Elő a nyolc milliméteresekkel! - Vetítők a szombathelyi Mozgóban

Bár a válaszok ezekre a kérdésekre meglepők lehetnek, azonban, mielőtt szemügyre vennénk a gyűjteményt, poroljuk le a szombathelyi mozizás történelméről szóló dokumentumokat és utazzunk vissza kicsit az időben! - Az előző évszázadban is nagyon népszerűek voltak a mozik hazánkban - meséli Mayer Rudolf, a szombathelyi Agora Savaria Filmszínház szakági vezetője, és hozzáfűzi, hogy akkoriban országszerte több millióan választották a kikapcsolódásnak, művelődésnek ezt a módját.

Szombathelyen ebből a sikerkorszakból jókora szeletet hasított ki a Savaria mozi elődje, a Sabaria mozgó, amely a Malom és a Király utca sarkánál ékeskedett. - Legendás, zsöllyés mozi volt, amit felettébb szerettek például a fiatal párok. A mozi tehát fantasztikus randevúhelyszín volt akkor is - tudjuk meg a filmszak-ági vezetőtől.

Hiába volt ekkora kultusza, a Sabaria mozgót napjainkban már hiába keresnénk - az 1920-as esztendő végén felhúzott épülettel már a kezdetektől fogva statikai problémák voltak. Ezért, miután 1973-ban megnyitották jog-utódját, a Savaria Filmszínházat, a régi mozi már nem kapott működési engedélyt és le is bontották... Elérkeztünk tehát ahhoz az Agora-Savaria Filmszínházhoz, ahol Vas megye mozis múltjából származó vetítőgépeket is őriznek.

Ezek közül több Mayer Rudolf gyűjteményének részét képezi. - Bár így, üzemen kívül kevésbé attraktív szerkezetek, de szinte biztos, hogy a filmtekercsekkel és vetítőgépekkel kapcsolatban mindenkinek vannak személyes élményei, amikre szívesen emlékszik vissza - fejti ki a filmszakági vezető, miközben bemutatja nekünk a masinákat: két nyolc és egy 16 milliméteres vetítőgépet. A három közül a legkülönlegesebb kétségkívül az apró, több mint hatvanéves nyolc milliméteres szerkezet.

Ezt Mayer Rudolf csak a „csoda" jelzővel illette. Nemrégiben kapta kölcsönbe Ausztriából. Ugyan nem volt hibátlan, ami ezeknél a gépeknél kínos kérdés, ugyanis egyre kevesebben értenek hozzájuk, de a filmszakági vezető nem volt rest, és megjavította. Ma ezzel a géppel már csak elvétve vetítenek le amatőr filmeket.

Mayer Rudolf, a szombathelyi  Agora Savaria Filmszínház  szakági vezetője a kincsekkel Fotó: Unger Tamás

- Ezekhez legtöbbször társultak vetítőgépek, így akkoriban megszokott program volt, hogy családi körben megnézték azokat a saját felvételeket, amiken például a születésnapokat, fontosabb eseményeket örökítettek meg - fűzi hozzá. A filmszakági vezető szerint rengeteg ilyen kincs lapul az ódon bútorok fiókjainak mélyén itt, Szombathelyen is. - Lehet, hogy a legtöbb ilyen felvétel családi eseményeket örökít meg, ugyanakkor mégis felbecsülhetetlen az értékük, ugyanis fontos kordokumentumok, amik betekintést nyújtanak abba, hogy milyen volt az élet a már olyan távolinak és idegennek tűnő évtizedekben a vasi megyeszékhelyen - hangsúlyozza. Mayer Rudolf szerint fontos, hogy ezeket a felvételeket felkutassuk. Elképzelhetőnek tartja akár azt is, hogy a közeljövőben pályázat keretében begyűjtenek majd minél többet ezekből a tekercsekből, digitalizálják azokat, majd feltöltik egy adatbázisba - a lelkes szakértő szerint ez minél sürgetőbb lenne.

Ki gondolná, hogy Mayer Rudolf, a szombathelyi Agora Savaria Filmszínház szakági vezetője ilyen kincseket mentett meg és őriz munkahelyén
Fotó: Unger Tamás

A nyolc milliméteres vetítőgépeknek azonban jóval szélesebb volt a felhasználási köre az otthoni "filmezgetéseknél". - Még nem is olyan régen ezek a szerkezetek rendszeresítve voltak az iskolákban, könyvtárakban - tudjuk meg a filmszakági vezetőtől. - Akkoriban úgy néztük a mesefilmeket, hogy a könyvtáros beüzemelte a kicsi szovjet vetítőgépet - emlékezik vissza. Mayer Rudolf mosolyogva megjegyezi, hogy azok a masinák kissé labilisak voltak ugyan, de legalább működtek!

Menjünk most kicsit "feljebb" a skálán, és vegyük szemügyre a 16 milliméteres gépeket. Ezek már csak azért is különösen fontosak a filmszakági vezető számára, mert ebbe való tekercsre rögzítették a Savaria Filmstúdió hír-adófilmjeit, így azokat szinte bármikor vissza tudja nézni rajtuk - nemrég is így tett, amikor a nosztalgia jegyében, egy kertmozi keretében levetített párat a felvételek közül.

Fotó: Unger Tamás

A 16 milliméteres vetítőgépek a vándormozik kapcsán is ismerősek lehetnek a vasi nagyérdemű számára. - A vándormozi lényege az volt, hogy a megyében több száz vetítőhely működött, ahová hetente egy, legfeljebb kettő alkalommal kivittek egy vetítőgépet és valamilyen filmet - meséli a szakértőnk. Ez alighanem fantasztikus közösségi szórakozás volt a kisebb településeken a kemény munka után - nem hiába lett nagyon hamar óriási kultusza. Főleg azt követően, hogy elterjedtek a 35 milliméteres mobil gépek, így ugyanazokat a filmeket is le tudták vetíteni a falvakban, amik megtöltötték a nagyobb városokban a nézőtereket.

Fotó: Unger Tamás

A 35 milliméteres vetítőgépből is akad az Agora-Savaria Filmszínházban. Ezt a jókora masinát még Csehszlovákiában gyártották. - Bár természetesen annak rendje és módja szerint karbantartjuk, ha igény lenne rá, üzembe tudnánk állítani, de a digitális átállás óta, vagyis már több éve pihen - mondja Mayer Rudolf, miközben akarva-akaratlanul is rácsodálkozik az összetett szerkezet különlegesnek tetsző, meglepően jó minőségű elemeire. - A digitális átállás az országban a kétezres évektől indult, nálunk 2012-ben valósult meg. Ennek a folyamatnak a következtében a tekercses filmek forgalmazása lényegében teljesen megszűnt. Az utolsó produkció, ami még 35 milliméteres tekercsre készült, az Nemes Jeles László filmje, a Saul fia volt - osztja meg velünk szakértőnk.

Mayer Rudolf felhívta a figyelmet egy rossz folyamatra. - Sajnos nagyon elszaladt felettük az idő - meséli óvatos szomorúsággal a hangjában. - Míg a kisebb, nyolc és 16 milliméteres gépek zömét megmentik, addig ezek a méretes masinák szinte kivétel nélkül a MÉH-telepen végzik - mondja, majd hozzáfűzi, hogy ha mozikorszerűsítésről van szó, a legtöbben csak ezt az egy utat ismerik.

Persze, a digitalizációnak van egy előnye is: így legalább nem kell félni a filmszakadásoktól.