Hétvége

2010.04.30. 02:29

Nyugdíjba vonult a munkaügyi központ vezetője

A negyvenhárom éves pályafutása során volt tanár, szakfelügyelő, s évtizedeket töltött el a közigazgatásban dr. Kovács Péter, akivel nyugdíjba vonulása alkalmából beszélgettünk.

Erős D. Zoltán

- Mindezek ellenére egy komoly pályakorrekciót hajtott végre?

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- Mindezek ellenére egy komoly pályakorrekciót hajtott végre?

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- Mindezek ellenére egy komoly pályakorrekciót hajtott végre?

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- Mindezek ellenére egy komoly pályakorrekciót hajtott végre?

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- 1985-ben történt a váltás. Ekkor fogadtam el a megyei tanácsi felkérést, s a művelődési osztályon lettem az akkori osztályvezető, Stefanik Károly helyettese. Hozzám elsősorban a középfokú közoktatás és a szakképzés tartozott. Az általános iskolák városi hatáskörbe tartoztak. Megszerettem az oktatás irányításával kapcsolatos dolgokat. Tapasztalatokat szereztem a közigazgatásról. Nagyon jó eredményeket tudtunk elérni. Sok volt a gyerek, s volt pénz a tanulócsoportrok fejlesztésére is.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszintén válaszolni.

- Néhány hónapja már nyugdíjas, nem hiányzik a munka.

- Most, a nyugdíjasévekben sem unatkozom. Rengeteg a megkeresés. Nagyon sok olyan funkcióm van, amivel ugyan tiszteletdíj nem jár, ám komoly, felelősségteljes munkát követel. Megalakítása óta tagja vagyok a vállalkozásfejlesztési alapítvány kuratóriumának, a közoktatási alapítvány testületének, a Szombathelyért Közalapítványnak, a Savaria TISZK és a Vasi TISZK tanácsadó testületének, a regionális fejlesztési és képzési bizottságnak. Nem olyan régen választottak be a TIT elnökségébe, tagja vagyok a regionális közlekedési szakbizottságnak. Számos olyan társadalmi funkcióm van, amely most, a nyugdíjasévek alatt is feladatot jelent számomra. Bízom abban, hogy ezekben tudok Vas megyének, Szombathelynek segíteni.

- S ha mindezek után marad idő, mivel foglalkozik szívesen?

- Most valóban több időm jut a családra. Két gyermekem, s unokám van. Most éppen hozzájuk készülök. Nekem mindig komoly támaszt jelentett a munkámhoz a családi háttér, a család támogatása. Hiszem és vallom, hogy enélkül az ember a munkájában nem tud eredményeket elérni. Így most, hogy valamivel több időm van, szeretnék ebből az adósságból törleszteni. Sorakoznak a könyvek, amelyeket el kellene olvasni. Ezek között van szépirodalom is, de nagyon szeretem a történelmi tárgyú könyveket. Most éppen De Gaulle életrajzát olvasom, előtte Churchill életútján rágtam át magam. Érdekel a nagy személyiségek élete, gondolatai, tettei. Legyen az művész, tudós vagy éppen politikus.

- A rendszerváltás miatt önnek is váltania kellett.

- A megyei tanács megszűnése után kis időre viszszamentem a Közgazdasági Szakközépiskolába, majd 1992-ben kerültem a munkaügyi központba. A felkérést egykori munkatársamtól, Éder Gézától kaptam. Itt sokáig igazgatóhelyettesként, egy kisebb ideig igazgatóként dolgoztam, s a régiós átalakítás után szakmai főigazgató-helyettes lettem. Ebben a hivatalban aztán az élet sűrűje várt, ám megkönnyítette a dolgomat az, hogy itt is nagyszerű munkatársakkal dolgozhattam együtt. Több-kevesebb sikerrel sikerült megoldani ezt a nem könnyű feladatot. A munkanélküliség tekintetében 1993 augusztusában volt egy csúcs, amikor 14 ezer 7 állástalant regisztráltunk. Ezt sajnos most ja-nuárban sikerült túlszárnyalnunk, amikor csaknem 14 ezer 45-en szerepeltek a nyilvántartásban. Azóta szerencsére kissé már csökkent ez a szám. A kilencvenes évek közepétől Vas megyében nagyjából konszolidálódott a munkaerőpiac. Akkor kezdődött egy nagyon eredményes, szép tíz esztendő. Ez innovációban, újításokban, kísérletekben, a határ menti osztrák-magyar kapcsolatokban ki-emelkedően jó időszak volt a munkaügyi szervezet számára. 1995-től olyan nemzetközi kapcsolatokat építettünk ki, amely példaértékű számos ország vonatkozásában. Ezeknek a kapcsolatoknak nagy része tartósnak bizonyul, ma is él és működik. E körbe tartoznak az osztrák-magyar konferenciák, az ezekhez kapcsolódó kiadványok. A szakértői akadémia, amely a vasi és burgenlandi munkaügyi szervezet szakmai együttműködési fóruma, s még ennél is szélesebb nemzetközi kapcsolatokra alapoz a Netlab projekt. Kidolgoztunk egy olyan honlapot, amelyet még az osztrák kollégák is jobbnak minősítettek a sajátjuknál. Sajnos ezt Magyarországon végül nem vették át, hanem egy másfajta honlapot alkalmaznak. Számos ilyen projektet hoztunk létre, részben külföldi tapasztalatokra, részben pedig saját ismereteinkre alapozva.

- Mi az, amire a legbüszkébb a munkaügyi központban végzett munkája során?

- Európában nagyon sok helyen jártunk. Jórészt Ausztriában, egy-egy jó példa megismeréséért gyakran nem kellett több száz kilométert utaznunk. Elég volt csak átmenni a határ túlsó oldalára, ahol olyan projekteket tudtunk megnézni, amiből aztán jól profitálhattunk. Ezeket megpróbáltuk a hazai gyakorlatba átültetni. Ez többnyire sikerült is. Sokszor egy kicsit a korunkat is megelőztük. Így a PHARE-programok során ökonómiai menedzsereket képeztünk. Ezeket ma egyszerűen projektmenedzsernek nevezik. Ez akkor teljesen újdonság volt, és sokan nem értették, hogy miről is beszélünk. A humán programok között egyedülálló volt, amit az oberwartiakkal együtt csináltunk: közös forrásból pályaorientációs trénereket képeztünk 1995-1996-ban. Rájuk alapozva indítottunk aztán pályaorientációs tréningeket. Szakmailag rendkívül pezsgő élet volt a munka- ügyi szervezetben. A nehézségek ellenére, sok kollégával együtt jól éreztük magunkat ezen a munkahelyen. Nagyon komoly eredménynek tartom azt is, hogy a munkaügyi szervezetnek Szombathely lett a régiós központja.

Szeretném megköszönni a sajtó hozzáállását a munkánkhoz. A kapcsolatunk mindig korrekt volt. Az újságírók folyamatosan érdeklődtek az aktuális események iránt, én pedig igyekeztem mindig korrektül, őszintén tájékoztatni. Soha nem tapasztaltam azt, hogy kiforgatták volna a véleményemet, mindig korrektül adták vissza. Nagyon fontosnak tartom az őszinteséget, s mindig volt véleményem is. Sosem szerettem a kincstári optimizmust, hanem a realitásokat. Volt időszak, amikor csak nagyon rossz hírekről tudtam beszámolni. Ám mi-után ezeket is elmondtam, úgy érzem, megfelelő hitelem volt a nyilvánosság előtt. Ezért aztán elhitték azt is, amikor javulásról tudtam beszámolni. Az őszinteség nagyon fontos dolog, ezért aztán néhányszor összetűzésbe is kerültem a minisztériumi feletteseimmel. Véleményük szerint mondtam olyanokat, amelyeket nem kellett volna feltétlenül a nyilvánosság elé tárni. Én meg úgy gondoltam, hogy igen. Ha valamit megkérdeznek, akkor arra illik őszinté

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!