Potypuszta népe

Csehimindszentről nyílegyenesen vezet az út Potypusztára. Az aszfaltcsík majdnem véget ér, amikor feltűnik a takarmánykeverő telep bejárata, ahol a táblára vésett felirat nem kis büszkeséggel hirdeti, hogy a többmilliós támogatással készült üzemben különleges eljárással készül az állatoknak való táp. Az állati eledel eme kissé nyers megfogalmazása a kék munkásruhás férfitől származik, aki az út végén álló kastély bejáratánál álldogál. Éppen a postaládát üríti, s ha már így összefutunk, beszédbe elegyedünk. Hamar megtudom, hogy a takarmánykeverő te-lep mellett fekvő, SZOT-üdülőként is virágzó egykori kastélyt hat évvel ezelőtt adták el a német tulajdonosnak. Az- tán néhány kínkeserves évbe került, amíg a messziről jött ember megismerkedett a magyar építőipari viszonyokkal. Az utóbbi években viszont egyenletes a fejlődés: már piros cserepek borítják a tetőt, újak az ablakok. Igaz, látni még a szomorú múlt jeleit, hiszen a romos-bokros erkélyen karvastagságú ágak nőttek. A kastély külhoni gazdája is szóba kerül, amikor a cselédsor felé veszem utam, s megállok az első lakásnál. Ami csak nagy jóindulattal nevezhető lakásnak, de jól tudják ezt a bent lakók is. A boros-tás, foghíjas férfi elhajtja az ajtó elől a piszkos függönyt. Lajosnak hívják, és dől belő- le a panaszáradat, amikor megkérdem, van-e sejtése arról, mi lesz a potypusztai családokkal?

- Akárhová megyek, nem kapok választ arra a kérdésre, mikor, és hová költözhetünk innen. Azzal hitegetnek, hogy a német hamarosan vesz nekünk házat a faluban. Nézze meg, milyen életveszélyes a hely, ahol élünk. A kémények között van, ami már megrepedt. Az első gyenge szél visszafújja a füstöt a kályhába. Nekük szerencsénk van, mert fölöttünk nem dőlt össze a tető. Látja a ház túlsó felét? Ott megadták magukat a korhadt gerendák!

A hosszú, ütött-kopott cselédsoron két kivétellel az összes lyuk üres. Az egyik szétvert, egykoron lakásnak használt szoba-konyhás helyiségből az elköltözők mindent, még az ajtókat, ablakokat is magukkal vitték. De az is lehet, hogy az üresen maradt lakást az itt maradt szomszédok hordták szét...

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

- Akárhová megyek, nem kapok választ arra a kérdésre, mikor, és hová költözhetünk innen. Azzal hitegetnek, hogy a német hamarosan vesz nekünk házat a faluban. Nézze meg, milyen életveszélyes a hely, ahol élünk. A kémények között van, ami már megrepedt. Az első gyenge szél visszafújja a füstöt a kályhába. Nekük szerencsénk van, mert fölöttünk nem dőlt össze a tető. Látja a ház túlsó felét? Ott megadták magukat a korhadt gerendák!

A hosszú, ütött-kopott cselédsoron két kivétellel az összes lyuk üres. Az egyik szétvert, egykoron lakásnak használt szoba-konyhás helyiségből az elköltözők mindent, még az ajtókat, ablakokat is magukkal vitték. De az is lehet, hogy az üresen maradt lakást az itt maradt szomszédok hordták szét...

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

- Akárhová megyek, nem kapok választ arra a kérdésre, mikor, és hová költözhetünk innen. Azzal hitegetnek, hogy a német hamarosan vesz nekünk házat a faluban. Nézze meg, milyen életveszélyes a hely, ahol élünk. A kémények között van, ami már megrepedt. Az első gyenge szél visszafújja a füstöt a kályhába. Nekük szerencsénk van, mert fölöttünk nem dőlt össze a tető. Látja a ház túlsó felét? Ott megadták magukat a korhadt gerendák!

A hosszú, ütött-kopott cselédsoron két kivétellel az összes lyuk üres. Az egyik szétvert, egykoron lakásnak használt szoba-konyhás helyiségből az elköltözők mindent, még az ajtókat, ablakokat is magukkal vitték. De az is lehet, hogy az üresen maradt lakást az itt maradt szomszédok hordták szét...

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A hosszú, ütött-kopott cselédsoron két kivétellel az összes lyuk üres. Az egyik szétvert, egykoron lakásnak használt szoba-konyhás helyiségből az elköltözők mindent, még az ajtókat, ablakokat is magukkal vitték. De az is lehet, hogy az üresen maradt lakást az itt maradt szomszédok hordták szét...

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A hosszú, ütött-kopott cselédsoron két kivétellel az összes lyuk üres. Az egyik szétvert, egykoron lakásnak használt szoba-konyhás helyiségből az elköltözők mindent, még az ajtókat, ablakokat is magukkal vitték. De az is lehet, hogy az üresen maradt lakást az itt maradt szomszédok hordták szét...

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A cselédsor túlsó felén, a legszélső lakásban él a másik család. Lajosékkal ellentétben - ahol tizenéves ifjúk felnőttekkel élnek a szülőkkel együtt - a gyerekek itt kócos, maszatos roma apróságok, akik kergetőzni, bújócskázni szeretnek a leginkább, és azon nyomban beszaladnak a házba a csokis nápolyival, amit a váratlan érkező vendégtől kapnak. De pár pillanat, s mindannyian csokis szájjal bújnak elő...

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Amúgy Lajos igazat mondott, amikor életveszélyről beszélt. A ház ezen végén összecsuklottak az üszkös, szú rágta gerendák, maguk alá temetve a falakat. Még néhány év, és itt is - mint ahogyan szemközt - a földdel lesz egyenlő minden. A pusztán egykoron két sorban álltak a cselédházak. A másik cselédsorról évekkel ezelőtt elköltöztek, az udvart és a derékmagasságig leomló falat már teljesen benőtte a gaz. A füves területet szerette volna rendbe tenni Lajos, ezért sövényvágót kért az önkormányzattól. A kút körül levágta a füvet, máshol viszont méteres a gaz. Merthogy Lajos másfajta szerszámot, egy ütött-kopott kaszát kapott a munkához...

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Potypuszta Csehimindszenthez tartozik, a falu polgármestere, Fukszberger Imre jól ismeri a pusztán élő romák sorsát. Az önkormányzat első embere tisztában van azzal, hogy a tízmilliós hiányt mutató költségvetésből nem lehet megoldani a romák beköltöztetését.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Pályáztunk, kistérségi konferenciát szerveztünk, ahol a minisztérium főosztályvezetővel képviseltette magát, de hiába. Nem tudtuk elérni, hogy mi legyen a minta arra, miként szűnnek meg a cigánytelepek.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A polgármester az elmúlt években abban reménykedett, hogy a romatelepek felszámolását meghirdető kormányzattól kapnak pénzt erre a célra. Csakhogy a támogatást regionális szinten osztották szét, s mint mondja, a közeli Zalában is bőven akad putritelep, rá-adásul az egyik éppen Zalakaros közvetlen közelében. Érthető hát, hogy a frekventált fürdőhely melletti cigánytelepek felszámolása előbbre való volt a döntéshozók számára, mint a Hegyhát eldugott falujának megsegítése.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

Végezetül az elöljárótól is ugyanazt kérdem, amit kint, Lajostól: Mi lesz a pusztán élő romák sorsa?

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.

A két család közül az egyiknél némi esély mutatkozik az elköltözésre. Amennyiben találnak olcsó házat, akkor a négy gyerekkel élő édesanya hitelből, szocpol támogatásból lakáshoz juthat, ha van munkahelye, mert ez a hitel alapfeltétele. Lajos esetében nagyobb a gond, mert neki hiába lenne munkahelye, viszonylag idősebb, és a gyerekei is nagyok már. Abban reménykedem, hogy a kastély tulajdonosa talán segíthet a megfelelő megoldás megtalálásában. Úgy tudom, hosszú távú tervei vannak, üdülőközpontot szeretne kialakítani, ezért neki is elemi érdeke, hogy Potypusztán rendezett környezetben fogadják a pihenni, kikapcsolódni vágyó turistákat.