Országos ikertalálkozót tartanak Ikerváron

- Mindössze három héttel korábban jöttek, a 37. héten, tehát időben. Tervezett császármetszéssel születtek, így volt biztonságos, mert az egyik baba haránt, a másik farfekvésű volt. Születésük után nem volt könnyű egyszerre két gyereket gondozni, de a férjem, a szüleim sokat segítettek. Mikor elkezdtek önállósodni, könnyebb lett. Nagyon különböző természetük van, az egyik pörgős, a másik nyugodtabb, másképp is kell velük foglalkozni. Mindkettő igényli, hogy csak vele legyek. Az anyukám segít, addig ő játszik a másikkal. Van, amikor ölelgetik, puszilgatják egymást. Van, amikor nem jönnek ki. De társaságban nagyon védi egyik a másikat, ha valaki megbántotta a testvérét, megy a másik, a saját nyelvükön rendezik.

Találkozunk az ikrekkel is, egyikük közli, hogy ő most menyasszony, és szeptemberben mennek óvodába, aztán csocsózni szaladnak. A két nagymamájukkal jöttek. Az egyik mama Németh Károlyné Barbalics Mária (59) maga is iker, azonos korú Gyula testvére Sárváron él. Összesen kilencen voltak testvérek. "Nagy szegénység volt, de nagyon ó volt, megvolt mindenem" - mondja az idős hölgy. Kiderül, a kilenc testvér közt volt még egy ikerpár: Lajos és István.

Az ikerkislányok másik mamája Bogdán Mária (62) ugyan nem iker, de vannak lány ikertestvérei, egyikük Németországban, a másikuk Romániában él. "A gond is dupla, de az öröm is" - summázza az ikerséget.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

- Mindössze három héttel korábban jöttek, a 37. héten, tehát időben. Tervezett császármetszéssel születtek, így volt biztonságos, mert az egyik baba haránt, a másik farfekvésű volt. Születésük után nem volt könnyű egyszerre két gyereket gondozni, de a férjem, a szüleim sokat segítettek. Mikor elkezdtek önállósodni, könnyebb lett. Nagyon különböző természetük van, az egyik pörgős, a másik nyugodtabb, másképp is kell velük foglalkozni. Mindkettő igényli, hogy csak vele legyek. Az anyukám segít, addig ő játszik a másikkal. Van, amikor ölelgetik, puszilgatják egymást. Van, amikor nem jönnek ki. De társaságban nagyon védi egyik a másikat, ha valaki megbántotta a testvérét, megy a másik, a saját nyelvükön rendezik.

Találkozunk az ikrekkel is, egyikük közli, hogy ő most menyasszony, és szeptemberben mennek óvodába, aztán csocsózni szaladnak. A két nagymamájukkal jöttek. Az egyik mama Németh Károlyné Barbalics Mária (59) maga is iker, azonos korú Gyula testvére Sárváron él. Összesen kilencen voltak testvérek. "Nagy szegénység volt, de nagyon ó volt, megvolt mindenem" - mondja az idős hölgy. Kiderül, a kilenc testvér közt volt még egy ikerpár: Lajos és István.

Az ikerkislányok másik mamája Bogdán Mária (62) ugyan nem iker, de vannak lány ikertestvérei, egyikük Németországban, a másikuk Romániában él. "A gond is dupla, de az öröm is" - summázza az ikerséget.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Találkozunk az ikrekkel is, egyikük közli, hogy ő most menyasszony, és szeptemberben mennek óvodába, aztán csocsózni szaladnak. A két nagymamájukkal jöttek. Az egyik mama Németh Károlyné Barbalics Mária (59) maga is iker, azonos korú Gyula testvére Sárváron él. Összesen kilencen voltak testvérek. "Nagy szegénység volt, de nagyon ó volt, megvolt mindenem" - mondja az idős hölgy. Kiderül, a kilenc testvér közt volt még egy ikerpár: Lajos és István.

Az ikerkislányok másik mamája Bogdán Mária (62) ugyan nem iker, de vannak lány ikertestvérei, egyikük Németországban, a másikuk Romániában él. "A gond is dupla, de az öröm is" - summázza az ikerséget.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Találkozunk az ikrekkel is, egyikük közli, hogy ő most menyasszony, és szeptemberben mennek óvodába, aztán csocsózni szaladnak. A két nagymamájukkal jöttek. Az egyik mama Németh Károlyné Barbalics Mária (59) maga is iker, azonos korú Gyula testvére Sárváron él. Összesen kilencen voltak testvérek. "Nagy szegénység volt, de nagyon ó volt, megvolt mindenem" - mondja az idős hölgy. Kiderül, a kilenc testvér közt volt még egy ikerpár: Lajos és István.

Az ikerkislányok másik mamája Bogdán Mária (62) ugyan nem iker, de vannak lány ikertestvérei, egyikük Németországban, a másikuk Romániában él. "A gond is dupla, de az öröm is" - summázza az ikerséget.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Az ikerkislányok másik mamája Bogdán Mária (62) ugyan nem iker, de vannak lány ikertestvérei, egyikük Németországban, a másikuk Romániában él. "A gond is dupla, de az öröm is" - summázza az ikerséget.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Az ikerkislányok másik mamája Bogdán Mária (62) ugyan nem iker, de vannak lány ikertestvérei, egyikük Németországban, a másikuk Romániában él. "A gond is dupla, de az öröm is" - summázza az ikerséget.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

A rögtönzött ikervári ikertalálkozóra eljött a második osztályos Regin és Dorka is. Jó tanulók, mindig mindenhol együtt vannak. Egyszer ment el az egyik rajzversenyre külön, addig a másik az ablakban ült és öt percenként megkérdezte: Mikor jön már a Dorka? A kislányok együtt járnak szivacskézilabdára, színjátszó szakkörbe, showtáncra. A formációs csoportban nem egy sorban állnak, de aki elöl van, rendszeresen hátranéz, ellenőrzi, megvan-e a másik. Az iskolában is egy padban ülnek. Igaz, tavaly egy kis időre elültették őket egymás mellől, mert nézegették egymás füzetét. De nem bírták, úgyhogy inkább ígéretet tettek, hogy nem leskelődnek a másik irkája után, így visszakerülhettek közös padba.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

- Nagyon megijedtem, mikor mondták, hogy "kettő."  Azt hittem a magzatomnak valamelyik szervéből van kettő. Hamar tisztázódott: két baba lesz - meséli Konticsné Szanyi Zsófia, aki 27 éves volt, amikor születtek az ikrek. Azóta szült még egy harmadik gyereket is. - Nehezen tudtuk feldolgozni, hogy egyszerre két gyereket várunk, Tulajdonképpen végigkísérte a várandósságot. Veszélyeztetett terhes voltam. A kislányok a 33. héten születtek császármetszéssel, mert terhességi mérgezést kaptam. Kicsi volt a súlyuk, az egyikük 2, a másikuk mindössze 1,2 kilogramm volt. Egy hónpig volt kórházban, mire Dorkát hazaengedték. Regina még két hétig bent maradt. Én hol Ikerváron szoptattam, hol Szombathelyen. A férjem és az apósom hordozott ide-oda kocsival. Mikor Reginát hazaadták, akkor Dorkát kellett visszavinni, mert vérszegény volt. Nehéz volt, amíg picik voltak. Együtt sírtak, egyszerre vérzett az orruk, egyszerre akartak cumizni...Most már önállóan közlekednek.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Ebben a családban is van még iker a kislányokon kívül: az édesapjuk unokatestvérei.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

Az ikerség jellegzetessége a "családi sebhely" beszerzése - tudjuk meg Pados Mátétól és Zsófitól, akik 14 évesek. Ugyanott sérültek meg kiskorukban a fejükön. Van még két nagyobb testvérük: Péter és Ádám. A kamaszodó ikereknek 2-3 éve már külön szobája van, de előtte mindig együtt voltak, a szobájukban mindenből két egyforma volt, csak tévéből volt egy, de meg tudtak egyezni, mit nézzenek. Ma meg már annyikra nem hasonlítanak, hogy meg is kérdezik, tényleg testvérek-e. Az ő családjukban nincs több iker. Zsófit most vették fel a Savaria Szakközépiskola rendészeti előkészítőjébe, rendőrnyomozó szeretne lenni. Örökmozgó vagyok, szeretem az izgalmas dolgokat. James Bondtól az NCIS-ig sok ilyen filmet láttam - mondja. Máté Gépipari és Informatikai Szakközépiskolába felvételizett, gépész- és fémtechnikus lesz, szeretne majd külföldre menni dolgozni. Az ikrek ősztől reggelente együtt járnak majd be iskolába Ikervárról Szombathelyre.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.

- Jó gyerekek - mondja az anyukájuk, Padosné Rudalics Marietta. - Nem számítottunk ikerszülésre. Már volt két fiunk, aztán egy vetélésem, ami után elég rosszul voltam. Egy harmadik gyereket szerettünk volna a férjemmel. Egy kislányt. Nem gondoltuk, hogy Zsófi díszkísérettel jön. De örömmel fogadtuk őket. Egy csoda volt. Álltam a két kiságy mellett, amikor hazahoztuk őket, és ámuldoztam: ez a két baba tényleg az enyém? De soha nem éreztem tehernek, hogy kettő. Nem sírtak, nem voltak betegek, nem kellett éjjel felkelni hozzájuk. Sok örömünk volt a gyerekekben. Életem legszebb időszaka volt, amikor 8-9 évig otthon voltam a négy gyerekkel. Kiskönyvvel dolgoztam itt-ott: kisegítettem a gazdaboltban, összeírást végeztem a statisztikai hivatalnak, sütöttem a sárvári pékségben. Otthon van egy kis gazdaságunk, tyúkok, sertések, ami kell, megtermeljük, amit lehet a ház körül. Négy gyerek az négy gyerek. Most már Ádám (25) Budapesten él, mérnök-informatikusnak tanult, dolgozik, albérletben lakik. Jól beszél angolul, japánul és kínaiul is tanul. Nagyon jó nyelvérzéke van. Péter (22) autószerelőnek tanult Szombathelyen lakik a barátnőjével. Az ikrekkel most egy húzós kamaszkort élünk át, próbálgatják, hol vannak a határok. Nagy kérdés, hogy hányig mehessenek el bulizni. Szerencsére fiú-lány, vigyáznak egymásra. Nyíltak, őszinték, elmondják a dolgaikat. Együtt mennek mindenhova, sportolnak. Máté fut, biciklizik, focizik, Zsófi kézilabdázik, showtáncos. Féltem őket, mi lesz, ha Szombathelyre kerülnek. Mindig nagy családot szerettem volna. Lassan elmennek a gyerekek. Négy gyerek az négy gyerek, de én minden percét élveztem.