Rejtélyes papgyilkosságok a Kádár-rendszerben

Nagy Gábor az NYME SEK kommunikáció tanszékének docense, költő, irodalomtörténész. Ez a hetedik könyve - három verses-kötet, két irodalomtörténeti munka és egy kisregény után. Ez utóbbi, az Álmatlanok és álmodozók , a Magyar Napló regénypályázatán harmadik díjat nyert. Legújabb könyve, a Ki a konkolyt vetette című regény mögött is van pályázat: a Barankovics István Alapítvány egyéves ösztöndíja. A téma tehát már csírájában is figyelemreméltó volt - a szinopszis (és a szerző addigi munkássága) alapján ítélte oda a szakmai kuratórium.

- Mintegy két tucat olyan ügyről tudni a Kádár-rendszer idejéből, amikor papokat öltek meg tisztázatlan körülmények között. Ezeket elsőként Szántó Konrád ismertette, rámutatva, bizonyos jelek arra utalnak, hogy a rejtélyes gyilkosságokban az ÁVH keze volt benne. Kahler Frigyes Brenner János rábakethelyi és Szekuli Pál ösküi segédlelkész ügyét dolgozta fel rendőrségi dokumentumok, bírósági iratok alapján. Kimutatta, hogy meghamisították a bizonyítékokat. Kapiller Ferenc pedig Kovács Ferenc gencs-apáti káplán életáldozatának állított emléket könyvében. A bizonyítékok számbavétele alapján nyilvánvaló, hogy e három eset koncepciós ügy volt, az államszocializmus bosszúja. Csak példaként: Brenner János jókötésű, erőteljes fiatalember volt. A rendőrség szerint egy ember ütötte agyon. Akit először leültettek ezért, az az ember sokkal alacsonyabb volt az áldozatnál. Arra a kérdésre, hogyan tudta agyonütni, az volt a válasz, hogy rögtön az elején leverte az áldozat nagyon erős - 8-10 dioptriás - szemüvegét, így az nem látott, s nem tudott védekezni. Csakhogy a szemüveg megvan, és mindössze kétdioptriás. A rendőrség - és az elsőfokú bíróság - más adatokkal is hasonló nagyvonalúsággal bánt.


Nagy Gábor magyar költő, író, irodalomtörténész Körmenden született 1972-ben
Fotó: Horváth Csaba

- A téma ma is tabunak számít?

- Még néhány évvel ezelőtt is életveszélyesen megfenyegettek egy újságírót, aki egy hasonló ügyet akart elővenni. Vannak szemtanúk, akik ma is csak név nélkül mernek nyilatkozni. Nekem nem volt szándékom megtörtént esettel foglalkozni. Nem vagyok jogász - márpedig utólag az igazságot felderíteni csak kriminológiai eszközökkel lehetne. S úgy éreztem, nincs jogom a sok megpróbáltatást átélt családok sebeit feltépni. A regényem teljesen fiktív történet, fiktív szereplőkkel, noha néhány motívum különböző megtörtént esetekből származik. Abban bízom, hogy a regényem modellje lehet a különböző valós eseteknek.

- Mennyiben modellje?

- Az olvasó átélheti, hogy egy ilyen esemény mit jelenthetett a család, a falu, sőt az elkövetők és megbízóik számára; hogyan működött az az ördögi mechanizmus, amely az eseményeket titokban, koncepciózusan irányította.

- Miért érdekelte éppen ez a téma?

- A mai társadalom alapproblémájának látom a kibeszéletlenséget. A Kádár-korszakból eredő súlyos konfliktusainkat máig nem dolgoztuk fel. A mai híradásokban az egyház többnyire csak botrányok kapcsán kerül szóba, a besúgói listákon is feltűnően gyakran találkozunk egyházi személlyel. Miközben teljesen nyilvánvaló, hogy a rendszer egyik legfőbb áldozata az egyház (és elsősorban a katolikus egyház) volt. Szinte az egyedüli olyan társadalmi intézmény, amelyet nem sikerült teljesen a szocialista uralom igájába fogni.

- A Kádár-rendszerrel összefüggésben hogyan lehet értelmezni Brenner János történetét?

- Brenner János semmi mást nem követett el, csak tanította és nevelte a fiatalokat. Együtt focizott, kirándult velük. Új híveket hódított meg a vallásnak. Ez azonban akkoriban főbűnnek számított. 1946-50 körül a kommunisták még komolyan hitték, hogy Magyarországon meg lehet szüntetni az egyházat. Amint felismerték, hogy ez nem fog menni, a népet ennyire nem lehet felbőszíteni, elhatározták, hogy megtörik, ellehetetlenítik az egyházat. A könyvemben a Belügyminisztérium II/5-c alosztályának jelentéséből (1959) választottam az egyik mottót. Munkánk során arra törekszünk, hogy az egyház vezetőit érintő olyan belső problémákat hozzunk a felszínre, amely soraikat megzavarja, figyelmüket a hitélet mélyítését célzó tevékenységüktől elvonja, és energiájukat a keletkezett helyzet tisztázására és rendezésére összpontosítsák. Törekszünk egységük megtörésére, egységes fellépésük meggátlására, és igyekszünk olyan intézkedéseket tenni, amelyek egyes személyeket oly módon járatnak le, hogy azzal az egyház tekintélyét is aláássák az egyszerű dolgozó emberek előtt. Világos beszéd. Épp csak a gyilkosságokat nem jelenti be előre.

- A Ki a konkolyt vetette című új regényét a Magyar Napló adta ki, amint Az olvasás tétje című tanulmány- és kritikagyűjteményt is. Ugyanezzel a címmel tar- tott előadást gimnazistáknak a könyvhéten. Miről beszélt?

- Arról próbáltam beszélni, hogy mi az értelme az olvasásnak. Hogy - az esztétikai élmény örömén túl - fel lehet vérteződni az irodalom segítségével az élet különböző helyzeteire. Hogy jobb könyvekből tanulni, mint saját keserves tapasztalatokból. Az olvasás élménye mindenki számára természetes, de azt is látni kell, hogy a könyveken növünk fel, válunk emberré. Gyermekeink az óvodában Weöres Sándor és más kiváló költők révén sajátítják el a magyar nyelvet. És nem csak személyes hozadéka van az olvasásnak. Az egész közösségi, nemzeti múltunk szövegeken keresztül jut el hozzánk. Ezek jelentős része irodalmi szöveg. Ez kovácsol össze minket azzá a közösséggé, amit úgy hívunk, magyarság. Hogy milyen volt régen magyarnak lenni, ahhoz tudjuk viszonyítani mai magunkat. Szokták mondani, hogy az olvasás tétje az önmegértés. De szerintem az olvasás igazi tétje nem csupán annyi, hogy megértsük önmagunkat, hanem az is, hogy megértsük azt a közösséget, melyből vétettünk, amelyhez tartozunk.