Örömmámor a dzsungelben

Pergett a már szinte mindenki által ismert történet, a főszereplőknek - de az epizodistáknak is- elhittük, hogy azok s olyanok, amilyennek valaha Kipling, utóbb meg Dés László, Geszti Péter, Békés Pál - s minden bizonnyal az eredeti, a Pesti Színházban ma is futó változat alkotói: Hegedűs D. Géza és Radnóti Zsuzsa - is megálmodta. A vasi ifjoncok már a legelső pillanatban a szívükbe zárták őket, s egyben a Vándorfi László rendezte produkciót.

Volt fülsiketítő füttyszó (már a várakozó szeretet jeleként is), feszült figyelem; nem kevés - az azonosulásra utaló - csend. S közbetapsolás ütemre, csak úgy spontán. A szemek környékén is meg-megcsillant valami fényes nedvesség.

Van-e annál nagyobb gyönyörűség, mint ha valami felemelőt érzékel az ember, s regisztrálhatja, hogy gyerkőc- és sihedersereg - no, meg jó néhány fölnőtt is - örömittas? Amikor nincs lent és fent, nincs színpad és nézőtér, hanem összeolvadnak az emitt és az amott lévők. Persze nem két felvonáson keresztül folyamatosan, de seregnyi pillanat, máskor meg hosszú-hosszú percek erejéig.

Nem hibátlan ám ez a produkció, lehetne keresni - meg találni is - kifogásokat, de az összkép az lélekmelengető érzést termő.

Ilyen fantasztikusan praktikusan mozgó, az előadást mindenkor (ki)szolgáló díszletet - Kovács Yvette Alida érdeme - nem tudom, mikor láttam utoljára. (Ha egyáltalán láttam valaha is.) Krámer Gyögy és Bóbis László koreográfiájáért érdemelnek kitűnőt az indexükbe. A főszereplők közül mindenki a helyén volt: Sánta László (Maugli), Alacs Domokos (a picurka Maugli), Szeles József (Akela), Hatás Andrea (Bagira), Kiss T. István (Balu), Kovács Ágnes Magdolna (Ká), Zayzon Csaba (Sir Kán), Egyed Brigitta (Csil), Mag Dorina (Túna), Kiss Dávid (Buldeo). Na, jó, azért az egyenlők között a legegyenlőbb mégis Sánta Laci volt.

Aki szeretett volna, de ezúttal mégsem jutott be a Művelődési és Sportházba, az ne szontyolodjon el. A pannonos csapat november 20-án, hétfőn 15 órakor újráz ugyanitt. Nem érdemes húzni-halasztani a helyfoglalást.

Nem hibátlan a produkció, de az összkép az lélekmelengető érzést termő