Nőkormányzat - Két vasi falu, amit nők irányítanak

- Nincs sírás - mondja Tóth Teodóra porpáci polgármester, aki addigra már túl van egy pityergésen. A testületi ülés elején ugyanis már előkerültek a papír zsebkendők, amikor a képviselők elbúcsúztatták a 67 esztendős Süle Ernőnét, Erzsi nénit, aki húsz évig volt a képviselő-testület tagja, abból négy évig alpolgármesterként intézte a 140 lelkes település ügyes-bajos dolgait. Erzsi néni most plakettet és oklevelet kapott és persze sok ölelést meg puszit, cserébe megígérte: ha érdemesnek tartják rá, a jövőben is segít, amiben tud. Hát persze, hogy mindenki meghatódott.

- Ugye nem fogunk végig sírni? - kérdezem könnyes szemmel, miután a frissen megválasztott alpolgármester, Szalainé Potyi Anita ugyancsak meghatódva letette az esküjét. Közben fotós kollégámat, Gergőt lesem, nem lehet könnyű dolga ennyi nő között, de hősiesen tartja magát, ő még nem sír...

Testületi ülés Porpácon, frissen sült pogácsával az asztalon. A képen balról jobbra: Szalainé Potyi Anita alpolgármester, Virág Eszter képviselő, Tóth Teodóra polgármester, dr. Szijártó Valéria jegyző, Bódi Ildikó és Schimmerné Schweiger Katalin képviselők (Fotó: Tímár Gergely)

Persze ne higgye senki, hogy a porpáci döntéshozók pityeregni járnak össze, előkerülnek a napirendi pontokat tartalmazó papírok, és dr. Szijártó Valéria, a Sárvári Közös Önkormányzati Hivatal (amelyhez Porpác is tartozik) jegyzője katonás tempót diktál. Aztán amikor arról kell szavazni, hogy a belső ellenőri tevékenységgel továbbra is egy vállalkozást bízzanak-e meg, vagy elfogadják a sárvári hivatal nagyvonalú, ingyenes ajánlatát, a képviselőkből ismét előbújik a nő, pontosabban a pénzt megfogó, takaros háziasszony, és egy emberként mondják: ez nem is kérdés.

Tóth Teodóra porpáci polgármester és dr. Szijártó Valéria jegyző Süle Ernőné Erzsi nénivel, aki húsz évig volt képviselő (Fotó: Tímár Gergely)

A lányokkal, asszonyokkal az ülés után beszélgetünk: Szalainé Potyi Anitával, aki műszakvezető egy nagy sárvári üzletben, Bódi Ildikóval, aki operátor egy sárvári üzemben, Schimmerné Schweiger Katalinnal, aki egy bőrdíszműipari cégnél dolgozik, Virág Eszterrel, a vasvári gyermekjóléti szolgálat munkatársával és Tóth Teodóra polgármesterrel, aki egy soproni szálloda marketingese. A csapatban Ildikó és Kati számít újnak, a többieket újraválasztották. És hogy miért? Talán mert érezték a helyiek, hogy Teodóra jól teszi a dolgát. A faluban, ahol már se iskola, se óvoda, se bolt, se kocsma nincs, nehéz közösséget kovácsolni. Mosolyogva mesélik azt az őszi kirándulást, amit Teodóra szervezett. Porpác útra kel: ez volt a szlogen, és bizony megtelt a busz a badacsonyi kirándulásra. Akkor, ott érezték először, hogy a közelbe tervezett reptér körüli hercehurca miatt kettészakadt faluból újra lehet közösség.

A lányok, asszonyok szeretnének életet lehelni a faluba. Nagy álmuk, hogy megnyittassák a települést Véppel összekötő erdészeti utat, és akkor talán közelebb kerülve Szombathelyhez a falu jelenleg üresen álló házai is benépesülnének. Hogy miben mások ők, mint a férfiak? A kompromisszumkészséget említik elsőként, meg azt, hogy ők egyszerre több dologra is tudnak koncentrálni.

A háromfős döröskei testület. Dománé Tóth Erika polgármester, Tóth Csabáné alpolgármester és Dobosné Benkő Krisztina képviselő (Fotó: Nagy Ildikó)

Döröskén lemaradtunk a testületi ülésről, de nem igényelt különösebb szervezést, hogy a polgármesterrel együtt háromtagú testület tagjai egybegyűljenek. Dománé Tóth Erika frissnyugdíjasként nővérétől, Mizda Ferencnétől vette át a hivatal kulcsát, a körmendi gyógyszergyárban csomagolóként dolgozó Tóth Csabáné, Ildikó alpolgármester már régóta képviselő, a falu és a környező települések háziorvosa mellett segédkező ápolónő, Dobosné Benkő Krisztina pedig újonnan került a testületbe. A parányi hivatali helyiségben beszélgetünk: az asztalon egy vázában rózsák, a kályhában ropog a tűz, a frissen lefőzött kávéhoz a 77 éves Benkő Kálmán bácsi hozza a házi tejet. Meg is kérdezem tőle, mit szól a nőuralomhoz, mire elmosolyodik, és azt mondja, így van jól minden. A 90 lakosú falu sok mindenben hasonlít Porpáchoz: iskola, óvoda, kocsma már régóta nincs, a bolt is csak négy órára nyit ki naponta. A döröskei képviselők is az utat hiányolják, azt mondják, nagyon örülnének, ha sikerülne a falu és Vasvár között utat építeni. Kivilágítanák a gyönyörű Árpád-kori templomukat, szeretnének egy honlapot, amin az üresen álló házakat mert itt is van belőlük bőven hirdetnék. Hamarosan kézimunkaszakkör indul a kultúrházban, ahol tornát is tartanak időseknek, és az örökségőrző, faluszépítő egyesület amelynek szintén oszlopos tagjai a képviselők is sok mindent tesz a közösségért. A falu alatt ott a fürdésre is alkalmas tó, ami akár több turistát is vonzhatna a gyönyörű környezetben, az országos Kék-túra útvonalon fekvő településre. Főzőversenyt, közös disznóvágást is szerveznek, igazi nők, akik komolyan gondolják, hogy az ő dolguk egyben tartani a közösséget. Igaz, adódhatnak furcsa helyzetek: Erikának polgármesterként olyan feladatokkal is meg kell birkóznia, amiket otthon a férje old meg. A minap a motorfűrészbe kellett olajat szereznie, és a reflektorban is kiégett az égő. Most meg itt van ez az ajtó a hivatalban, ami szorul, ha kinyitják, talán meg kellene reszelni az alját. De megoldják azt is. Elvégre nők...

Megpróbálták és sikerült

Gondoltam, megpróbálom. Ezt mondták valamennyien. Aztán megpróbálták, és sikerült nekik. Pedig voltak „versenytársaik”, ráadásul férfiak. Mégis őket választották. Hogy miért? A porpáci Zrínyi Ernő bácsi szerint egyszerű a válasz: azért nem ajánlatos a férfiakra bízni a közös ügyek intézését, mert azok megisznak egy-két pohárkával, és máris keresik az igazságot.A nők mások. Megfontoltak, szelídek, az igazuk helyett a kompromisszumot keresik, és nem adódhat olyan probléma, amit ne tudnának megoldani.Azt olvastam, hogy főleg a kis és szegényebb településeken jutottak pozícióhoz a nők. Valószínűleg nem véletlenül, hiszen ezeken a helyeken valósággal bűvészkedni kell, hogy az alig több mint százmillió forintos éves büdzséből mindenre jusson: legyen rendben a temető, a járda, az árkok, legyen kifizetve a villany- és gázszámla, és rendezvényekre, segélyekre is fussa.Ha rajtam múlna, a „nagypolitika” szereplőit döröskei és porpáci tanulmányútra küldeném. Hogy lássák: másként is lehet politizálni. Hangos szó, asztalcsapkodás, „kicsontozás” és erőfitogtatás nélkül. Csendben, békésen, pogácsát majszolva és tejeskávét kortyolgatva. Nem véletlen az sem, hogy ezekben a falvakban nem volt kampány, egyik női jelölt sem tartott fórumot, nem dobált szórólapokat a postaládákba és nem plakátolta tele a falut. Miért is tette volna? Hiszen ott élnek a választók között, mindenki jól ismeri őket. Ők a saját életükkel, a mindennapjaikkal kampányoltak. Így győztek. Most csendben, békében dolgoznak. Terveket szőnek, nagyokat álmodnak. Megérdemlik, hogy drukkoljunk nekik...