PANDÚROK a nardai ivóban

Bár mind a heten tudták Vlasits Józsefről, hogy Nardán ingatlan vagyona nincsen, sem pedig nagyobb pénzösszeg felett nem rendelkezik, tőle mégis bizonylat nélkül nagyobb kölcsönöszszegeket fogadtak el. Az eljárás előzményei az 1883 elején a horvátországi Sziszek város közelében történt postarablásig nyúltak vissza. Országos körözést adtak ki.

A szombathelyi járás szolgabírájának időközben tudomására jutott, hogy az egyik rabló Vlasits József lehetett, aki szülőfalujában, Nardán bujkál. Elfogására március 4-én csendőrjárőrt küldött a községbe. A pandúrok hol máshol, mint az ivóban kezdtek érdeklődni, és a kocsmáros nem titkolta, hogy Vlasits nem sokkal korábban távozott onnan.

A korabeli újság tudósítása szerint a nardai csendes estét nem sokkal később lövések zaja verte fel. A kocsma közelében bujkáló gonosztevő üldözőivel tűzharcba keveredett, de a golyók célt tévesztettek. Németh István csendőrségi jelentéséből tudható, hogy a dulakodás közben odaérkezett nardaiak „lőjétek agyon” kiáltásokkal buzdították a pandúrokat.

A rejtélyes szurkolás okára a tanúvallomások derítettek fényt. Ezek szerint a kóborlásából hazatért Vlasits a Narda belieket „tiltott pénzforgalmi tevékenységgel” kenyerezte le. Magyarán szólva, adóslevél nélkül száztól ezer forintig terjedő kölcsönöket folyósított.

Az érintettek a szabálytalanság tudatában azt gondolták, hogy ha a hitelezőt agyonlövik, akkor a kölcsönt majd nem kell visszafizetni – írta a szerkesztő. Vlasits azonban életben maradt. A hírlapi tudósítás szerint a következő napokban a szolgabírónál „bűnbánati búcsújárás” kezdődött. Volt, aki készpénzben egymaga 680 forintot hozott be, egy másik személy borítékot tett az asztalra, mondván, hogy azt „Vlasitstól kapta, de nem tudja, mi van benne”.

Felbontás után ebből egy új állapotú ezerforintos került elő. Nardáról alig egy hét leforgása alatt 2700 forint érkezett a szolgabírói hivatalba. Az elfogott Vlasits a rablást tagadva igazi tündérmesét adott elő. E szerint Horvátországban egy ismeretlen vándorral kóborolva a szerencse mosolygott rájuk, amikor az országúton egy gazdátlanul álló kocsira felmászva azon postazsákokat találtak.

A leveleket nem bántották, csak a pénzt vitték el. Vlasits nyilván maga sem bízott a történet hihetőségében, mert már a kihallgatását követő napon cellájából az ablakon kimászva próbált szökni, de ezúttal sem volt szerencséje, mert már a börtönudvaron elfogták, szigorított őrizettel szállították a postarablást tárgyaló Eszéki Törvényszékre.