Sashalomtól a megyeházáig

- Eredeti szakmájától igencsak távol állt ez a dolog.

- Valóban, hiszen ebben az időszakban a Pannónia Vendéglátó Vállalatnál voltam villanyszerelő, így már ekkor kapcsolatban voltam a vendéglátással. Később ennek jobbára csak az előnyét élveztem. Ha otthon valami elektromos gond támad, a feleségemnek eszébe sem jut, hogy villanyszerelőt hívjon.

- Több mint negyedszázada itt él: vasinak vagy kőbányainak vallja magát?

- Sashalmi voltam, igaz, a kórház, ahol születtem valóban Kőbányán van. Most viszont már vazsinak érzem magam. Eleve hosszú távra terveztünk. A kastélyt annak idején olyan feltételekkel bérelhettük, hogy meghatározott ütemterv szerint tíz éven belül felújítjuk. A társaim, akikkel belevágtam ebbe a dologba, néhány hónap után visszaköltöztek a fővárosba. Embert próbáló volt az első időszak. Olyan körülmények között éltünk, amit nem sokan vállaltak volna. Egy fővárosi összkomfortos lakás után ez igazán gyökeres váltás volt. 1982 augusztusában költöztünk fel ide Vas megyébe. Másokkal ellentétben én úgy gondolom, hogy Nyugat-Dunántúl a fővároshoz képest nem lent, hanem fent van. 1983. május 29-én nyílt meg a kastélyfogadó.

- Hogyan került kapcsolatba a politikával?

- Mindenért a kastély a hibás, mivel nem volt képes annyit termelni, hogy eltartsa magát, ezért olyan vállalkozásokba kezdtünk bele, ami ehhez kapcsolódik. 1987 óta folytatunk utazási irodai tevékenységet. A politikai életbe akaratlanul csöppentem bele. A rendszerváltás környékén komoly pezsgés volt a megyében. Sok rendezvénynek adtunk helyszínt. Akarva-akaratlanul részesei lettünk a történéseknek, s kapcsolatba kerültünk ellenzéki személyek- kel. Aktív politizálásra akkor még nem gondoltam. A fordulatot az hozta, amikor 1992-ben csoportot vezettem Prágában. Az U Fleku sörözőben vacsora közben Pajor András, a Fidesz sárvári elnöke felkért arra, hogy legyek a párt országgyűlési képviselőjelöltje. Először azt hittem, viccel, ám a sokadik korsó sör után beláttam, komolyan gondolja. Ezután már magával ragadott a politika sodrása. Az első megmérettetésen, az 1994-es választásokon a vártnál több szavazatot kaptam, ám az igazi sikerre 1998-ig kellett várnom, amikor a sárvári-celldömölki térség országgyűlési képviselőjévé választottak. Azóta ezt kétszer si- került megismételnem. Az őszi önkormányzati választások eredményeként már nemcsak a választókerület, hanem az egész megye sorsáért is felelős vagyok.

- Akkor lett elnök, mikor bizonytalanná vált a megyék sorsa. Lesz megye öt év múlva?

- Lesz. Magyarországon a közigazgatásban a középszint a megye. Ez nem mond ellent annak, hogy a fejlesztéseket a regionális tanácsok koordinálják. Az eddig általam megismert, a magyar közigazgatás reformját megfogalmazó törvénytervezetek mind-mind a mostaninál drágább működést jelentenének. A megyék megtartása mellett szól az is, hogy az oktatás, az egészségügy vagy a szociális ellátás koordinációja régiós rendszerben is egy olyan alrendszer működtetését tenné szükségessé, amely a mostani apparátusnak megfelelő létszámot igényelne. Azt ugyan lehet vitatni, kell-e ennyi választott képviselő, funkcionárius. A teljes rendszert kellene átgondolni, a parlamenttől a megyéken át a kistelepülésekig. Ám ennek során hosszú távon kell gondolkoznunk. Meghatározva azt, hogy mit szeretnénk elérni tíz év múlva, s ehhez kell felépíteni a rendszereket.

- A Fidesz a harmadik cikluson keresztül vezeti a megyét, ám az elnök személye változott. Lesz-e különbség a Markó-, illetve a Kovács-éra között?

- Stílusban mindenképpen. Markó Péter is más ember, én is más vagyok. A politikai értékrendünk azonos, ám bizonyos dolgokról másképpen gondolkozunk. Tény, hogy minden korábbinál nehezebb körülmények között kell a jövőben működnünk. A mi feladatunk kitalálni azt, hogy miképpen oldjuk meg a problémákat. Gazdaságilag nagyon nehéz helyzetbe kerültünk, az előzetes becslések szerint 780 millió forintos hiánnyal kell kalkulálnunk. A megyei intézmények működésének áttekintése után úgy érzem, vannak még tartalékaink. A másik nagy lehetőség az, amit maga az Európai Unió nyújt. Ennek segítségével talán ki tudjuk hozni a költségvetést nullszaldósra. A politikában pedig olyan kapcsolatrendszereket kell kialakítani, amely segít abban, hogy a megye fejlődése ne torpanjon meg a mostani gazdasági helyzetben. Ezt segítheti például az Adria Eurorégió létrehozása, amely komoly politikai potenciál, s gazdaságilag is életképes erő lehet. Ha a Nemzeti Fejlesztési Terv ütemezett régiós feladatai megvalósulnak, akkor ez a fejlődés Vasban is tetten érhető lesz. Fontos azonban, hogy a tervek rendelkezésre álljanak, csak így lehetnek eredményesek pályázataink.

- Vas megye milyen pozícióra számíthat a régióban?

- Amikor a 90-es évek közepén Ausztria csatlakozott az Európai Unióhoz, az Osztrák Tudományos Akadémia készített egy tanulmányt az ország regionális kapcsolatairól. Már akkor gondolkoztak a Duna Eurorégióban (Bécs, Alsó-Ausztria, Pozsony, Győr) és a Dráva Eurorégióban, ami jórészt megegyezik az Adria Eurorégióval. Ebből is kiderült, ami ma is nyilvánvaló: földrajzi fekvése miatt ezek között Szombathely központi szerepkörre predesztinált. Ennek a kihasználása részben rajtunk, politikusokon múlik. Amikor Győrt mint pólusközpontot kinevezték, erősen sértette nemcsak Vas, hanem Zala megye érdekeit is. Úgy gondolom, ha ügyesek leszünk, akkor ebből valamit vissza tudunk majd szerezni. A Bécs-Budapest tengellyel nincs értelme vetekednünk, inkább meg kell próbálnunk erről leválni. Ezzel tudjuk régiós fontosságunkat növelni. Ha európai szemmel nézzük, akkor régiónk központi helyen van. Ezért nagy fontosságú a közlekedési hálózatok fejlesztése, egy regionális repülőtér létrehozása Vát térségében. Remélem, ez a terv meg fog valósulni.

- Hogyhogy nem Szombathelyen?

- Szombathelyen sok minden miatt nem lehet repülőtér. Egyebek mellett azért, mert közel van a lakott területhez, s a le- és felszállási irányok erősen behatároltak.

- Hogyan értékeli a vasi-burgenlandi kapcsolatokat?

- Remélem, sikerül újra megerősíteni az együttműködést. Az elmúlt időszakban ugyanis a konfliktusok miatt elhidegülés tapasztalható. A Rába vizének szennyezése és a Szentgotthárd térségébe tervezett szemétégető ügye megoldásra vár. A katasztrófavédelmi bizottságot felkértem egy olyan terv elkészítésére, amely a Rába folyón a látható szennyeződésnek már a határ térségében történő leszedését célozza. Ha Burgenland erre rövidesen nem talál megoldást, akkor mi a szennyeződést leszedjük, s visszaszállítjuk osztrák oldalra. Ezzel a módszerrel azonban egészen addig nem kívánok élni, amíg megvan a politikai esély a helyzet rendezésére. Január elsejéig várunk. Ha rajtunk múlik, azonban nem visszük kenyértörésig az ügyet, hiszen itt van egy másik akkut problémánk, a lignit, amelynek a kitermelése ellen egységesen kellene fellépni a határ mindkét oldalán. Burgenlandnak azonban tudomásul kell vennie, hogy partnerként kell kezelnie bennünket.

- Jelentős változások előtt áll az egészségügy. Vasban ennek milyen hatása lehet?

- Kezdeményeztem egy megyei egészségügyi zártkörű részvénytársaság létrehozási lehetőségének a megvizsgálását. A koordinátor a Markusovszky kórház lehet. Ennek keretében a realitások szerint igyekszünk a megye többi kórházának is megfelelő feladatot adni. Ami fenntartható, s nem az önkormányzatokat kizsigerelő megoldás lesz. Ez nagyon nagy felelősség, hiszen túlzás lenne, ha az összes beteg ellátásáról a megyei kórháznak kellene gondoskodnia. Lehetnek olyan helyzetek is, amikor azokról az ágyakról, amelyekre a kormány szerint ma nincs szükség, kiderül, mégis kellenek.

- Kovács Ferenc fogadós, országgyűlési képviselő és megyei közgyűlési elnök. Hogyan tudja ezt a három feladatot összeegyeztetni?

- Az otthoni dolgokat a feleségem intézi. Egy pszichológus szerint az embereknek naponta szüksége van testi kontaktusra egy szeretett lénnyel. Ez lehet a feleség, a gyerek, de akár a kedvenc kutya, macska is. Ennek a feltételnek az tesz eleget, aki naponta legalább tizenhétszer megsimogatja társát, kedvencét. Nos, reggel és este a feleségem ezt mind megkapja tőlem. Ennyit tudok én az otthoni dolgokhoz hozzátenni. A parlamenti munkában közgyűlési elnökként sokkal felkészültebben tudok részt venni. Több az információm, felkészült szakembergárda áll mögöttem, tájékoztatnak arról is, hogy az egyes témákban milyen operatív beavatkozási lehetőségem van. Bízom abban, hogy elnökként sem vallok szégyent. A munkában arra törekszem, hogy a fontos feladatokra mindig jusson elég idő. Szerencsére sokat segít a modern technika. A megyei teendők között rengeteg a protokoll, amelyet az alelnökökkel igyekszünk egymás között megosztani.

- Ha netalán mégis akad némi szabadideje, mit csinál legszívesebben?

- A családom az ezredforduló táján vásárolta meg Sitkén az első szőlőhegyét. Amikor meglátott ott tevékenykedni egyik barátom, azt mondta: ha szőlőd van, már nem vagy gyüttment, hanem Vas megyei. Fantasztikus jó dolog a szőlőművelés, ha van kis szabadidőm, akkor legszívesebben ezzel foglalkozom. Lent hagyom a mobiltelefonomat is, hogy senki és semmi ne zavarhasson. Teszek-veszek, s hallgatom a madarak énekét, meg a kakukkot. Egy mondás szerint addig fogsz élni, amennyit neked kakukkol a madár. Legutóbb százötvenet számoltam...