Pannon-krónika: Takáts Gyula 100 éves lenne

 - 1993 óta ismertem Takáts Gyulát, amikor eljött a rendszerváltás táján létrejött Berzsenyi-ünnepre, Egyházashetyére. Takáts Gyula Berzsenyi nagy tisztelője volt. A Berzsenyi Társaság nevében hívtuk meg őt, hogy a somogyi és a vasi Berzsenyi-kultusz találkozzon - tudjuk meg Alexa Károlytól, az Életünk főszerkesztőjétől.

- Többször kértem és kaptam tőle verset a folyóiratunk számára. Kedves, derék, férfias magyar úr volt, remek irodalmi szellem. Otthonos volt a pannon tájban, a "dunántúliságot" élte, írta. A Dunántúl déli, dél-nyugati régióját belakta, jól ismerte az itteni városiasságot, a mediterráneumhoz fűződő kapcsolatot. A 20. századi modern szellemiség is ott van a költészetében, az édes, izgalmas, szaggatott, elomló pannonság. Takáts Gyula élete utolsó korszakából modernül szabdalt, kemény versbeszédét ismerjük. Az utolsó jelentős költő volt, aki megmaradt vidéken. Számára meghatározó volt a "nem budapestiség". Pedig Vörösmartyék óta Pesten kell élni, ha valaki érvényesülni akar. Ő megmaradt vidéken, de nem volt vidéki, hanem nagyon is európai figura.

Az Életünk februári számában Bakonyi István így fogalmaz: Gyula bátyánk a sokszor szóba hozott "égi kávéház" tagja lett... Alexa Károly pedig a "szőlőhegyi ember" képét festi. Vajon melyik jellemzőbb?

- Ez a kettősség megvolt a magyar életben, a kávéház és a szőlőhegy. Meghatározó elem volt a polgári, civil, lateiner, író-olvasgató értelmiségi magatartás, a latinos műveltség - mondja Alexa Károly. - De minden város határában ott van a szőlőhegy; lásd Pécs, Sümeg, Kaposvár, Szekszárd. A városi értelmiségnek általában volt szőlője, Takáts Gyulának a Bece-hegyen. Babits leírja, hogy Szekszárdon az számított komoly embernek, akinek saját bora volt. Ő maga a legjobb regényét, a Halál fiait egy présház előtt írta, Mészöly Miklós a Saulust a szekszárdi szőlőhegyen. Takáts Gyula a Badacsonyhoz kötődött, a Badacsony hozta össze Tatay Sándorral, akinek szintén most ünnepeltük születése századik évfordulóját. Két százéves vidéki magyar író, akinek ugyanaz az "élőhelye", akik tudják, milyen a hegy. Távoli rokoni szálak is összekapcsolták őket, famíliájuk egy nagy dunántúli hálót alkotott.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Az Életünk februári számában Bakonyi István így fogalmaz: Gyula bátyánk a sokszor szóba hozott "égi kávéház" tagja lett... Alexa Károly pedig a "szőlőhegyi ember" képét festi. Vajon melyik jellemzőbb?

- Ez a kettősség megvolt a magyar életben, a kávéház és a szőlőhegy. Meghatározó elem volt a polgári, civil, lateiner, író-olvasgató értelmiségi magatartás, a latinos műveltség - mondja Alexa Károly. - De minden város határában ott van a szőlőhegy; lásd Pécs, Sümeg, Kaposvár, Szekszárd. A városi értelmiségnek általában volt szőlője, Takáts Gyulának a Bece-hegyen. Babits leírja, hogy Szekszárdon az számított komoly embernek, akinek saját bora volt. Ő maga a legjobb regényét, a Halál fiait egy présház előtt írta, Mészöly Miklós a Saulust a szekszárdi szőlőhegyen. Takáts Gyula a Badacsonyhoz kötődött, a Badacsony hozta össze Tatay Sándorral, akinek szintén most ünnepeltük születése századik évfordulóját. Két százéves vidéki magyar író, akinek ugyanaz az "élőhelye", akik tudják, milyen a hegy. Távoli rokoni szálak is összekapcsolták őket, famíliájuk egy nagy dunántúli hálót alkotott.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Az Életünk februári számában Bakonyi István így fogalmaz: Gyula bátyánk a sokszor szóba hozott "égi kávéház" tagja lett... Alexa Károly pedig a "szőlőhegyi ember" képét festi. Vajon melyik jellemzőbb?

- Ez a kettősség megvolt a magyar életben, a kávéház és a szőlőhegy. Meghatározó elem volt a polgári, civil, lateiner, író-olvasgató értelmiségi magatartás, a latinos műveltség - mondja Alexa Károly. - De minden város határában ott van a szőlőhegy; lásd Pécs, Sümeg, Kaposvár, Szekszárd. A városi értelmiségnek általában volt szőlője, Takáts Gyulának a Bece-hegyen. Babits leírja, hogy Szekszárdon az számított komoly embernek, akinek saját bora volt. Ő maga a legjobb regényét, a Halál fiait egy présház előtt írta, Mészöly Miklós a Saulust a szekszárdi szőlőhegyen. Takáts Gyula a Badacsonyhoz kötődött, a Badacsony hozta össze Tatay Sándorral, akinek szintén most ünnepeltük születése századik évfordulóját. Két százéves vidéki magyar író, akinek ugyanaz az "élőhelye", akik tudják, milyen a hegy. Távoli rokoni szálak is összekapcsolták őket, famíliájuk egy nagy dunántúli hálót alkotott.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

- Ez a kettősség megvolt a magyar életben, a kávéház és a szőlőhegy. Meghatározó elem volt a polgári, civil, lateiner, író-olvasgató értelmiségi magatartás, a latinos műveltség - mondja Alexa Károly. - De minden város határában ott van a szőlőhegy; lásd Pécs, Sümeg, Kaposvár, Szekszárd. A városi értelmiségnek általában volt szőlője, Takáts Gyulának a Bece-hegyen. Babits leírja, hogy Szekszárdon az számított komoly embernek, akinek saját bora volt. Ő maga a legjobb regényét, a Halál fiait egy présház előtt írta, Mészöly Miklós a Saulust a szekszárdi szőlőhegyen. Takáts Gyula a Badacsonyhoz kötődött, a Badacsony hozta össze Tatay Sándorral, akinek szintén most ünnepeltük születése századik évfordulóját. Két százéves vidéki magyar író, akinek ugyanaz az "élőhelye", akik tudják, milyen a hegy. Távoli rokoni szálak is összekapcsolták őket, famíliájuk egy nagy dunántúli hálót alkotott.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

- Ez a kettősség megvolt a magyar életben, a kávéház és a szőlőhegy. Meghatározó elem volt a polgári, civil, lateiner, író-olvasgató értelmiségi magatartás, a latinos műveltség - mondja Alexa Károly. - De minden város határában ott van a szőlőhegy; lásd Pécs, Sümeg, Kaposvár, Szekszárd. A városi értelmiségnek általában volt szőlője, Takáts Gyulának a Bece-hegyen. Babits leírja, hogy Szekszárdon az számított komoly embernek, akinek saját bora volt. Ő maga a legjobb regényét, a Halál fiait egy présház előtt írta, Mészöly Miklós a Saulust a szekszárdi szőlőhegyen. Takáts Gyula a Badacsonyhoz kötődött, a Badacsony hozta össze Tatay Sándorral, akinek szintén most ünnepeltük születése századik évfordulóját. Két százéves vidéki magyar író, akinek ugyanaz az "élőhelye", akik tudják, milyen a hegy. Távoli rokoni szálak is összekapcsolták őket, famíliájuk egy nagy dunántúli hálót alkotott.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Az Életünk februári számának bemutatóját a megyei múzeumban tartották Kaposváron, minthogy Takáts Gyula 1949-71 között a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága igazgatója volt. A helyiek azt vallják: "Takáts Gyula olyan eszményképet hagyott, ami ma is vállalható". Dr. Bokányi Péter, az Életünk főszerkesztő-helyettese a premieren arról beszélt, hogy e számnak két szerzői köre van, a somogyi, és a vasi. Utóbbiak Takáts Gyula Vas megyei kötődését is bemutatják. Számos fontos verse, írása itt jelent meg, sok író-olvasó találkozón részt vett nálunk.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Pete György, az Életünk korábbi főszerkesztője úgy emlékszik Takáts Gyulára, mint "akit sohasem lehetett látni egyedül". Mert mindig körülvették. Ő volt a központ, az állandóság, a folytonosság, az otthonosság. A működtető, a fenntartó. Patriarchális családfő... Ha valaki hozzá fordult, tudta, kézben van az ügye, lesz valami megoldás. Biztonságot tudott sugározni és derűt. Ha valahova ment, úgy éreztem egy jégtörő hajó orra mar bele, hasítja a jégtáblákat, melyek szótlan kettéhasadnak. Mózes mehetett neki népével így a tengernek. A Vörös-tenger nem is tehetett mást, kettényílt...

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Ambrus Lajos, az Életünk korábbi szerkesztője Takáts Gyula emlékének szentelt írásában azt idézi fel, miért is lehetett olyan derűs Gyula bátyánk matuzsálem-korában is. Mert - saját bevallása szerint - 17 éves korában ivott utoljára vizet. Bokányi Péter Takáts Gyula naplójával, Berzsenyi-szeretetével foglalkozik, onnan indítva, hogy Berzsenyi a "dunántúliság" a pannon vidék kultuszának emblematikus figurája Hamvas Béla Öt géniusza óta.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.

Az Életünk februári száma szerzőinek sorából kiemelhetjük még Ágh István, Csűrös Miklós, Oláh János, Prágai Tamás, Mezey Katalin és Szentmártoni János nevét.