Rossz szomszédság: török átok

Minden a tyúkokkal kezdődött. És persze a kacsákkal. Ott káráltak, hápogtak az ablak alatt. Ám ez a kisebbik baj volt: a bűzük volt elviselhetetlen. Legalábbis Laci bácsi szerint. Mert pont a spájzablak alatt végezték a dolgukat. Oda ürítettek, s a kacsatrágya szaga miatt nem tudott az idős ember felesége szellőztetni az éléskamrában. Márpedig okvetlenül szükséges frissíteni a levegőt, különben befüllednek az ott tárolt élelmek.

A baromfik persze nem szándékosan bosszantották a répcelaki Hunyadi utcában Molnár Lászlóékat. Ők csak engedtek az állati ösztönöknek: oda kakáltak, ahol laktak. Ahová a gazdájuk telepítette őket. Arra a néhány négyzetméternyi, udvarból elkerített kifutóra, amelyik éppen Laci bácsiék spájzablaka alatt húzódott. A szárnyasok Laci bácsi druszája, a nála mintegy emberöltőnyivel fiatalabb Chlebik László portáján nevelkedtek.

- Szóltam a szomszédnak, hogy vigye odébb az állatait, hiszen van hely az udvarán az ablakunktól távolabb is - mondja Laci bácsi -, de nem akarta meghallani az érveimet. A récéknek még egy lavórt is besüllyesztett a földbe, hogy legyen hol pancsolniuk. Kibírhatatlanul orrfacsaró volt a kacsaúsztató trutyija!

- Dehogy volt ott büdös, hiszen rendszeresen pucoltam az aljukat - replikázik a szomszéd, Laci. - És már nincsenek is kacsáim, a tyúkól kerítését meg beljebb hoztam az udvarom felé. Nézze csak meg: most ezen a szűk helyen kénytelenek flangálni ezek a szerencsétlenek! 

- Na jól van, az állatokkal már megbékéltem - mondja Laci bácsi -, bár az önkormányzat állattartási rendeletét így sem tartja be a szomszéd: nincs meg a tizenöt méter a házam falától. De mondok mást: ott van a diófa, a madárijesztő meg az idegesítő szélcsengő!

Bizony, a diófa ott van. Az ifjabb Laci udvarában, a szomszéd házfalától néhány méterre. Szép, terebélyes fa, a legmagasabb ága már Laci bácsi házának tetejét is felülről stíröli. Az alacsonyabban lévők meg korábban a falat simogatták, árnyékot vetettek az épületre, a lehulló levelek pedig az ereszcsatornában landoltak. Arról nem is szólva, hogy a gallyakról lepergő esővíz a vakolatot áztatta, belül penészesedést okozva Laci bácsi szerint. Aki mindezek miatt reklamált is a szomszédnak, de a szóáradatának nem volt foganatja. Ezért aztán Laci bácsi két évvel ezelőtt bepanaszolta Lacit az önkormányzatnál. A birtokvédelmi kérelmet elutasította a jegyző: a hatósági személyek a helyszíni szemlén nem tapasztaltak kirívó dolgokat, az egyezségi kísérlet pedig Laci bácsi távolléte miatt kudarcba fulladt.

Az öreg nem nyugodott bele a döntésbe: pert indított birtokháborítás miatt. A sárvári bíróság egy évvel ezelőtti ítéletével arra kötelezte a fiatalabb Lacit, hogy a baromfikifutót helyezze távolabb Laci bácsi házától, a diófa ágait vágja le úgy, hogy a legalsó a földtől 2,5 méterre, a legszélső pedig a házfaltól két méterre legyen. Laci bácsi szerint a szomszédja nem tett eleget a kötelezettségének, ezért végrehajtást kért ellene.

- A végrehajtó levelet írt neki, amelyben súlyos pénzbüntetést is kilátásba helyezett. Vágott hát le valamit az ágakból, meg odébb vitte a tyúkokat, de új mókát is kitalált a bosszantásunkra - sorolja Laci bácsi. - Éjjelente ütötte a házfalat, a spájzablakunk elé egy póznára ember nagyságú bábut eszkábált, szépen föl is öltöztette; nézzék csak meg, milyen akkurátusan begombolta rajta az inget! A diófa ágára, a fürdőszobánk ablakával szemközt pedig szélcsengőt akasztott. Ha engem meglát a kertben, akkor meg azon nyomban elkezd ütni valami vashordót.

Laci bácsi úgy gondolta, ismét tennie kell valamit. Először a rendőrséghez fordult, majd tavaly nyáron ismét feljelentette a szomszédot, ezúttal zaklatás miatt. A panaszát a Sárvári Városi Ügyészség elutasította, merthogy nem volt alapos, ráadásul a rendőrségi iratokban megállapított határidőn túl fellebbezett. A nyomozást is megszüntették ifjabb Laci ellen, mert az ügyészség szerint kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy elkövette volna a zaklatás vétségét.

- Méghogy én zaklatom?! Azt aztán nem, de valóban szoktam ütni vödröt vagy hordót, hogy elriasszam a seregélyeket - ismeri el Laci -, és madárijesztőt is állítottam az udvaromba. Mégpedig azért a szomszéd ablaka alá, hogy ne lásson át a kertembe. Folyton kukkolt, s nekem ezt nem kell eltűrnöm! Ha ezután a fürdőszoba ablakán keresztül leselkedik, számíthat rá, hogy megszaporodnak a madárijesztők az udvaromban!

- Kukkolt ám a rosseb! szalad ki Laci bácsi száján. - Nézzék már meg a spájzablakot, milyen magasan van! Elmúltam nyolcvan, beteg ember vagyok, infarktusom volt, az asszony se sokkal fiatalabb, a kicsi spájz tele van ezzel-azzal, hogyan is másznánk föl oda!

Laci bácsi zaklatási jogvitája megjárta a megyei főügyészséget is, ahol újfent elutasították a panaszát. De a Legfőbb Ügyészségre benyújtott felülvizsgálati kérelmére kapott válasz sem elégíti ki az idős embert. E hatóság egyebek mellett azt írta neki, hogy a felügyeleti jogából adódóan nincs lehetősége a nyomozás folytatásának elrendelésére.

Úgy tetszik, a szomszédvita ifjabb szereplője megirigyelte druszája levelezéseit: nemrég Chlebik László jelentette föl az öreget, hogy a két telek közötti kerítést most aztán már rakja rendbe. Laci bácsi ugyanis a háza végében álló téglafalat egy darabon megbontotta. Ezt a szomszédja egyetértésével tette, mégpedig akkor, amikor a ház mezsgyehatáron álló falát vakolták, és azért, hogy a kőművesek könnyen meg tudják közelíteni. Amikor végeztek az építési munkákkal, Laci bácsi nem falaztatta vissza a lukat, hanem hullámpalával pótolta a hiányt.

- Jött egy levél most március elején a polgármesteri hivatalból, hogy bejárás lesz a kerítés ügyében, mert a szomszéd bepanaszolt a romos állapota miatt. De hát az a kerítés nem is az enyém, azért kértem korábban a szomszédot, hogy engedje kibontani! Most azt mondtam, ha gond az állapota, május végéig becsináltatom téglával - jelenti ki Laci bácsi.

- Nem az enyém a kerítés - állítja Laci is -, és mivel már több mint két éve nem csinálta meg, kénytelen voltam a hatósághoz fordulni. Nem én kezdtem a feljelentősdit, jobb lenne, ha a problémáinkat egy pohár bor mellett intéznénk el. De ő még a kutyáim ellen is fölhorgad, amikor azok ugatnak. Nem lehet zöldágra vergődni a szomszéddal!

- Nem tudom, miért csinálja ezt velünk a Laci - fakad ki Laci bácsi. - Nem hiányzik nekünk a békétlenség, öregek vagyunk, betegesek, de az igazamat, lássák be, mégse hagyhatom!