Pilinszky a miénk is – Törőcsik Mari hozta Velembe

Tetézni ezt csak azzal lehet, hogy a költő a miénk, Vas megyeieké is. Nem lehet elvenni tőlünk Pilinszkyt, aki több szálon kötődik a megyéhez, és ez most már nyomatékot, örök mementót is kap azzal, hogy szeptember 11-én, szombaton 17 órakor emléktáblát avatnak a tiszteletére Velemben a Rákóczi út 15. szám alatt. Két évfordulója is van idén: 100 éve (1921ben) született és 40 éve (1981ben) hunyt el. Bódy Gábor Psyché című filmjét – a csöngei Weöres Sándor verses regénye alapján – részben a sárvári várban forgatták, a Tállya jelenetét pedig a vasszécsenyi Ó-Ebergényi kastélyban és környezetében. Pilinszky János a filmben Kazinczy Ferenc szerepében tűnik fel. A forgatás alatt Velemben lakott, onnan vitette át magát taxival a forgatási helyszínekre. 2004-ben jártunk riportot készíteni annál a velemi családnál, amelynek tagjai sokat meséltek a költőről.

Megtudtuk tőlük például azt, hogy Pilinszkyt Törőcsik Mari hozta Velembe 1979-ben, először nála lakott, aztán keresett kiadó szobát, fél év múlva költözött a Rákóczi utcába. Az ott töltött két év alatt sokat időzött az erkélyen, élvezte a természetközelséget, és azon át érintkezett a külvilággal. Asztmás betegsége volt, jót tett neki a gyógyhatású, velemi szub alpin klíma. A költő rengeteget dohányzott, és rengeteg kávét ivott, keveset evett, komolyzenét hallgatott, vallásos témákról beszélt szívesen. Délután négy órától hajnalig verte az írógépet, nem tudni, akkor pont min dolgozott. Sok vendég jött hozzá, köztük Maár Gyula rendező, Törőcsik Mari férje, Kocsis Zoltán zongoraművész, Major Tamás színész…

Bódy Gábor filmjében Pilinszky az „írófejedelmet”, Kazinczy Ferencet játszotta, akire azért volt szüksége az alapművet szerző Weöres Sándornak, hogy elfogadtassa és hitelessé tegye a főhős, Lónyai Erzsébet egyébként kitalált költőnői világát. Jól illett Pilinszkyhez a régi nemesi családból származó Kazinczy Ferenc alakja, megtestesítette azt a „fentebb stílt”, amit a széphalmi bölcs (író, költő, nyelvújító) képviselt, megjelenítette Kazinczy költői énjét. Aki ismeri Pilinszky János hangját, fizimiskáját, könnyen érti, miként adott a személyiségén keresztül pókhálófinomságú lírát a filmhez, Bódy Gábor szerelmi víziójához, amely a retinánkba égett, máig élő képekkel.

Nárcisz és Psyché története egy örök drámai ölelés, majdnem ugyanaz, mint ami Pilinszky nyelvén és szűkszavúságával az Átváltozás című négysoros: „Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok./Csúf, de te gyönyörűnek találtál./Végig hallgattad mindig, amit mondtam./ Halandóból így lettem halhatatlan.”

Kiemelt képen: Pilinszky Kazinczy szerepében Bódy Gábor filmjében