek egyértelművé teszik, hogy az elpusztult települést valóban ezen a környéken kell keresni. Porkoláb állításával ellentétben azonban a fellelhető adatok mind arra utalnak, hogy itt magának Kocs községnek a temploma állt, nem pedig Vadasülésé. Ez volt a szűkebb környék egyházi központja. Hozzá tartoztak a környékbeli kisebb települések, köztük Vadasülés is. A templomról már a 14. században van adat, s története folyamatosan végigkövethető. A 17. századtól az épület Kocs és Boba közös temploma volt. 1661-ben ezt látogatta meg Musay Gergely evangélikus püspök, 1732-ben ezt a templomot foglalták vissza a katolikusok részére. A környék népének többsége evangélikus maradt. Az 1800-as évek első felében a temetőben álló templom már az alsósági plébániához tartozott. Kresznerics Ferenc nyelvész-akadémikus, aki 1812-től 1832-ig Alsóságon volt plébános, 1817-ben úgy végrendelkezett, hogy halála után majd itt temessék el. „Elhidegült lelketlen tetemeim takarítassanak el szokott, és illendő egyházi szertartással‚ s temettessenek a kocs-bobai temető helybe a feszület elejbe…”

A Nemeskocs és Boba közötti temető régebbi része. Valahol itt állhatott a templom Fotók: Orbán Róbert

Meg kell jegyezni, hogy a Kresznerics kemenesaljai működését tárgyaló több tanulmányban is azt olvashatjuk, hogy a plébános a vadasülési temetőben kívánta eltemettetni magát. Ez tévedés. A végrendeletben a Vadasülés név nem is szerepel. (Kresznerics végső nyughelye végül mégsem Nemeskocs lett, hanem Alsóság, ahol olyan sokáig szolgált, ahol akadémikus lett, ahol nyelvjárást gyűjtött; ahol most már szobra is van. Sírja a nemzeti sírkert része.) A „vadasülési templom” legendáját Porkoláb István rakta egybe, de a történetnek számos valós eleme van. A legfontosabb az, hogy a nemeskocsi régi temetőben egy olyan régi templomnak a maradványai álltak, amelyik több mint fél évezreden át szerepet játszott a vidék történetében.

A sors fintora, hogy az épület éppen abban az időszakban tűnt el teljesen, amikor már meg­jelent néhány híradás a jelentőségéről.

Valós az is, hogy a közelben létezett egy Vadasülés nevű kistelepülés. A legtöbb híradást az 1400-as években találjuk róla, de még az 1500-as évek elején is találkozunk a nevével. Feltehetően csak néhány portából állt. A név első fele – Vadas – személy- vagy családnév. A második fele – ülés – pedig magára a településre utal, éppúgy, mint a -háza (pl. Dávidháza), -falva (pl. Asszonyfalva), -hely (pl. Szombathely). A falu neve – mind az eredeti forrásokban, mind azok későbbi átírásaiban – többféle módon is megjelenik: Vadasülés, Vadasüllés, Vadász­ülés stb.

Nemesi családok síremlékei is megtalálhatók a régi temetőben

A falut a 16. században „Vadasülés, más néven Csamasz­ülése”, majd „Vadasülés, másként Bucsfa” néven említik. A Bucsfai dűlő elnevezés ma egy Bobához közeli területet jelöl. Azt, hogy a falu voltaképpen mikor tűnt el végleg, nem tudjuk pontosan. A 16–17. században Kemenesalja településszerkezete nagymértékben átalakult. Legalább három tucat kisebb falu szűnt meg ebben az időszakban véglegesen ezen a vidéken.

Voltak olyanok, amelyeket a betörő török hadak pusztítottak el, és akadtak olyanok is, amelyeknek a lakói behúzódtak valamelyik közeli nagyobb település oltalma alá.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!